Azt hinné az ember, hogy aki nem teljesen sötétbunkó (így egybeírva), annak a most következők teljesen evidensek. Azonban ez vagy tévedés, vagy kritikusan sok a sötétbunkó.
Mindenesetre a tapasztalataim (fél tucat konditermet megjártam az elmúlt pár hónapban) azt mutatják, hogy jó, ha tisztázva van, mit illik és mit nem illik egy konditeremben.

Kisgyerek voltam (11 körül lehettem), amikor először a kezembe akadt egy testépítő magazin, a bátyám olvasta őket rendszeresen. Amint megláttam azokat az izmos alakokat, rögtön tudtam, hogy én is ilyen szeretnék lenni. Nos, nem lettem, de szabályosan sokkolt, amikor először hallottam, hogy egy testépítő fizikumára tömören ez a kritika érkezik: "Fúj, ez undorító!"
Megtanultam azóta, hogy az átlag ember szemében visszatetszést kelt a body builder fizikum. Hogy miért, arra több elméletem is van. A legdominánsabb oka szerintem az, hogy ez a külső nem természetes, vagy legalábbis nem hétköznapi. Másrészt szerintem néhány ember irigykedik is kicsit, bár ezt sose vallaná be.

Az mindenesetre biztos, hogy nem sok olyan alakkal futunk össze jártunkban-keltünkben, mint Dennis Wolf

Az biztos, hogy a testépítőkről rengeteg pletyka kering. A legtöbb szimpla rosszindulat, hozzá nem értés, vagy ezek kombinációja. Most szeretnék néhány ilyet tisztába tenni:

Amikor először hallottam azt a kifejezést, hogy "tömegnövelés", nem igen értettem, miért akarna ilyesmit tenni magával bárki is?
Magam könnyen hízó típus vagyok, mindig inkább azzal volt bajom, hogy LEADJAK a tömegemből. Viszont sokan vannak (főleg férfiak), akiknek nagy átok, hogy csontsoványak. Mi, akik attól is hízunk, ha mást látunk enni, nem igen tudjuk magunkat beleképzelni ebbe, de sokan szenvednek attól, hogy gyengének érzik magukat, és hogy a barátnőjük nehezebb náluk, pedig nem is túlsúlyos, stb.
Nézzünk hát a dolog mélyére, hogy is működik a tömegnövelés! Itt most nem tudok saját tapasztalatokra hivatkozni, és talán sokkal kevesebbeket érint a probléma, de egy alakformáló oldal nem hagyhatja figyelmen kívül a témát.

Sok testalakítással foglalkozó oldalnál láttam már, hogy egyes kifejezéseket úgy kezel, mint ha ezt mindenki tudná. Ebbe a hibába alkalmanként én is beleesek, hiszen számomra természetes szavak másoknak talán nem olyan egyértelműek. Nézzünk tehát pár alap fogalmat, aminek az ismerete jól jöhet, ha utána akarunk olvasni az ilyen jellegű témáknak:

Sziasztok!
Holnap lesz lehetőségem blogolni (már ha lesz netem), így HOLNAPIG várom a szavazatokat:

Ahogy a fogyásnál, a súlyzózásnál is hajlamosak az emberek rengeteg időt, pénzt és energiát beleölni, anélkül hogy elérnék a céljaikat. Ezzel az írással azoknak szeretnék segíteni, akik rászánták magukat, hogy lemenjenek egy "gym"-be, vagy "fitnes"-be, de nem igazán értenek a súlyzós edzéshez.

Minden ember különbözik, így nincs tökéletesen bevált recept a súlyzózásra sem. De azért szerencsére van pár általános igazság, ami szerintem mindenkinek bejöhet. 

Mielőtt belekezdenénk, egy dolgot szögezzünk le:

ATTÓL, HOGY SÚLYZÓZNI KEZDTÉL, MÉG NEM LESZEL EGY KIGYÚRT IZOMHEGY

Ezt olyan emberek hiszik csak, akik még az életbe nem próbálkoztak ezzel. Amikor már fél éve gyúrod a vasakat, és csak éppen hogy elkezd látszani rajtad, akkor fogsz csak belegondolni, milyen munka van egy ilyen testbe:

Vörös Zoltán, testépítő.

Legyünk reálisak:több évnyi kitartó edzés, fegyelem, nagyon precíz táplálkozás kéne ahhoz, hogy valaki olyan hatalmas legyen. Neked, kedves olvasó, jó eséllyel nem olyan fontos ez, hogy mindent ennek vess alá. Szóval nyugodtan csináld tiszta erődből!

És most nézzük a tanácsaimat!

Itt az ideje, hogy megosszam veletek, én hogy csináltam, mi volt pontosan az én diétám. Nem kegyetlen, nem elviselhetetlen, de igenis áldozatot követel, és a legfontosabb: tudatosságot és fegyelmet. 

Mivel nem a kajával kezdődött, nem is feltétlen diétának, inkább életmód váltásnak nevezném a saját életem lefogyasztó folyamatait, aminek bizony szerves, és elengedhetetlen része a diéta! Igen, ezt nem lehet elkerülni. De koplalnunk nemhogy nem kell, de nem is szabad!

Ne is szaporítsuk a szót, vágjunk bele!

A fogyás alapképlete rendkívül egyszerű: ha a bevitt kalória kevesebb, mint a felhasznált kalória, fogyunk. Ha több, akkor hízunk.
Ezzel be is fejezhetném, de azért kicsit még boncolgatnám ezt a témát.

Az ember (mint faj) a jégkorszakban alakult ki. Ez most mellékesnek tűnhet, pedig nagyon is lényeges.
A jégkorszakban a legfontosabb kalória forrás a zsír volt, így hát a szervezetünk ma is ezt szereti a legjobban. Annyira, hogy elég sok mindenből képes előállítani. (Ezért hizlal a szénhidrát. Az különösen könnyen alakul át zsírrá.)
Ha belegondolunk, a zsír melegít, és remekül raktározható. Szóval, ha fogyni akarunk, a legnagyobb ellenség éppen a saját testünk lesz.

A természetben minden anyag (és most az embert is ide értem) az energia minimumra törekszik, azaz hogy minél kevesebb energiát kelljen felhasználnia. Ebből fakad, hogy talán a legjobb természetes fogyás elősegítő nem más, mint az IZOM.

Michell Lewyn (fitnesz modell) élő bizonyíték rá, hogy attól, hogy egy nő izmos, még lehet nagyon nőies.

Szóval, miért is éri meg nekünk a sok szenvedés, ami testünk átalakításával jár?

Biztos ismerős ez a kép: 
- Vettem egy aerobic bérletet. Ideje összeszednem magam!
Egy hét múlva.
- Voltam órán. Jaj, tiszta izomláz vagyok... De jó volt!
Egy hét múlva:
- Most sajnos nem tudtam lemenni.
Egy hónap múlva:
- Lejárt a hülye bérletem...

Amikor valamibe nagy lelkesedéssel belekezdünk, általában ott bukunk el, hogy nincs meg a megfelelő motiváció! Ilyen téren teljesen mindegy, hogy fogyni akarsz öt kilót, erősebb akarsz lenni, vagy le akarsz szokni a cigiről. Bármilyen változást is akarsz elérni, az bizony áldozatokkal fog járni, és ha nem vagy kellőképpen elkötelezett, nem fogod akarni megfizetni a változás árát. A legtöbb ember ezt nem vallja be. Valami közbejön, vagy túl nagy a stressz, vagy rég nem látott barát érkezik, és nem bánthatjuk meg azzal, hogy nem tartunk (vagy eszünk egyet) vele, stb.

A válaszokat keddig várom.

Terveim szerint hetente egyszer vagy kétszer fogom frissíteni a blogot, mert a párom, a munkám és az edzés mellett többre biztosan nincs időm. 

Majdnem egy év telt el azóta, hogy abbahagytam az aktív blogolást. Most eljött az idő, hogy ismét belevágjak, talán nagyobb kitartással, mint eddig. De miről is van szó?

Nem lehet nem észrevenni, hogy az egészséges életmód, a fogyás, a kockás has, szóval a testformázás mennyire felkapott téma mostanában. Ismerőseim tucatjai próbálkoznak javítani magukon valamit, hol több, hol kevesebb sikerrel.

Én magam is végigjártam a magam kálváriáját. Az irodai ülő munka, és a fizetéssel együtt járó anyagi növekedés, pluszban a bűvös 25. életév betöltése megtette a hatását: mire észbe kaptam, 90 kilót mutatott a mérleg, a magam 172 centi körüli magasságomhoz.

Én vagyok a fehér pólós fiatalember, katonai nadrágban.