Veslingur összeszámolja a halott  pribékek értékeit, összesen 34 ezüstöt, 119 vas érmét, 5 pajzsot, 5 bőrvértet, 6 fejszét, 1 íjat és egy tegez nyílvesszőt szednek össze. 
Völund ellátja Sigurd sebeit (elég súlyosak, az íjjász átlőtte a lábikráját, valószínűleg egy életre lesántult, de él), majd emlékezteti Veslingurt, hogy ha öltek, azt a legközelebbi háznál be kell jelenteni, hogy ne számítson a kifinomult svenkar jogrendszerben gyilkosságnak. Az egész csapat egyetért, hogy nem akarnak visszafordulni Lundborgba emiatt, de innen két napnyira fekszik az öreg Boldvar tanyája, ami bár szigorúan nézve nincs közelebb és nem is igazán tartozik Lundborghoz, de a kötelességüket teljesíteni tudják. Völund még száműzi Kecskebaszó lelkét a Fénytelen Birodalomba (erről kivételesen bizonyságot szerez, mert istennője látomást küld róla), majd felkeresik a remetét. 

A tanya felé tartva Vigrid felhívja Völund figyelmét arra, hogy Gyda szerelmes pillantásokat vetett a godira. Völund gyanakszik, hogy Vigrid a bolondját akarja járatni vele, de Vigrid őszintének tűnik. Völund elmondja, hogy ő nem tud mit kezdeni a helyzettel. Vigrid győzködi, hogy van ott valami több is. Völund elmondja, hogy felszabadultabb, amikor nem godi, de ha a vezér azt várja el tőle, hogy godi legyen…

Sigurd magához tér, de a lába nagyon rosszul néz ki: ínszakadás. Völund nekiadja a sebéből kiszedett vas nyílhegyet. Sigurd megeszi az egyik éltető szívet, és nem hányja ki. Völund nagy izgatottságában elkotyogja, hogy Sigurdnak is van egy kedvese, mire Vigrid (aki a női szív nagy ismerőjének tekinti magát) felajánlja, hogy segít neki ajándékot választani Gydának.

Ketil is elcsípi Völundot: érdekli őt a sebgyógyítás, a godi pedig lelkes, hogy taníthatja.

Maga Boldvar egy hatalmas tanyán él (részleteket lásd itt), és nagyon védi is a birtokát, ezzel Ketil szembesül, mikor minden óvatossága ellenére rettenetes zenebonát csap pár bádogedény, amit a fákra erősítettek. A csapat nem akar osonkodni, így Boldvar csak kiront, de nem támad rájuk. A vénember mogorva, de nem ellenséges, tudomásul veszi, hogy végeztek pár haramiával, nem csinál belőle ügyet. Sigurd (aki időközben magához tért) tisztelettel beszélgetni próbál vele, de nem ér el túl sokat //de az egyértelmű, hogy Boldvar azon kevesek közé tartozik, akit kicsit sem érdekel a származása, ő kb. mindenkit utál :D //. Veslingur érdeklődik, hozzon-e valamit a vásárból, Boldvar farkasfojtó lápi gombát kér (se Ketilnek, se Sigurdnak nem ugrik be, mire jó ez, és ez eléggé idegesíti is őket). Sigurd nagyon szeretne tanulni a vénségtől, aki viszont cserébe munkát vár el, amire most nincs idejük. Veslingur úgy ítéli meg, jobban kedveli a marcona Boldvart, mint a legtöbb lundborgit, mert egyenes. 

Ez után elindulnak hosszú útjukra, első állomás a félúton elterülő Manu faluja. Ez egy kis porfészek, svenkar mércével is babonás, de vendégszerető emberekkel. A Kalsgardba igyekvő utazók kedvelt megálló helye ez.

Az utazás meglepően jól alakul, sikerül egy egész napot megspórolniuk azzal, hogy ahelyett, hogy a tájat átszelő folyót a közismert gázlón át tennék meg, ráakadnak egy félbevágott fatörzsből készült hídra (svenkar magas építészet!!!!), és azon kelnek át...

Miután megbeszélték, hogy napnyugtakor találkoznak Veslingurnál, Sigurd a Völunddal közös otthonukban elkezd bűbájos holmit készíteni, pontosabban az Éltető szív nevű varázslatos szert, melyhez a vadmacskák szívét tervezi felhasználni. Hazafele menet megkérdezi Ubét, Veslingur csatlósát, vannak-e skandavok a faluban, Ube úgy tudja, nincsenek (kifejezetten szeretne harcolni egy valódi skandavval).

Vigrid és Ketil körülnéznek a faluban, sert és potenciális gyanúsítottakat keresnek. Először sört találnak (melyeket tábortüzek mellett csapolnak, mivel Lundborgban nincs sörház), később Ketil kiszúr egy különleges csizmát viselő alakot: Jégvérű Haraldot (bár gyanús skandav tőr nincs az oldalán). Ez a fejlemény nem örömteli, Vigrid kifejezetten szimpatizál Haralddal, Ketil is a kisebb rossznak tartja. Nem tudják sokáig megvitatni a fejleményeket, mert egy rossz szkald vers hatására kitör a pofozkodás, és most nem terveznek lesérülni az utazás előtt (ennek lehetősége egy svenkar településen MINDIG benne van a pakliban).
Tesznek egy kis sétát Björn háza környékére (hátha találnak köztük gyanús alakokat), és két részeg huskarl valóban beléjük köt (először Veslingur, majd Sigurd miatt), de mivel Vigrid megrettenés helyett heves lelkesedéssel készül az összecsapásra, meghátrálnak. Azt még megállapítják, hogy Björn külvilági zsoldosai között éppen elég sokan viselnek különleges, nem lundborgi csizmát, hogy ez ne legyen erős nyom (ellenben kicsit eloszlatja Harald körül a gyanút). 

Veslingur körbejárja Lundborg prominens alakjait. mindegyiktől megkérdezi, mit óhajtanak a kalsgardi vásárból (így lehetősége nyílik nyomozni kicsit). Acélszakáll jarl rábíz egy levelet, mely a kalsgardi jarlnak, Ezüst Orm Bölverksonnak szán. A Jégvérűnek elég, ha a nászajándékot beszerzik, amit felajánlhat a svea királylány kezéért (csizma van, tőr nincs), Björn nem kér a segítségéből, de megérdeklődi Veslingurtól, kit látna szívesen atyja halála után Lundborg magas székében. Veslingur kitérő választ ad, mire Björn a szemébe nézve azt feleli: előbb utóbb választanod kell. (Több gyanús csizma, és az egyik emberénél skandav tőr van az oldalán). 

Sigurd szeretné biztonságba tudni szerzeményeit (a harci fejszét, a Crom-Cruach idolt és a jarltól kapott vadászkürtöt), ezért elmegy a nővéreihez és édesanyjához, hogy ott tehesse el (és visz nekik vaddisznó combot). Csak a legidősebb húga, Olga van otthon, aki igen megörül neki, mint kiderül, az anyja szigorúan megtiltotta lányainak, hogy beszéljenek fattyú bátyjukkal, de a lányok kedvelik Sigurdot, ezért örül, hogy az anyja nincs ott.
Híre ment, hogy Sigurd uthgardokkal harcolt (és olyan hírek is szálltak, hogy Sigdrífákkal hált, de ezt cáfolja). Beszélgetnek, és kiderül, hogy az anyjuk fontolgatja, hogy Björnhöz adja egyik lányát (Olga nem lelkesedik a dologért, igazán a többiek sem). Ez mindenesetre megmagyarázza az anyjuk tiltását, Björn biztos nem közösködne olyan nővel, aki rendszeresen beszél egy félvérrel,
Miközben elrejtik a dolgokat Olga ágya alatt (felszedve a padlódeszkákat), Sigurd talál egy nyúlszőrből készült terítőt- Olga elpirul, de amikor Sigurd feszegeti a témát, visszakérdez, hogy mi van a berzerker lányával, mire jó testvérként abban maradnak, hogy inkább nem vájkálnak a másik szerelmi életébe. Távozása előtt Olga megkéri mostohabátyját, hogy hozzon neki Kalsgardból egy díszes saksot.

Lax temetése méltóságteljes és gazdag pompával ékes. Björn látványosan elvonul a szertartás kezdetén, oldalán a huskarljaival. Völund még meghányja-veti magában, megpróbálja-e mégis a Fénytelen Birodalomba száműzni a számi fiú lelkét, de amikor átbeszélik a szertartás részleteit Sjón szellemsámánnal, be kell látnia, hogy a vénember a svenkar szertartásokat is legalább annyira (de inkább jobban) ismeri nála, így véglegesen elengedi a dolgot (és Lax lelkét). 

A temetésre megérkezik Rolf, Veslingur apja. A törött lábú kereskedőt két szolga cipeli, és haragja rettenetes. Megkérdezi fiától, ki a felelős Lax haláláért (ő nyíltan Björnre gyanakszik), de Veslingur biztosítja, hogy farkas volt.

Sigurd megmutatja Berilnek a Crom-Cruach idolt, mint hadizsákmányt, amivel mélységesen lenyűgözi a lányt (annak ellenére, hogy nem szépíti vagy egészíti ki megszerzésének körülményét, ugyanakkor kétkezes harci baltáját is megmutatja, amit valóban halott ellenségtől szerzett (Beril őszinte reményét fejezi ki, hogy Sigurd lesz az első fiú, akit az apja nem öl meg).

Vigrid díszruhába öltözik (Jégvérű Harald szineibe), és senkinem nem mesél konkrétumokat. Odacsapódik mellé atyja, Sinric, aki érdeklődik, hogy valóban csatába jártak-e. Úgy tűnik, atyja, aki általában csak Hamdir bátyja csalódást keltő árnyékaként kezeli Vigridet, most valóban büszke rá (még a vállát is megveregeti, mikor megtudja, hogy uthgardokkal harcoltak - úgy tűnik, Vigrid szerencsétlenkedése, és esés-kelésének híre nem jutott el Lundborgig.. Vigridnek szokatlan ez az elismerés. 

Ketil igyekszik Nils közelébe maradni (aki szerencsére nem ölti fel a godi gúnyát), de így se ússza meg az apjával, Olaffal a beszélgetést, akit kicsit sem érdekel a halott számi, de annál boldogabb a gondolattól, hogy a fia NYOMOLVASÁSSAL akadt a farkas nyomaira, tehát tényleg született és vérbeli vadász. Ketil, aki harcos akar lenni, ennek nem örül annyira.

A szertartás kezdetére Acélszakáll Leif jarl is megérkezik. A szertartás végén a végig rezzenéstelen arccal Jégvérű Harald odalép Veslingurhoz, és együttérzését fejezi ki, továbbá felajálja támogatását, ha Veslingur bosszúra vágyna. Távoztában még odalép Sinrichez, és Vigrid jól hallja, hogy jelentőségteljesen a szemébe nézve annyit mond neki a jarlfi, hogy "mindketten tudják, kinek áll érdekében számikat ölni". (Nyilván Björnre gondol.)

A szertartás után Veslingur összetereli embereit. Már elkezdte visszanyerni a lélekjelenlétét, bár még zaklatott. Megköszöni Völundnak a szép szertartást, majd megkérdezi Vigridet, megvan-e a láda a temérdek ezüsttel (igen, a házukban őrzi, majd a lelkükre köti, hogy mindenki azt mondja, farkas a felelős. Van némi vita, hogy mennyit mondjanak el a jarlnak, aki már várja őket.

Ube Meldunson, a síkvidéki ulvik diszkréten vár a háttérben, hogy szótválthasson Veslingurral. Amikor befejezték a megbeszélést, Veslingur vezéri módon odainti, és Ube (tekintettel a hasznos információkért amit Enku rúnakövénél kapott, továbbá Veslingur ragyogó hírnevére) felajánlja szolgálatait (heti 8 ezüstöt kér, ez egy jól felszerelt, veterán huskarl bére, de ahogy a vezér végigméri, megalapozottnak érzi a magas díjjat). Ube elmegy felkészülni a kalskgardi útra, a csapat pedig felkeresi a szkalit, ahol Acélszakáll várja őket. 

A játékbeszámolók végtelen sorát megszakítva, szeretnék pár szót szánni, milyen élmények érnek a Lundborg saga kampány mesélése közben. Ez részben személyes bejegyzés lesz, de úgy gondolom, hasznos lehet talán másoknak is.

Amikor megjelent a Heimurinn, igencsak belelkesedtem, Az elmúlt 4-5 évben nem volt rám jellemző a kampány mesélés, ennek családi okai voltak. Időközben változott az élethelyzetem, és lassan elkezdhettem hosszabb kampányban gondolkodni. 

Azt már a megjelenés előtt tudtam, hogy 2025-ben Heimurinn kampányt akarok mesélni, méghozzá kb. IRL egy éveset, minél nagyobb rendszerességgel (heti-két heti gyakoriságot lőttem be). Azt is tudtam, hogy nagyon nem mindegy, kik felé kötelezem el magam, hiszen értékes szabadidőm kimutatható részét fogom velük tölteni hétről-hétre, illetve várhatóan kampányon kívül is fogunk beszélgetni (legalábbis reméltem, ez amúgy bejött). 

A könyv megjelent, a kampány előkészületei lezajlottak, én pedig kiküldtem a meghívómat azoknak, akiket emberileg is kedvelek, tudtam, hogy érdekli őket a Heimurinn hosszú távon, és tudtam, hogy kompatibilisek lesznek velem és egymással, emberileg és játékstílus tekintetében is. És összejött a csapatom, melynek minden tagja mesélő is egyébként. Ez utóbbi egyébként áldás: nem kell figyelnem, hogy mindenki szót és figyelmet kapjon, a mesélők hozzá vannak szokva ahhoz, hogy magukra irányítsák a reflektorfényt, és ahhoz is, hogy figyeljék más játékosok interakcióit. 

Völund (aki gondosan nem csapta szét magát) rájön, hogy jobb lenne mielőbb megosztania vezérével a tegnapi látomást, mert úgy érzi, veszély fenyegeti Lundborgot, de előtte szeretne néhány értékes komponenst összeszedni. Pár rozsdás szeget talál is, de amikor szöges nyakörvet keres, azt csak igen harapós kutyákon talál. Megkísérli a felügyeletével megbízott rabszolgával levetetni, de az nem hajlandó engedelmeskedni (nők uralkodhatnak felette, de férfi nem). Amikor Kaileach nevével fenyegeti meg, a rabszolga Crom-Cruach védelmével vág vissza. 

Vigrid, aki az előző éjjel bölcsen fogyasztott Sigurd másnaposság elleni szerétől, sokkal jobb állapotban ébredt a szkali oldalán, ölében a sígdriffa asszonnyal. Bár semmire sem emlékezett, és minden tagja fájt, férfiasan és délcegen lépett ki az ajtón, hogy a többiek keresésére induljon (és megmutassa a harcias asszonynépeknek, milyen egy igazi svenkar férfi). Út közben belefut Ketilbe, aki igazi bajnoknak kijáró módon üdvözöl (nem volt semmi az az ivászat amit leművelt),

Sigurd, akinek az emlékek nagyon fontosak, talál egy kis fából faragott istenség szobrot (nem ért annyira a valláshoz, hogy beazonsoítsa, kit ábrázol), melyet szívfájdalom nélkül magához vesz, 

Volund végül komponensek nélkül rúgja rá az ajtót vezérére. Veslingur álmos, de harcra kész, de semmi Thuléhoz képest, aki meztelenül, de lándzsával a kézbe fogadja az izgatott godit, akit annyira a jóslata hatása alá kerül, hogy se a meztelen nő, se annak fegyverének látványa sem kelti fel a figyelmét. Thule végül egy bundát magára kanyarítva, sértődötten elvonul. A jóslatot átbeszélve Veslingur tőrével üzenetet ró a falba („Sajnálom, hogy mennem kell, de az istenek újabb feladatot bíztak ránk.”), majd összehívja csapatát, és gyors szedelőzködést, majd távozást rendel el.

Csak Ketilnek kell visszamennie a cuccaiért, ő bele is szalad Edna Halladottír jarlba és két pajzshajadonjába, aki ragaszkodik hozzá, hogy megnézze az ösvényt. Sigurdban felhorgad a svenkar vírtus, és provokálja a jarlt, aki bár nem vesz rajta fizikális elégtételt (vendég és karperece van), de elég ellenségesen reagál. A csapat megigéri, hogy átadják az üzenetét Björnnek (ami voltaképpen egy házassági ajánlat) és távoznak.

Emlékeztető:  a látomásban a lundborgi patak (melyben nemrég ő is megmártózott) szerepelt, és benne egy apró halacska, melyet egy vékony, csillogó tárggyal átszúrnak. 

Völund reves ollóját csattogtatva, eszelős tekintettel szaladt az uthgard teteméhez és le is vágta annak jobb kezének gyűrűsujját (a sígdrifák és a csapat pár tagjának megrökönyödésére), majd egy annak ruhájából tépett rongyba csavarta azt. Ez után elmondta Veslingurnak, hogy a Télúrnő (Kaileach) segíteni fog nekik kihajtani az uthgardokat a barlangból, ha a vezér kívánja. Veslingurnak tetszett az ötlet, de előtte gondosan U alakú pajzsfalba parancsolja az embereit (ez egész jól megy ahhoz képest, hogy nem gyakorolták).

A sígdrifa vezér, Thurid (akiről később kiderült, hogy Crom-Cruach godinája) türelmetlen volt (és tett némi becsmérlő megjegyzést a nyírfalábúak tökölésére), ezért Veslingur (mielőtt a harcosnők eltékozolnák az előnyös helyzetüket valami ostoba rohammal) megadja az engedélyt. Völünd megidézi az Ezer hulla bűzét, és a barlang bejáratához hajítja az ujjat. (A barlang szája nyugtalanítóan sötét, nem lehet belátni, de belülről röhögés és fájdalmas női kiáltozás hallatszik).

Hamarosan dühödt uthgard üvöltés harsan, és a barlang különösen sötét szájából tengerként áramlanak ki a tundrabarbárok...

Veslingur úgy döntött, öt nap múlva vágnak bele a Ketil által említett rejtélyes ösvény felderítésébe, addig mindenki a maga módján ütötte el az időt. Ő maga ismét felkereste nővérét, és a lelkére kötötte, hogy egy hónapig viselje el a jegesmedvebocsot, utána megszabadítja őket tőle, de ne szakítsák el a mamlasz férjét ennyire gyorsan a macitól, nehogy ostobaságot csináljon. Ez után a kovács sógort, Ulfot még keményebb munkára ösztökélte, és megpróbálta meggyőzni, hogy ne igyon (nehogy elpofázza a jegesmedve bocsot, mivel nem szerette volna, hogy Jégvérű Harald fülébe jusson, mivel akarják megspórolni a nászajándék beszerzést). Ulf ugyan rábólintott, de azt mindketten érezték, hogy ez nem annyira erős ígéret. (Egy svenkart visszatartani az ivástól... trollt táncolni tanítani könnyebb.)

A fennmaradó időben kicsit kutakodott Björn után, mert nagyon kíváncsi lett rá, hogy miből van pénze a medvetermetű svenkarnak ennyi huskarlt fizetni? Jégvérű Haraldból még kinézte, hogy ért a pénzhez, de Björn nem tűnt sem spórolós, sem gazdálkodós fajtának. Mivel nagyon óvatos és diszkrét volt (nem szerette volna, ha legközelebb egy fejsze suhan át az agyán, szó szerint), nem tudott meg sokat. Annyit viszont igen, hogy Björn bőkezű pénzszórása pár éve kezdődött, mikor is egy szolgálólánya gyermeket szült, majd másnapra a lány és a gyerek is eltűnt. Akkoriban ezt senki sem firtatta, mivel egy árva, máshonnan érkezett szolgáló volt. Veslingurnak komor gondolatai támadtak: lehetséges lenne, hogy a jarl egyik fia, Lundborg egyik lehetséges jövőbeli vezetője, a svenkar eszménykép megtestesítője alkut kössön a rettegett dvergekkel? 

Ez a gondolat önmagában is olyan súlyos vád volt, hogy egyelőre senkit nem avatott be a balsejtelmébe, inkább emészti még a dolgot. 

A titokzatos dvergekről szinte semmit sem lehet tudni.

A csapat tagjai lelkesen, de eltérő vehemenciával vetették bele a sumarblot (tavaszünnep) megünneplésébe, amin immár férfiként, a közösség teljes jogú tagjaként tehettek meg. Veslingur annyit kért csapatának tagjaitól, hogy a három napos ünnep után, a délutáni órákban gyűljenek össze a falu szélén, mert nem szerette volna nyíltan megsérteni Jégvérű Harald urat, aki tudomására hozta, hogy mindnyájukat várja az otthonába az ünnepély után.

//Eddigre élesen kirajzolódott a különbség Acélszakál Leif jarl két fia között. Björn medvetermetű, karizmatikus, harsány, egyfajta svenkar eszménykép, aki ráadásul nyíltan hangoztatja a svenkar felsőbbrendűségről szóló elméleteit, mindezt jelentős számi és félvér ellenes csomagolásban tálalva.  Jégvérű Harald vele ellentétben alacsony, teljesen érzelemmentes, megfontolt férfi, akire leginkább a "semmilyen" szót használhatnánk, ha nem lenne az a jéghideg, halott szeme, mely inkább félelmetessé teszi, semmiképpen sem vonzóvá. A csapat tagjaiból Vigrid a családi szokásnak megfelelve, Sigurd pedig tündérvérűségéből fakadó kényszerből nyíltan elköteleződött a Jégvérű mellett, viselve a tőle kapott meleg, kék színekkel díszített kabátot. Völund a kabátot megtartotta, de az egyre melegedő időben nem érzi fontosnak viselni, Ketil egyik fiúval sem szimpatizál (ellentétben a jarl távoli vidéken kóborló szkald lányával, Frejával, míg Veslingur Björn alkalmatlanabb vezetőnek tartja, de nem köteleződött el Harald mellett.//

Az ünnepség második napjának reggelén a csapat a jarl parancsa szerint a színe elé járult, ahol választhattak a felkínált javakból, cserébe a tundraelf maszkért, mely fejedelmi ajándék.

Aranyszemű Sigurd egy díszes vadászkürtöt választott, Völund Haldison a szépen kidolgozott vassisakot kérte, Ketil Olafson egy harci fejszével gyarapodott, Vigrid Sinricson egy díszes ruhát ölthetett magára, míg Veslingur Rolfson mint a csapat vezére, egy díszes fegyverövet és egy kis hordo lundit (zöld színű lundborgi pálinka különlegesség) vett magához. Mivel Veslingur volt a vezér, mindenki az ő jóváhagyásával kapta meg ezen mesés kincseket. A jarl elégedetten bólintott, látva a szkald milyen tiszteletet vívott ki az emberei szemében.

A kis csapat úgy határozott Völund javaslatára, hogy akármennyire rövidnek tűnik ez a kaland, azért visznek tűzifát (ezt a bölcsességet atyjától tanulta). Ezt a karámok mellett felhalmozott készletből tervezték magukhoz venni, de az ott tevékenykedő számik nem voltak elragadtatva az ötlettől, hogy elviszik a készleteiket, azonban Vigrid határozott fellépéssel eléri, hogy nem csak vihetnek fát, de rögtön három adagnyit rájuk tukmálnak.

Sigurd és az ő kuyta/farkas/farkaskutya/kutyafarkas kölyke, Ulf könnyedén követték a nagymacska nyomait, és hamarosan ráleltek annak kaparó oszlopára (legalábbis erről árulkodott a másfél embernyi magasságig lekapart fakéreg), amely Ketil szerint a vacka környékén kell legyen. Úgy döntöttek, csapdába csalják a fenevadat, Vigrid vállalta magára a csali szerepét, Veslingur pedig a régi sagák hőseinek történetei alapján rendezte el embereit, szellősen, hogy egyszerre csak egyikükre jelenthessen veszélyt a lény, amely hamarosan meg is érkezett...

A különösen kemény és elhúzódó telet hírtelen követte a tavaszi felmelegedés, szó szerint egyik napról a másikra ébredt fel a férfias vágy Keruoszban  és repült a magasba Belenus: eljött a Summarblot ideje.

Acélszakáll Leif jarl összeült tanácsosaival Nils godival és Sjón szellemsámánnal, hogy kiválasszák, kik azok az ifjak (15-16 körüli fiúk), akik esélyt kaphatnak a férfivá válásra és a karperecre. Hosszan vitáztak, de végül kiválasztották az öt jelöltet, akik Lundborgot még erősebbé tehetik. A jarl kedvenc harcosa, a Koponyazúzónak nevezett Magnus Tistigsonnal üzent a kiválasztottaknak, hogy a Summarblot ünnepének delelőjére ott legyenek a jarl hosszúháza előtti téren...

A lundborgiak nagy része egy napnyira sem szívesen távolodik el szeretett otthonától, melynek legfőbb oka a település múltja. Lundborg ősi földre épült, melyet egykor trollok és óriások uraltak, és még pár évtizeddel korábban is történt összetűzés a helyiek és trollok között (Acélszakáll Leif jarl és Sjón szellemsámán végül egy rendkívül összetett haditerv keretében megtisztította a környéket a trolloktól, legalábbis évek óta egy sem tűnt fel).

Bár a legtöbben nem csatangolnak túl messzire, a település környéke és a Kalksgardba vívő út elég jól ismert, most a fontosabb helyszínekről ejtünk pár szót.