Sigurd szeretné biztonságba tudni szerzeményeit (a harci fejszét, a Crom-Cruach idolt és a jarltól kapott vadászkürtöt), ezért elmegy a nővéreihez és édesanyjához, hogy ott tehesse el (és visz nekik vaddisznó combot). Csak a legidősebb húga, Olga van otthon, aki igen megörül neki, mint kiderül, az anyja szigorúan megtiltotta lányainak, hogy beszéljenek fattyú bátyjukkal, de a lányok kedvelik Sigurdot, ezért örül, hogy az anyja nincs ott.
Híre ment, hogy Sigurd uthgardokkal harcolt (és olyan hírek is szálltak, hogy Sigdrífákkal hált, de ezt cáfolja). Beszélgetnek, és kiderül, hogy az anyjuk fontolgatja, hogy Björnhöz adja egyik lányát (Olga nem lelkesedik a dologért, igazán a többiek sem). Ez mindenesetre megmagyarázza az anyjuk tiltását, Björn biztos nem közösködne olyan nővel, aki rendszeresen beszél egy félvérrel,
Miközben elrejtik a dolgokat Olga ágya alatt (felszedve a padlódeszkákat), Sigurd talál egy nyúlszőrből készült terítőt- Olga elpirul, de amikor Sigurd feszegeti a témát, visszakérdez, hogy mi van a berzerker lányával, mire jó testvérként abban maradnak, hogy inkább nem vájkálnak a másik szerelmi életébe. Távozása előtt Olga megkéri mostohabátyját, hogy hozzon neki Kalsgardból egy díszes saksot.

Ketil a hajnal első sugarával kel, és gyorsan letudja a kötelező csapdász dolgokat, hogy gyakorolhasson a fejszéjével. Mikor végzett, elmondja a családjának, hogy feladatot kapott, ami Kalsgardba szólítja (Olaf, Ketil apja rögtön megkéri, hogy hozzon különleges vadászcsapdákat, láthatóan nem tett le róla, hogy a lelkes huskarljelölt fiából vadász lesz végül). Az édesanyja, Helga szól, hogy Ketilhez vendég érkezett (ehhez nincs hozzászokva, elég messze élnek Lundborgtól, hogy ritkán keressék őket, akkor is inkább Olafot). Björn az, a medvetermetű jarlfi, és az oldalán egy idősebb nő (Sigurd anyja, Snaefrid Kalfdottir az).
Björn (aki megszokta, hogy engedelmeskednek neki) a ház mögé parancsolja Ketilt. Ott elmondja, hogy Snaefridnek három lánya van, és szívesen összeházasítaná vele az egyiküket (maga Snaefrid nem tűnik azért annyira lelkesnek), de ezért elvárna dolgokat. Ketil határozottan elutasító, mire Björn provokálni kezdi, de Ketil nem veszi fel a kesztyűt, és bár mélységesen megsértette, de nem konfrontálódik a jarl medveteremtű fiával.

Vigridet apja, Sinric ébreszti, mivel vele akar reggelizni.  Az ő viszonyuk sosem volt jó, Sinric mindig az idősebb fiára, Hamdírra volt büszke, Vigrid sosem volt elég jó, de az elmúlt napok eseményei, a sikeres férfipróba, a maszk, a tündérösvény, stb. hatására kezd megenyhülni fiatalabb fia irányába, a gond csak az, hogy se Vigrid, se Sinric nem nagyon tudja, miről beszélgethetnének, hisz alig ismerik egymást. Vigirdtől atyja fegyvereket, de főleg fegyvereseket szeretne Kalsgardból, mivel Jégvérű Harald cselekvésre szánta el magát: ki akarja egyenlíteni az erőviszonyokat Björnnel. Beavatja fiát abba is, hogy meglátogatta az ulvikföldekről érkezett völvát (Isgred Kjolldotír), és szerinte Vigrid jelet hoz majd az istenektől a Jégvérű házasságáról, melyet Kalsgardban fog megkapni. A völva jóslatai eddig eléggé beváltak (többé-kevésbé legalábbis), így nagy reményeket táplál Vigrid felé az apja, aki bocsánatot kér, amiért félreismerte. Vigrid boldog, amiért az atyja végre elismeri, de ettől még nem lett fesztelenebb a beszélgetés, amikor kettesben vannak és nem konkrét témákat vitatnak meg.

 Völund beszerezte a kecskebakot, amit az utazás előtt tervez feláldozni az isteneknek. A pásztort alaposan ellátja instrukciókkal, hogyan bánjon innentől vele (nincs nehéz dolga, Lundborg népe kifejezetten fél a godiktól, ebben Nils fanatikus tűzben égő tekintetének is komoly szerepe van), az anyagiakat majd Veslingur rendezi. 
Ezt követően megkéri a hazatérő Sigurdot, hogy nyomozzanak egy kicsit, mert ígéretet tett a számiknak az eltűnt gyerekek utáni nyomozásra, és nem szeretné ha elveszítené a hitelét. Sigurdnak nincs ellene kifogása, de előtte elmeséli a találkozójukat Ketillel a tegnap esti vadászat után a vad számikkal. Ez felzaklatja Völundot, mivel a számikat alapból békés népségnek ismeri. Abba maradnak, hogy elmennek Ketilért, és kicsit körül szimatolnak. 
Ketil háza felé találkoznak Björnnel és Snaefriddel. Egy kimért köszöntéssel szeretnének minél távolabb kerülni tőlük, de Björn természetesen nem állja meg, hogy bele ne kössön az általa megvetett félvérbe (célzott rá, hogy Sigurdnak Kalskgardban kéne maradnia). Sigurd azonban forróvérűbb, mint Ketil és visszaszól a hegyomlásnak, és egy hosszú pillanatig megfagy a levegő, ahogy a két férfi egymás szemébe néz... de végül Björn megelégszik egy megvető horkantással, Völund pedig nem engedi tovább eszkalálódni a helyzetet. 
//Björn általában úgy beszélt Sigurdról, mint ha ott se lenne, és igen undorító módon sértegette.//
Völund vitázott egy kicsit Sigurddal, hogy jó ötlet-e provokálni Björnt, illetve provokáció-e az, hogy felveszi a kesztyűt. Végül felhívja a félvér figyelmét, hogy Björn (tekintettel Veslingur hírnevére és státuszára) kihívhatja akár magát Veslingurt is, hogy rajta torolja meg az őt ért "sérelmet". 

Ketilt végül összeszedik, de nem vágnak bele nyomozásba, mert várja őket Veslingur.
Beszámolnak egymásnak a Björnös élményeikről, majd mikor megérkeznek Rolf házához (Veslingur apja) az ajtóban őrködő Ube Meldunson ereszti be őket, aki nagyon komolyan veszi a Veslingurnak tett hűségesküt, de őket barátként fogadja.

Vigrid érkezik először meg a vezérhez, őt még Rolf is fogadja, aki ünnepélyesen a saját, asztalfői helyét ajálja fiának, ezzel szimbólikusan ideiglenesen átruházva rá a házigazda szerepét, majd a szolgákkal (elég sok van) elviteti magát (még mindig törött a bokája). Lassan befutnak a többiek is. 
Egy ideig csak reggeliznek és beszélgetnek, majd rátérnek a komolyabb dolgokra (előtte Veslingur egy ragadozó macska sebességével rántja fel az ajtót, majd ragadja meg az ott hallgatózó Fiónnát és Eiriket (húga és öccse), hogy anyja gondjára bízza őket).
És itt kezdődik a sorscsapás szerű hírek özöne. Sigurd beszámol az esti kalandjuktól (Veslingur hallott már a Skraeling szövetségről, és ezeknek a történeteknek mindig felégetett és lemészárolt svenkar falvak a a vége), majd elmesélik neki a Björnnel való találkozásokat (Veslingur vérnyomásán csak az enyhít, hogy Ketil nem szólt neki vissza), de miután Vigrid is beszámol róla, milyen parancsot kapott atyján keresztül a Jégvérűtől, sürgősen lundit kell innia.

A pálinka hatására Völundnak látomása támad. „Látok egy rókát, melyet megszúr egy árny hátulról, mire habzani kezd a szája, remeg, majd egy bokorba húzzák, miután kiszenved. Egy másik róka fejét fejsze csapja szét.”,
Majd elájul.
Veslingur (akit a közelmúltba Völund nyakon öntött hideg vízzel) parancsot ad Ketilnek, hogy ébressze fel (azaz most őt öntik nyakon hideg vízzel).
//Veslingur nem ismeri a karma szót, de a játékosa igen, és gyakran emlegeti is :D//

A magához térő Völund és Veslingur megbeszélik, hogy mostantól kihagyják a vödröt az ébresztésből, de ez nem változtat azon, hogy sok a rossz és aggasztó hír.  
1) A gonosz szellemektől megszállt, jól képzett és jól felszerelt számi halálosztag.
2) Björn párbajt akar provokálni Veslingurral, hogy megölje őt, aztán Sigurdot, majd az embereit a szolgálatába kényszerítse.
3) Vigrid apjának kérése a nyílt elköteleződés felé sodorja a csapatot.
4) Völund vadonatúj jóslata is nyilván valami elképesztő megszívásról szól.

Sigurd ezt kiegészítve elmeséli találkozását Grimmel (a Sóherrel), és a csapat alapvetően hajlik is az ősi sírbolt kifosztására felderítésére, de hogy a vásár előtt vagy után, azt a kérdést egyelőre az eltűnt számi gyerekek megkeresése utánra halasztják //a jegyzőkönyv kedvéért: Sigurd vetette fel, hogy a jóslat az eltűnt számi gyerekekről szól//.

Veslingur úgy határoz, a lányt (Sikát) keresik meg előbb (ő csak nemrég tűnt el). Ketil rálel egy igen különleges svenkar csizma nyomára, melyet követve beleszaladnak (mélyen bent az erdőben) egy rozsomák tetemébe, majd a halott számi lány maradványaiba. Kis vizsgálódás után megállapítják, hogy a lányt egy vékony, saksnál jóval keskenyebb pengével (tippre skandav tőrrel, a skandavok hajózó rablógyilkos svenkarok) szúrták meg, szakszerűen, hátulról, és a penge erős méreggel volt kezelve. Ez meglehetősen fura (a svenkarokra nem jellemző a méreg, és egy gyerek megöléséhez biztosan felesleges). 
Egyelőre elvetik, hogy ezt Björn tette volna (ő nem így ölne, és vélhetően még dicsekedne is tettével), és azt is, hogy Jégvérű Harald az elkövető (a módszer talán hajazna rá, de a test nem lett közszemlére téve, a Jégvérűt értelmesebbnek gondolják, mint hogy ennyire illogikus úton öljön).

Egy ilyen vékony penge nagyon idegen a svenkar kultúrától. Csak a skandavok olyan aljanépség, hogy ilyesmit használjanak.

Később a csapat megtalálja a kisfiú (Hok) maradványát is. Őt nem messze a pataktól egy bokorba dobták, kemény tárgy (vélhetően fejsze) csapta szét a fejét, és farkasok falták fel a húsát. 

A két gyilkosságban csak annyi közös van, hogy mindkét esetben számi gyermek az áldozat.

A derék svenkarok egyelőre azon tanakodnak, hogy merre tovább. Holnap reggel, így vagy úgy, de mindenképpen el kell indulniuk a vásárba...