Sigurd a sörházban tér magához. Összekaparja magát és szétnéz. Ketil ébren figyeli. Rövid tanakodás után táborhelyükre indulnak, hogy megkeressék Völundot. A táborhelyen a vidáman egy kövér nyulat sütögető Ube köszönti őket. Síkvidéki ullvík sütési technika: a nyulat megtömte tőzeggombával és úgy húzta nyársra. Beszélgetnek vele, majd Sigurd elkéri a nyúl szívét, szerencsére a maradványok között megvan még. Sigurd előkaparja és elkezdi megbűbájolni: közben egyre fényesebb az aranyszeme, a parazsat puszta kézzel tömi bele, majd a saját hajával varrja össze a szívet.

Völund most nem godi, így egy átlagos ruhát vesz fel, kimossa a haját és összefogja, teljesen átlagos fickónak néz ki, és úgy is érzi magát, kissé megkönnyebbülve. A sátorból előbújva odamegy a többiekhez. Rövid beszélgetés Vigridről és az áldozatról, majd Völund elindul a saját dolgát intézni. [Valami szupertitkos, „csak a mesélőnek írtam meg privátban” dolog, de túléli.] Ketil és Ube pletykálkodik Völundról és a fogatlan számi banyáról.

Veslingur Freya sátrában ébred. A nő elmeséli, hogy egy borgi karavánnal érkezett, és az egyik túl lelkes útitársának ki kellett ütnie a fogait, de szerencsére Veslingurral nincs ilyen probléma. Beszélünk a Lundborgba való visszatérésről. Freya felhívja a férfi figyelmét arra, hogy Björn kihívásnak fogja tekinteni, hogy Veslingur egy népes csapat élén fog beállítani, és ezért párbajra fogja hívni a férfit. Veslingur nem szeretné, ha erre sor kerülne, de még nem osztja meg a terveit Freyával. Rövid időre elválnak: Freya pakol, Veslingur pedig megy felügyelni a táborbontást. Freya sátra előtt Rolf és a jarl három embere (Vasszakállú Gunnar, Brea, és Vasfejű Ragnar) várja a szkaldot, aki felfogadja őket, kifizeti a járandóságukat és a táborába vezeti újdonsült csatlósait.

A táborba érkezik Folke a Dvergvérű is a rabszolgáival, akik segítenek csomagolni. Veslingur elküldi Ketilt diplomáciai küldetésre a svea táborba, Sólrun királylányhoz egy üzenettel, hogy a lány legyen olyan jó, és szolgáltassa vissza az emberét, Vigridet, mert indulnának. Ketil elmegy a svea táborba, de előbb a Gunnbjörn, a Trollvérű nem ereszti be a sátorba (mondjuk Ketil nem is erőlteti), majd elhajtja azzal az üzenettel, hogy Vigrid most „elfoglalt”, majd két nap késéssel jön utánunk, és Manu faluban csatlakozik hozzánk. Amikor Ketil átadja neki Sólrun üzenetét, Veslingur eléggé felhúzza magűt a kis szajha pimaszságán, de megtartja magának a bosszúságát, és mikor Sigurd felveti, hogy ezt nem kéne hagyni, akkor kifejezett parancsban adja, hogy senki ne háborgassa a svea tábort, hadd egye meg Vigrid, amit főzött. Sigurd megkérdezi, hogy Veslingur miért ad parancsokat – mert ő a vezér, mondják a többiek.

Amikor népes csapat (a lundborgi ötök, Freya, Ozrun, Folke és rabszolgái, valamint a csatlósok: Ube, Rolf, Gunnar, Brea, Ragnar) elindulunk, Ezüst Orm jarl még kijön elköszönni tőlünk: Veslingurral kezet fog, és megtarthatják az ezüst karszalagot is, amit kapunk tőle, hátha még jönnek erre. Búcsút veszünk tőle, és elindulunk Manu falva felé.

Pozitív útikép: Sigurd és Ketil élcelődik egymással, Ozrun párbajt javasol, Veslingur gyanúsan csillogó szemmel elfordul, Freya a szemét forgatja stb.

Ketil tovább vigyáz Sigurdra, hátha rátörnek Saras Rune rabszolga-vadászai.

Veslingur megmondja Freyának, hogy komoly dolgokról akar vele beszélni, azonban előtte még beszél Ezüst Orm jarllal. Elmondja, hogy párbajozni akarnak, amire a jarl azonnal ráharap és nagy eseményt szervez köré, hajnali hatra a völgy bejáratához, egy ezüst árú belépővel, godikkal, stb. Veslingur ttána odamegy Vigridhez, hogy szóljon neki, hogy hajnalban a völgy bejáratánál találkoznak, és hogy hozzon kardot. Veslingfur természetesen felismeri az álöltözetben lévő Sólrúnt, diszkréten köszönti a hölgyet, és visszamegy Freyához. A nő sátrában átadja a nőnek a rúnákkal pálcákra rótt költeményeit. Freya magyarázatot követel, mire Veslingur elmondja a párbaj dolgát. Freya szerint minden férfi bolond, de ezt mindenképpen mondják el Björnnek, és semmiképpen ne mondják el Haraldnak. Erre Veslingur beavatja Freyát, hogy Haraladnak meg kell halnia. Freya annyira nem bánkódik a dolog miatt.

Völund odakint bóklászik, földrögöket morzsol viharfelhőket és a varjak röptét bámulja (új fohászok). Elküldené Ubét vadállatot vadászni, de Ube felveti, hogy inkább vegyenek, de hallva hogy egy isteni rítushoz kell, mégis inkább elmegy vadat ejteni. Völundnak vénasszony fogára és fekete kutya szőrére is szüksége van. Előbbit a sörházban keresi, és talál is egy számi vénasszonyt //és túllelkes kurtizánt//, Cupun anyót, akit kivisz magával a sörházból, majd megmondja neki, hogy csak a fogait akarja, de ha mindkettőt átadja, akkor két ezüstöt ad érte. A banya sört kér, kap is, mire átadja a fogait, és még tukmálná az egyéb szolgálatait is, de mikor Völund szóba hozza Kailleach oltárát, a banya lelkesedése elpárolog.

Sigurd játékosa megalkotta Ubét is! Köszönöm szépen!

Vigridet Sólrún kérdőre vonja, hogy hova kell neki hajnalban karddal menni, mire Vigrid beszámol a párbajról. Sólrún kellemetlenül lelkes lesz a gondolatra, hogy valaki a kegyeiért ölni is képes, ésalattomosan adja a lovat Vigrid alá. Ekkor a jarl rabszolgái bejelentik a párbajt a sörházban. Vigrid kölcsönkérne egy kardot Sólrúntól, de a lánynak nincs – viszont megígéri, hogy reggelre szerez neki egyet. Sólrún elkísérteti magát a sátrához, majd lerázza Vigridet.

Sigurd részese ivás közben az elmebajnak. A buli csitulásakor fejébe veszi, hogy keresnie kell egy elszórt ezüstöt. Lát egyet, de valaki előtte felkapja. A terve, hogy egy elveszett ezüstöt akaszt a nyakába, az lesz számára Killane szimbóluma. Majd iszik tovább.

És beköszönt a másnap, Fríge havának 9. napja, a kalksgardi vásár 4. napja

Némi udvarias csevegés után Sólrún elköszön és távozik. „Holnapra majd kitalálok valami szórakoztatót.” mondja még távoztában. Sigurd megszaglássza a mellette elhaladó Trollvérű Gunnbjörnt: a testőrnek olyan a szaga, mint a nedves fakéreg állott vérrel meghintve.

Veslingur kiküldi a szolgákat és Ubét, majd megesketi a többieket, hogy hallgassanak arról, amit hallani fognak (hacsak nem kapnak tőle egyenes és kifejezett parancsot, hogy beszéljenek róla), majd elmondja nekik, hogy miféle jóslatot kapott Völund az istenektől, és milyen feladat következik ebből. Némi tanakodás után Veslingur elmondja, hogy kell egy saját sereg, és ehhez az kell, hogy a nyírfalábúak királya legyen. Vigrid elmondja az ambícióit, mire Veslingur javasolja, hogy vívjanak meg életre-halálra. A többiek mérsékelten lelkesednek a halálos párbajért, bár Veslingur szerint ez lenne a legtisztább, Völund felveti, hogy inkább csak esküdjenek meg, hogy a vesztes nem hívja ki többet a győztest.

Veslingur és Vigrid. 
Veslingur egyszer már legyőzte kihívóját, és most ismét szembe kell néznia annak ambíciójával. Valódi dráma, mert mindkettő szereti a másikat, de mindkettő hiszi, hogy neki kell a Nyírfalábúakat az Összetört Király népe ellen vezetnie.

Sigurd nem érti, miért akarják a vezérség roppant felelősségét. Veslingur szerint ez a kötelessége és a lehetősége, hogy megvédje a szeretteit. (Vigrid nem nyilatkozik.) Sigurd elmeséli a látomását. Vigrid is az övét, amit Völund megszakért. Völund felveti, hogy Hamdír talán más urat szolgál már, nem Jégvérű Haraldot.

Veslingur elmondja, hogy miután visszatértek Lundborba, Jégvérű Haraldnak meg kell halnia, amihez Völund hozzáteszi, hogy azért, mert megölte az anyját. Veslingur elmondja a tervét, hogyan akarja tőrbe csalni Haraldot, és hogy mit tervez Björn betoborzására. Sigurd biztosítja a támogatásáról Völundot, mire mind összeérintik öklüket, biztosítva egymást szeretetükről és tiszteletükről. Egy pillanatra eloszlik a sötétség (de sajnos hamar visszatér).

Sigurd és Vigrid az íjászverseny előtt elugranak az Istenek völgyébe. Az árusok zaklatják őket, inkább nem is néznek rájuk, hogy ne bátorítsák őket. Egy fickó rájuk pisszeg, Vigrid odalép hozzá. Valami különleges dolgot akar eladni: tündérkenyeret. Nem érheti napfény, ezért egy pincében készítik. Sigurd élcelődik kicsit az áruson ("Tündérkenyér? Igazi tündérből készült?"), majd otthagyják a szerencsétlent.

Az Istenek völgyében Sigurd elmondja, hogy Killane godiját keresi. Kettéválnak, egy keresztútnál ismerős jelek és két szarkafészek által díszített rúnakő. A szomszéd rúnakőnél egy kiláncolt rémfarkas és egy agyarakkal preparált famaszkos godi ücsörög. Sigurd közelebb megy. A rémfarkas nekiugrik, de a lánc visszatartja. Sigurd elmondja, hogy Killane godiját keresi, de a famaszkos godi ragaszkodik, hogy Sigurd áldozzon Gram-Gorak oltárán – vagy harcoljon. A godi szerint a Bestiák Ura véráldozatot kíván, de vadászni vágyik, nem önkéntes áldozatra. Vigrid beleáll, ő megverekedne – mire a godi elereszti a farkasát. Sigurd előrelendűl és visszaakasztja a farkas láncát. Vigrid megláncolt kutyával nem akar harcolni, így a dolog elülni látszik. Sigurd rövid szóváltás után orrba vágja a godit, mire ő is beszáll a harcba. Igazából Sigurd küzd a godival, mert a farkas nem tud elszabadulni, Vigridet pedig Sigurd a szeme villanásával visszaparancsolja. Sigurd a saksáról a vért az oltárra rázza, ezt a godi elfogadja véráldozatként. Sigurd megkérdezi, mi a király és a nyírfalábúaknak miért nincs. A godi szerint a király olyan jarl, aki hatalmat nyer más jarlok felett, és a nyírfalábúaknak azért nincs, mert ők nem hülyék.

Befut a jarl négy embere, hogy leállítsák a rendbontást, ami már véget is ért. Némi szóváltás után az őrök távoznak, Sigurd pedig az istenekről kérdezgeti a godit, mire a godi kezére keni az oltárról a vérét és lenyalatja onnan a fiúkkal, majd hallucinogén gombát is ad nekik. Nyalnak és rágnak. Sigurd azt akarja tudni, ki Killane, miért mentette meg őt és hogyan lehet neki áldozni. A Bestiák Urának godija nem nyitott rá, hogy felvilágosítást adjon.

Elnézést kérek a késedelmes publikálásért, és köszönet Alister barátomnak a szorgos jegyzetelésért, sokkal könnyebb így beszámolókat írni.

Vigrid utolsó emléke, hogy Veslingur diadalmas győzelme után a szkaldversenyen nagyon bekarmol. Egy nagyon puha ágyban,egy elképesztően pompázatos sátorban ébred, jegesmedve bundán. A sarokban egy óriási alak áll: hatalmas, busa feje és fatörzsszerű karjai vannak. Az alak, látván Vigrid ébredését, hátra kiállt: Felség, felébredt a Nyírfalábú! Kisvártatva belép egy nő: hófehér bőre, hollófekete haja és vöröses szeme van. Öltözéke holló tollakkal ékített kabát. Vigrid felismeri őt: Holló Sólrun Finndotír az, Jégvérű Harald jegyese, svea földek királyának, Fehér Finn Finngborgison lánya.. Vigrid azonnal térdre veti magát – aztán észreveszi, hogy egy szál ágyékkötőben van, mire felöltözik. Sólrun azt mondja, kíváncsi volt a lundborgiakra, ezért hozatta a sátrába Vigridet. Kérdésre elmondja, hogy Hamdír (Vigrid bátyja) nincs itt a vásárban, majd Jégvérű Haraldról kérdezi Vigridet, akit sörrel és étellel is megkínálnak. Vigrid igyekszik diplomatikusan beszékni a lundborgi jarl idősebb fiáról, de Sólrún nem hagyja kitérni, és kihúzza belőle, hogy nem igazán kedveli Haraldot. Sólrun úgy gondolja, hogy a svea király lányaként a törvények és szokások felett áll. Hosszan beszélgetnek arról, hogy jó jarl és férfj lenne-e a királylány vőlegényéből, esetleg Vigrid jobb lenne-e nála? Végül így zárja a beszélgetést: „Én Lundborg jarljának asszonya leszek – de az lesz Lundborg jarlja, akinek az asszonya leszek.” Majd közli Vigriddel, hogy jelezze a vezérével, hogy meghívta ebédre. Mármint Vigrid Sólrunt. 

//Érdekes helyzet, hogy a svea királylány gyakorlatilag felkínálta a kezét az ifjú Vigridnek, aki alapvetően elégedett Veslingur vezetői képességeivel, de az egzotikus, szépséges királylány és a kezével együtt járó hatalom bárkinek komoly kísértés lenne.//

Sigurd elhívja Völundot és a hosszú íjat mutogatja neki, hogy nem megy neki olyan gyorsan a nyilazás. Völund szerint ilyen íjjal csak huskarlok parádéznak – de talán Magnusnak felajánlhatná. //Sigurd elcserélte a tundra elf rövidíját egy hosszúíjra Folkéval.//

Veslingur beadja Hildának, a jégóriásnak //26-os Befolyásolás dobás!!!!!//, hogy meg akarja menteni – mire ő berendeli Veslingur összes emberét a sátorba. A szkald behívja és bemutatja az embereit – köztük a visszatérő Vigridet is. A jégóriás asszony leül a sátor túlsó végében, onnan méreget minket. Vigrid beszél Solrún holnapi látogatásáról. Többen nevetnek, Veslingur nem igazán. Völund rákérdez „Hildánál”, hogy a rabszolga-kereskedő tudott-e róla, hogy ő miféle szerzet. „Hilda” szerint nyilvánvalóan tudott róla.

//Ezt a bejegyzés majdnem egy az egyben egyik kedves játékosom, Alister (karaktere Veslingur) játék közbeni jegyzeteiből áll, mert IRL okok miatt egyszerűen nincs időm komolyabban beszámolót írni, de így is elég olvasmányos lesz, részleteket korábban is vettem át egy az egyben. Alisternek köszönöm a hatalmas segítségét.//

Ketil arra eszmél részegségéből, hogy a jarl egyik ezüstsújtásos embere rázza és pofozza azzal, hogy tűz van, mire összekaparja magát. Kint látja, hogy az Istenek völgyétől délre lángolnak táborhelyek. Egy óra izomszakasztó munkával eloltják a tüzeket. Az oltók között van egy nagyon magas, erősen meggörbedt, fatörzsszerű karú alak. Ketil rajta tartja a szemét. A tűz eloltásával az emberek megnyugodnak – kivéve az időközben befutó Orm jarl, aki majd agyvérzést kap.

Veslingur köszönti a befutó Folkét (a Dvergvérű a csatazajt hallva érkezett meg öt méretes, bunkókkal felfegyverkezett rabszolgájával), majd elszalasztja Folke egyik szolgáját a jarlhoz azzal, hogy likvidálták a gyújtogatókat. Kihasználva az alkalmat, Veslingur megveszi Folkétól a vörös ládában tárolt csodatükröt (85 ezüstért), amit ki is fizet. Folke reggel szállítja majd le az árut (nehogy baja essen). Sigurd összeszedi a fosztogatók holmiját: 14 ezüstöt, fegyvereket stb.

Ketil szemtanúja lesz, ahogy Folke rabszolgája átadja Veslingurt üzenetét Ezüst Orm jarlnak, majd a lundborgiak táborába induló jarl nyomába szegődik. Veslingur röviden beszámol a jarlnak az összecsapásról. Völund kifejezi igényét Kalf lelkére, amit a jarl jóváhagy. Veslingur jutalomkérés helyet felveti, hogy eladja / elcseréli a jegesmedvét, amire a jarl rábólint, és még egy ajándékot ígér később, majd a jarl távozik.

Veslingur elküldi Ubét Völunddal és Kalf hullájával az Istenek völgyébe, Ketilt őrködni állítja, Sigurdnak megengedi, hogy eltegye a fosztogatók saksait, majd lefekszik aludni. Sigurd összeszed magának „pár” apróságot a hulláktól, majd megkeresi a kutyíáját, kicsit megdorgálja, majd megeteti a jegesmedvét és elbúcsúzik tőle.

Völund és Ube elviszik az Istenek völgyébe Kalf testét. Völund fennhangon szólongatja Kailleach kopóit //véráldozat, Felajánlás varázslat//. Kailleach oltára eljegesedik, Lazuu’l oltára megfeketedik – kitudja, ki nyert?

Hulmora oltárköve mellett bugyborékol a föld. A testet Ube mély gödörbe temeti és – Völund útmutatását követve – egy nagydarab követ tesz a mellkasára. Amikor megvizsgálja az oltárát, Hulmora oltárából felcsap a víz, mire Völund tiszteletteljesen visszavonul. //Gejzírként viselkedett, de ki tudja, mennyiben Hulmora rosszallásának, vagy pont hogy szimpátiájának a jele?//

Ennyire talán nem művészien kidolgozott a rúnaköve, de a hangulata ilyen lehetett.

Völund izzadtan és zihálva tért magához a delíriumos látomásából az Istenek Völgyében, ahol a kalksgardi jarl akarata szerint godiként szolgálta az ide látogatókat. A levegőt súlyosan lengte be a vér szaga (Ezüst Orm Bölverkson jarl igen tekintélyes kecskenyájat tart fent, hogy mindenki vehessen a hétévente rendezett vásárán áldozati állatot). A sötét éjszaka láttán elhatározta, hogy mielőbb felkeresi Veslingurt, és beszámol neki a látomásáról. Előtte váltott pár szót Melorkával, Frige godinájával és Signével, Branven godinájával. Érdeklődött, hogy szolgál-e a vásáron Hulmorának, a jóslatok istennőjének godija, és megtudta, hogy igen, Njal a neve, és "ha meglátja, rögtön rá fog ismerni". 

Sietve elindult a táboruk felé, ahol Ube fogadja, aki kifizeti a Velsingur által számára kijelölt pénzt, majd megtudja, hogy vezére a sörházba ment, így ő is oda siett. Út közben találkozik Folkéval, a dvergvérűvel, és a kis ember rögtön tájékoztatja, hogy mivel Veslingur elvégzett neki egy kis feladatot (lealázta Szerencsés Ragnart a dalversenyen, de ezt Völund ekkor még nem tudta), ezért jelentős árengedmény jár a csapatnak, így a sátrába kalauzolja a godit. Folkénak sok a rabszolgája, de őre nincs, avagy a rabszolgák maguk őrzik az értékes dolgokat.
Nem tudnak megállapodni, bár Folke többek között koronát, Astridnak, a jarlok gyilkosának baltáját, és egy holdborjú bőréből készített mentét is felajánl. De oda is adná bármelyiket, ha valaki végeznek Ragnarral... de Völund egyelőre nem fogadja el az ajánlatot. 

Egyelőre nem fedeztek fel több részt a táborból.

Ez az a pillanat, amikortól kezdve számmal írom a játékalkalmak számait, mert kezd kényelmetlenné válni a leírásuk.

Délre el is készül a Völund vezetésével készített Kerunosz oltár. A godi elvégzi a szükséges szertartásokat, és kiokosítja a manuiakat, hogy milyen módon kell áldozni Kerunosznak.

A csapat még egy napot a faluban marad. Sigurd a kölyökfarkasát, Ulfot tanítja alapvető feladatokra, Vigrid részletesen beszámol róla, micsoda szkaldi sikereket ért el az "uthgardoknak kicsi a pöcse" dalával" (meglehetősen nagyokat), amivel Veslingur agyára megy, és szakmai büszkesége megköveteli, hogy adjon neki pár gyakorlati tanácsot a verselésről. Ketil Völunddal gyakorolják a gyógyítás nemes művészetét. Veslingur alkonyatkor még visszatér a kettérepedt rémfához, és nekikezd a sagája megírásának. Érzi, hogy igazi mestermű lesz //jól érzi, 28 lett a dobás eredménye//.

Másnap a csapat (kiegészülve Rolffal, annak mennyasszonyával és a szüleivel) elindul tovább Kalksgard felé, és ismét sikerül egy napot lerövidíteni (Veslingur döntése értelmében most nem mutatnak be áldozatot az isteneknek).

Utazásmontázs:

Találnak egy szorost, ami szinte csak egy barlang, amit eltorlaszolt a jég, de most, hogy olvad, a jégcsapok letörésével át tudjuk tolni a szánszekeret.

Bentről eddig téli álmot alvó denevérek repülnek ki, ami meglepi Vigridet.

A jegesmedvebocs lecsapja az egyik túl közel kerülő denevért.

A jégfalból kiomlik egy csontváz, Ube reflexből odaszúr. Rolfék csak nézik.

Veslingur felemelt pajzzsal tartja távol a denevéreket a szánszekeret húzó lovaktól.

Sigurd megijed az előbukkanó csontváztól és beesik a szekér alá.

Ketil a denevérekre rá se hederítve töri a jege.

Völund nem áldozhatott, és amikor kitörnek a denevérek, azt ordítja „Tudtam!”

Veslingur összeszámolja a halott  pribékek értékeit, összesen 34 ezüstöt, 119 vas érmét, 5 pajzsot, 5 bőrvértet, 6 fejszét, 1 íjat és egy tegez nyílvesszőt szednek össze. 
Völund ellátja Sigurd sebeit (elég súlyosak, az íjjász átlőtte a lábikráját, valószínűleg egy életre lesántult, de él), majd emlékezteti Veslingurt, hogy ha öltek, azt a legközelebbi háznál be kell jelenteni, hogy ne számítson a kifinomult svenkar jogrendszerben gyilkosságnak. Az egész csapat egyetért, hogy nem akarnak visszafordulni Lundborgba emiatt, de innen két napnyira fekszik az öreg Boldvar tanyája, ami bár szigorúan nézve nincs közelebb és nem is igazán tartozik Lundborghoz, de a kötelességüket teljesíteni tudják. Völund még száműzi Kecskebaszó lelkét a Fénytelen Birodalomba (erről kivételesen bizonyságot szerez, mert istennője látomást küld róla), majd felkeresik a remetét. 

A tanya felé tartva Vigrid felhívja Völund figyelmét arra, hogy Gyda szerelmes pillantásokat vetett a godira. Völund gyanakszik, hogy Vigrid a bolondját akarja járatni vele, de Vigrid őszintének tűnik. Völund elmondja, hogy ő nem tud mit kezdeni a helyzettel. Vigrid győzködi, hogy van ott valami több is. Völund elmondja, hogy felszabadultabb, amikor nem godi, de ha a vezér azt várja el tőle, hogy godi legyen…

Sigurd magához tér, de a lába nagyon rosszul néz ki: ínszakadás. Völund nekiadja a sebéből kiszedett vas nyílhegyet. Sigurd megeszi az egyik éltető szívet, és nem hányja ki. Völund nagy izgatottságában elkotyogja, hogy Sigurdnak is van egy kedvese, mire Vigrid (aki a női szív nagy ismerőjének tekinti magát) felajánlja, hogy segít neki ajándékot választani Gydának.

Ketil is elcsípi Völundot: érdekli őt a sebgyógyítás, a godi pedig lelkes, hogy taníthatja.

Maga Boldvar egy hatalmas tanyán él (részleteket lásd itt), és nagyon védi is a birtokát, ezzel Ketil szembesül, mikor minden óvatossága ellenére rettenetes zenebonát csap pár bádogedény, amit a fákra erősítettek. A csapat nem akar osonkodni, így Boldvar csak kiront, de nem támad rájuk. A vénember mogorva, de nem ellenséges, tudomásul veszi, hogy végeztek pár haramiával, nem csinál belőle ügyet. Sigurd (aki időközben magához tért) tisztelettel beszélgetni próbál vele, de nem ér el túl sokat //de az egyértelmű, hogy Boldvar azon kevesek közé tartozik, akit kicsit sem érdekel a származása, ő kb. mindenkit utál :D //. Veslingur érdeklődik, hozzon-e valamit a vásárból, Boldvar farkasfojtó lápi gombát kér (se Ketilnek, se Sigurdnak nem ugrik be, mire jó ez, és ez eléggé idegesíti is őket). Sigurd nagyon szeretne tanulni a vénségtől, aki viszont cserébe munkát vár el, amire most nincs idejük. Veslingur úgy ítéli meg, jobban kedveli a marcona Boldvart, mint a legtöbb lundborgit, mert egyenes. 

Ez után elindulnak hosszú útjukra, első állomás a félúton elterülő Manu faluja. Ez egy kis porfészek, svenkar mércével is babonás, de vendégszerető emberekkel. A Kalksgardba igyekvő utazók kedvelt megálló helye ez.

Az utazás meglepően jól alakul, sikerül egy egész napot megspórolniuk azzal, hogy ahelyett, hogy a tájat átszelő folyót a közismert gázlón át tennék meg, ráakadnak egy félbevágott fatörzsből készült hídra (svenkar magas építészet!!!!), és azon kelnek át...

Miután megbeszélték, hogy napnyugtakor találkoznak Veslingurnál, Sigurd a Völunddal közös otthonukban elkezd bűbájos holmit készíteni, pontosabban az Éltető szív nevű varázslatos szert, melyhez a vadmacskák szívét tervezi felhasználni. Hazafele menet megkérdezi Ubét, Veslingur csatlósát, vannak-e skandavok a faluban, Ube úgy tudja, nincsenek (kifejezetten szeretne harcolni egy valódi skandavval).

Vigrid és Ketil körülnéznek a faluban, sert és potenciális gyanúsítottakat keresnek. Először sört találnak (melyeket tábortüzek mellett csapolnak, mivel Lundborgban nincs sörház), később Ketil kiszúr egy különleges csizmát viselő alakot: Jégvérű Haraldot (bár gyanús skandav tőr nincs az oldalán). Ez a fejlemény nem örömteli, Vigrid kifejezetten szimpatizál Haralddal, Ketil is a kisebb rossznak tartja. Nem tudják sokáig megvitatni a fejleményeket, mert egy rossz szkald vers hatására kitör a pofozkodás, és most nem terveznek lesérülni az utazás előtt (ennek lehetősége egy svenkar településen MINDIG benne van a pakliban).
Tesznek egy kis sétát Björn háza környékére (hátha találnak köztük gyanús alakokat), és két részeg huskarl valóban beléjük köt (először Veslingur, majd Sigurd miatt), de mivel Vigrid megrettenés helyett heves lelkesedéssel készül az összecsapásra, meghátrálnak. Azt még megállapítják, hogy Björn külvilági zsoldosai között éppen elég sokan viselnek különleges, nem lundborgi csizmát, hogy ez ne legyen erős nyom (ellenben kicsit eloszlatja Harald körül a gyanút). 

Veslingur körbejárja Lundborg prominens alakjait. mindegyiktől megkérdezi, mit óhajtanak a kalksgardi vásárból (így lehetősége nyílik nyomozni kicsit). Acélszakáll jarl rábíz egy levelet, mely a kalksgardi jarlnak, Ezüst Orm Bölverksonnak szán. A Jégvérűnek elég, ha a nászajándékot beszerzik, amit felajánlhat a svea királylány kezéért (csizma van, tőr nincs), Björn nem kér a segítségéből, de megérdeklődi Veslingurtól, kit látna szívesen atyja halála után Lundborg magas székében. Veslingur kitérő választ ad, mire Björn a szemébe nézve azt feleli: előbb utóbb választanod kell. (Több gyanús csizma, és az egyik emberénél skandav tőr van az oldalán). 

Sigurd szeretné biztonságba tudni szerzeményeit (a harci fejszét, a Crom-Cruach idolt és a jarltól kapott vadászkürtöt), ezért elmegy a nővéreihez és édesanyjához, hogy ott tehesse el (és visz nekik vaddisznó combot). Csak a legidősebb húga, Olga van otthon, aki igen megörül neki, mint kiderül, az anyja szigorúan megtiltotta lányainak, hogy beszéljenek fattyú bátyjukkal, de a lányok kedvelik Sigurdot, ezért örül, hogy az anyja nincs ott.
Híre ment, hogy Sigurd uthgardokkal harcolt (és olyan hírek is szálltak, hogy Sigdrífákkal hált, de ezt cáfolja). Beszélgetnek, és kiderül, hogy az anyjuk fontolgatja, hogy Björnhöz adja egyik lányát (Olga nem lelkesedik a dologért, igazán a többiek sem). Ez mindenesetre megmagyarázza az anyjuk tiltását, Björn biztos nem közösködne olyan nővel, aki rendszeresen beszél egy félvérrel,
Miközben elrejtik a dolgokat Olga ágya alatt (felszedve a padlódeszkákat), Sigurd talál egy nyúlszőrből készült terítőt- Olga elpirul, de amikor Sigurd feszegeti a témát, visszakérdez, hogy mi van a berzerker lányával, mire jó testvérként abban maradnak, hogy inkább nem vájkálnak a másik szerelmi életébe. Távozása előtt Olga megkéri mostohabátyját, hogy hozzon neki Kalsgardból egy díszes saksot.

Lax temetése méltóságteljes és gazdag pompával ékes. Björn látványosan elvonul a szertartás kezdetén, oldalán a huskarljaival. Völund még meghányja-veti magában, megpróbálja-e mégis a Fénytelen Birodalomba száműzni a számi fiú lelkét, de amikor átbeszélik a szertartás részleteit Sjón szellemsámánnal, be kell látnia, hogy a vénember a svenkar szertartásokat is legalább annyira (de inkább jobban) ismeri nála, így véglegesen elengedi a dolgot (és Lax lelkét). 

A temetésre megérkezik Rolf, Veslingur apja. A törött lábú kereskedőt két szolga cipeli, és haragja rettenetes. Megkérdezi fiától, ki a felelős Lax haláláért (ő nyíltan Björnre gyanakszik), de Veslingur biztosítja, hogy farkas volt.

Sigurd megmutatja Berilnek a Crom-Cruach idolt, mint hadizsákmányt, amivel mélységesen lenyűgözi a lányt (annak ellenére, hogy nem szépíti vagy egészíti ki megszerzésének körülményét, ugyanakkor kétkezes harci baltáját is megmutatja, amit valóban halott ellenségtől szerzett (Beril őszinte reményét fejezi ki, hogy Sigurd lesz az első fiú, akit az apja nem öl meg).

Vigrid díszruhába öltözik (Jégvérű Harald szineibe), és senkinem nem mesél konkrétumokat. Odacsapódik mellé atyja, Sinric, aki érdeklődik, hogy valóban csatába jártak-e. Úgy tűnik, atyja, aki általában csak Hamdir bátyja csalódást keltő árnyékaként kezeli Vigridet, most valóban büszke rá (még a vállát is megveregeti, mikor megtudja, hogy uthgardokkal harcoltak - úgy tűnik, Vigrid szerencsétlenkedése, és esés-kelésének híre nem jutott el Lundborgig.. Vigridnek szokatlan ez az elismerés. 

Ketil igyekszik Nils közelébe maradni (aki szerencsére nem ölti fel a godi gúnyát), de így se ússza meg az apjával, Olaffal a beszélgetést, akit kicsit sem érdekel a halott számi, de annál boldogabb a gondolattól, hogy a fia NYOMOLVASÁSSAL akadt a farkas nyomaira, tehát tényleg született és vérbeli vadász. Ketil, aki harcos akar lenni, ennek nem örül annyira.

A szertartás kezdetére Acélszakáll Leif jarl is megérkezik. A szertartás végén a végig rezzenéstelen arccal Jégvérű Harald odalép Veslingurhoz, és együttérzését fejezi ki, továbbá felajálja támogatását, ha Veslingur bosszúra vágyna. Távoztában még odalép Sinrichez, és Vigrid jól hallja, hogy jelentőségteljesen a szemébe nézve annyit mond neki a jarlfi, hogy "mindketten tudják, kinek áll érdekében számikat ölni". (Nyilván Björnre gondol.)

A szertartás után Veslingur összetereli embereit. Már elkezdte visszanyerni a lélekjelenlétét, bár még zaklatott. Megköszöni Völundnak a szép szertartást, majd megkérdezi Vigridet, megvan-e a láda a temérdek ezüsttel (igen, a házukban őrzi, majd a lelkükre köti, hogy mindenki azt mondja, farkas a felelős. Van némi vita, hogy mennyit mondjanak el a jarlnak, aki már várja őket.

Ube Meldunson, a síkvidéki ulvik diszkréten vár a háttérben, hogy szótválthasson Veslingurral. Amikor befejezték a megbeszélést, Veslingur vezéri módon odainti, és Ube (tekintettel a hasznos információkért amit Enku rúnakövénél kapott, továbbá Veslingur ragyogó hírnevére) felajánlja szolgálatait (heti 8 ezüstöt kér, ez egy jól felszerelt, veterán huskarl bére, de ahogy a vezér végigméri, megalapozottnak érzi a magas díjjat). Ube elmegy felkészülni a kalskgardi útra, a csapat pedig felkeresi a szkalit, ahol Acélszakáll várja őket. 

A játékbeszámolók végtelen sorát megszakítva, szeretnék pár szót szánni, milyen élmények érnek a Lundborg saga kampány mesélése közben. Ez részben személyes bejegyzés lesz, de úgy gondolom, hasznos lehet talán másoknak is.

Amikor megjelent a Heimurinn, igencsak belelkesedtem, Az elmúlt 4-5 évben nem volt rám jellemző a kampány mesélés, ennek családi okai voltak. Időközben változott az élethelyzetem, és lassan elkezdhettem hosszabb kampányban gondolkodni. 

Azt már a megjelenés előtt tudtam, hogy 2025-ben Heimurinn kampányt akarok mesélni, méghozzá kb. IRL egy éveset, minél nagyobb rendszerességgel (heti-két heti gyakoriságot lőttem be). Azt is tudtam, hogy nagyon nem mindegy, kik felé kötelezem el magam, hiszen értékes szabadidőm kimutatható részét fogom velük tölteni hétről-hétre, illetve várhatóan kampányon kívül is fogunk beszélgetni (legalábbis reméltem, ez amúgy bejött). 

A könyv megjelent, a kampány előkészületei lezajlottak, én pedig kiküldtem a meghívómat azoknak, akiket emberileg is kedvelek, tudtam, hogy érdekli őket a Heimurinn hosszú távon, és tudtam, hogy kompatibilisek lesznek velem és egymással, emberileg és játékstílus tekintetében is. És összejött a csapatom, melynek minden tagja mesélő is egyébként. Ez utóbbi egyébként áldás: nem kell figyelnem, hogy mindenki szót és figyelmet kapjon, a mesélők hozzá vannak szokva ahhoz, hogy magukra irányítsák a reflektorfényt, és ahhoz is, hogy figyeljék más játékosok interakcióit. 

Völund (aki gondosan nem csapta szét magát) rájön, hogy jobb lenne mielőbb megosztania vezérével a tegnapi látomást, mert úgy érzi, veszély fenyegeti Lundborgot, de előtte szeretne néhány értékes komponenst összeszedni. Pár rozsdás szeget talál is, de amikor szöges nyakörvet keres, azt csak igen harapós kutyákon talál. Megkísérli a felügyeletével megbízott rabszolgával levetetni, de az nem hajlandó engedelmeskedni (nők uralkodhatnak felette, de férfi nem). Amikor Kaileach nevével fenyegeti meg, a rabszolga Crom-Cruach védelmével vág vissza. 

Vigrid, aki az előző éjjel bölcsen fogyasztott Sigurd másnaposság elleni szerétől, sokkal jobb állapotban ébredt a szkali oldalán, ölében a sígdriffa asszonnyal. Bár semmire sem emlékezett, és minden tagja fájt, férfiasan és délcegen lépett ki az ajtón, hogy a többiek keresésére induljon (és megmutassa a harcias asszonynépeknek, milyen egy igazi svenkar férfi). Út közben belefut Ketilbe, aki igazi bajnoknak kijáró módon üdvözöl (nem volt semmi az az ivászat amit leművelt),

Sigurd, akinek az emlékek nagyon fontosak, talál egy kis fából faragott istenség szobrot (nem ért annyira a valláshoz, hogy beazonsoítsa, kit ábrázol), melyet szívfájdalom nélkül magához vesz, 

Volund végül komponensek nélkül rúgja rá az ajtót vezérére. Veslingur álmos, de harcra kész, de semmi Thuléhoz képest, aki meztelenül, de lándzsával a kézbe fogadja az izgatott godit, akit annyira a jóslata hatása alá kerül, hogy se a meztelen nő, se annak fegyverének látványa sem kelti fel a figyelmét. Thule végül egy bundát magára kanyarítva, sértődötten elvonul. A jóslatot átbeszélve Veslingur tőrével üzenetet ró a falba („Sajnálom, hogy mennem kell, de az istenek újabb feladatot bíztak ránk.”), majd összehívja csapatát, és gyors szedelőzködést, majd távozást rendel el.

Csak Ketilnek kell visszamennie a cuccaiért, ő bele is szalad Edna Halladottír jarlba és két pajzshajadonjába, aki ragaszkodik hozzá, hogy megnézze az ösvényt. Sigurdban felhorgad a svenkar vírtus, és provokálja a jarlt, aki bár nem vesz rajta fizikális elégtételt (vendég és karperece van), de elég ellenségesen reagál. A csapat megigéri, hogy átadják az üzenetét Björnnek (ami voltaképpen egy házassági ajánlat) és távoznak.

Emlékeztető:  a látomásban a lundborgi patak (melyben nemrég ő is megmártózott) szerepelt, és benne egy apró halacska, melyet egy vékony, csillogó tárggyal átszúrnak. 

Völund reves ollóját csattogtatva, eszelős tekintettel szaladt az uthgard teteméhez és le is vágta annak jobb kezének gyűrűsujját (a sígdrifák és a csapat pár tagjának megrökönyödésére), majd egy annak ruhájából tépett rongyba csavarta azt. Ez után elmondta Veslingurnak, hogy a Télúrnő (Kaileach) segíteni fog nekik kihajtani az uthgardokat a barlangból, ha a vezér kívánja. Veslingurnak tetszett az ötlet, de előtte gondosan U alakú pajzsfalba parancsolja az embereit (ez egész jól megy ahhoz képest, hogy nem gyakorolták).

A sígdrifa vezér, Thurid (akiről később kiderült, hogy Crom-Cruach godinája) türelmetlen volt (és tett némi becsmérlő megjegyzést a nyírfalábúak tökölésére), ezért Veslingur (mielőtt a harcosnők eltékozolnák az előnyös helyzetüket valami ostoba rohammal) megadja az engedélyt. Völünd megidézi az Ezer hulla bűzét, és a barlang bejáratához hajítja az ujjat. (A barlang szája nyugtalanítóan sötét, nem lehet belátni, de belülről röhögés és fájdalmas női kiáltozás hallatszik).

Hamarosan dühödt uthgard üvöltés harsan, és a barlang különösen sötét szájából tengerként áramlanak ki a tundrabarbárok...

Veslingur úgy döntött, öt nap múlva vágnak bele a Ketil által említett rejtélyes ösvény felderítésébe, addig mindenki a maga módján ütötte el az időt. Ő maga ismét felkereste nővérét, és a lelkére kötötte, hogy egy hónapig viselje el a jegesmedvebocsot, utána megszabadítja őket tőle, de ne szakítsák el a mamlasz férjét ennyire gyorsan a macitól, nehogy ostobaságot csináljon. Ez után a kovács sógort, Ulfot még keményebb munkára ösztökélte, és megpróbálta meggyőzni, hogy ne igyon (nehogy elpofázza a jegesmedve bocsot, mivel nem szerette volna, hogy Jégvérű Harald fülébe jusson, mivel akarják megspórolni a nászajándék beszerzést). Ulf ugyan rábólintott, de azt mindketten érezték, hogy ez nem annyira erős ígéret. (Egy svenkart visszatartani az ivástól... trollt táncolni tanítani könnyebb.)

A fennmaradó időben kicsit kutakodott Björn után, mert nagyon kíváncsi lett rá, hogy miből van pénze a medvetermetű svenkarnak ennyi huskarlt fizetni? Jégvérű Haraldból még kinézte, hogy ért a pénzhez, de Björn nem tűnt sem spórolós, sem gazdálkodós fajtának. Mivel nagyon óvatos és diszkrét volt (nem szerette volna, ha legközelebb egy fejsze suhan át az agyán, szó szerint), nem tudott meg sokat. Annyit viszont igen, hogy Björn bőkezű pénzszórása pár éve kezdődött, mikor is egy szolgálólánya gyermeket szült, majd másnapra a lány és a gyerek is eltűnt. Akkoriban ezt senki sem firtatta, mivel egy árva, máshonnan érkezett szolgáló volt. Veslingurnak komor gondolatai támadtak: lehetséges lenne, hogy a jarl egyik fia, Lundborg egyik lehetséges jövőbeli vezetője, a svenkar eszménykép megtestesítője alkut kössön a rettegett dvergekkel? 

Ez a gondolat önmagában is olyan súlyos vád volt, hogy egyelőre senkit nem avatott be a balsejtelmébe, inkább emészti még a dolgot. 

A titokzatos dvergekről szinte semmit sem lehet tudni.

A csapat tagjai lelkesen, de eltérő vehemenciával vetették bele a sumarblot (tavaszünnep) megünneplésébe, amin immár férfiként, a közösség teljes jogú tagjaként tehettek meg. Veslingur annyit kért csapatának tagjaitól, hogy a három napos ünnep után, a délutáni órákban gyűljenek össze a falu szélén, mert nem szerette volna nyíltan megsérteni Jégvérű Harald urat, aki tudomására hozta, hogy mindnyájukat várja az otthonába az ünnepély után.

//Eddigre élesen kirajzolódott a különbség Acélszakál Leif jarl két fia között. Björn medvetermetű, karizmatikus, harsány, egyfajta svenkar eszménykép, aki ráadásul nyíltan hangoztatja a svenkar felsőbbrendűségről szóló elméleteit, mindezt jelentős számi és félvér ellenes csomagolásban tálalva.  Jégvérű Harald vele ellentétben alacsony, teljesen érzelemmentes, megfontolt férfi, akire leginkább a "semmilyen" szót használhatnánk, ha nem lenne az a jéghideg, halott szeme, mely inkább félelmetessé teszi, semmiképpen sem vonzóvá. A csapat tagjaiból Vigrid a családi szokásnak megfelelve, Sigurd pedig tündérvérűségéből fakadó kényszerből nyíltan elköteleződött a Jégvérű mellett, viselve a tőle kapott meleg, kék színekkel díszített kabátot. Völund a kabátot megtartotta, de az egyre melegedő időben nem érzi fontosnak viselni, Ketil egyik fiúval sem szimpatizál (ellentétben a jarl távoli vidéken kóborló szkald lányával, Frejával, míg Veslingur Björn alkalmatlanabb vezetőnek tartja, de nem köteleződött el Harald mellett.//

Az ünnepség második napjának reggelén a csapat a jarl parancsa szerint a színe elé járult, ahol választhattak a felkínált javakból, cserébe a tundraelf maszkért, mely fejedelmi ajándék.

Aranyszemű Sigurd egy díszes vadászkürtöt választott, Völund Haldison a szépen kidolgozott vassisakot kérte, Ketil Olafson egy harci fejszével gyarapodott, Vigrid Sinricson egy díszes ruhát ölthetett magára, míg Veslingur Rolfson mint a csapat vezére, egy díszes fegyverövet és egy kis hordo lundit (zöld színű lundborgi pálinka különlegesség) vett magához. Mivel Veslingur volt a vezér, mindenki az ő jóváhagyásával kapta meg ezen mesés kincseket. A jarl elégedetten bólintott, látva a szkald milyen tiszteletet vívott ki az emberei szemében.

A kis csapat úgy határozott Völund javaslatára, hogy akármennyire rövidnek tűnik ez a kaland, azért visznek tűzifát (ezt a bölcsességet atyjától tanulta). Ezt a karámok mellett felhalmozott készletből tervezték magukhoz venni, de az ott tevékenykedő számik nem voltak elragadtatva az ötlettől, hogy elviszik a készleteiket, azonban Vigrid határozott fellépéssel eléri, hogy nem csak vihetnek fát, de rögtön három adagnyit rájuk tukmálnak.

Sigurd és az ő kuyta/farkas/farkaskutya/kutyafarkas kölyke, Ulf könnyedén követték a nagymacska nyomait, és hamarosan ráleltek annak kaparó oszlopára (legalábbis erről árulkodott a másfél embernyi magasságig lekapart fakéreg), amely Ketil szerint a vacka környékén kell legyen. Úgy döntöttek, csapdába csalják a fenevadat, Vigrid vállalta magára a csali szerepét, Veslingur pedig a régi sagák hőseinek történetei alapján rendezte el embereit, szellősen, hogy egyszerre csak egyikükre jelenthessen veszélyt a lény, amely hamarosan meg is érkezett...

A különösen kemény és elhúzódó telet hírtelen követte a tavaszi felmelegedés, szó szerint egyik napról a másikra ébredt fel a férfias vágy Keruoszban  és repült a magasba Belenus: eljött a Summarblot ideje.

Acélszakáll Leif jarl összeült tanácsosaival Nils godival és Sjón szellemsámánnal, hogy kiválasszák, kik azok az ifjak (15-16 körüli fiúk), akik esélyt kaphatnak a férfivá válásra és a karperecre. Hosszan vitáztak, de végül kiválasztották az öt jelöltet, akik Lundborgot még erősebbé tehetik. A jarl kedvenc harcosa, a Koponyazúzónak nevezett Magnus Tistigsonnal üzent a kiválasztottaknak, hogy a Summarblot ünnepének delelőjére ott legyenek a jarl hosszúháza előtti téren...

A lundborgiak nagy része egy napnyira sem szívesen távolodik el szeretett otthonától, melynek legfőbb oka a település múltja. Lundborg ősi földre épült, melyet egykor trollok és óriások uraltak, és még pár évtizeddel korábban is történt összetűzés a helyiek és trollok között (Acélszakáll Leif jarl és Sjón szellemsámán végül egy rendkívül összetett haditerv keretében megtisztította a környéket a trolloktól, legalábbis évek óta egy sem tűnt fel).

Bár a legtöbben nem csatangolnak túl messzire, a település környéke és a Kalksgardba vívő út elég jól ismert, most a fontosabb helyszínekről ejtünk pár szót.