Sigurd a sörházban tér magához. Összekaparja magát és szétnéz. Ketil ébren figyeli. Rövid tanakodás után táborhelyükre indulnak, hogy megkeressék Völundot. A táborhelyen a vidáman egy kövér nyulat sütögető Ube köszönti őket. Síkvidéki ullvík sütési technika: a nyulat megtömte tőzeggombával és úgy húzta nyársra. Beszélgetnek vele, majd Sigurd elkéri a nyúl szívét, szerencsére a maradványok között megvan még. Sigurd előkaparja és elkezdi megbűbájolni: közben egyre fényesebb az aranyszeme, a parazsat puszta kézzel tömi bele, majd a saját hajával varrja össze a szívet.
Völund most nem godi, így egy átlagos ruhát vesz fel, kimossa a haját és összefogja, teljesen átlagos fickónak néz ki, és úgy is érzi magát, kissé megkönnyebbülve. A sátorból előbújva odamegy a többiekhez. Rövid beszélgetés Vigridről és az áldozatról, majd Völund elindul a saját dolgát intézni. [Valami szupertitkos, „csak a mesélőnek írtam meg privátban” dolog, de túléli.] Ketil és Ube pletykálkodik Völundról és a fogatlan számi banyáról.
Veslingur Freya sátrában ébred. A nő elmeséli, hogy egy borgi karavánnal érkezett, és az egyik túl lelkes útitársának ki kellett ütnie a fogait, de szerencsére Veslingurral nincs ilyen probléma. Beszélünk a Lundborgba való visszatérésről. Freya felhívja a férfi figyelmét arra, hogy Björn kihívásnak fogja tekinteni, hogy Veslingur egy népes csapat élén fog beállítani, és ezért párbajra fogja hívni a férfit. Veslingur nem szeretné, ha erre sor kerülne, de még nem osztja meg a terveit Freyával. Rövid időre elválnak: Freya pakol, Veslingur pedig megy felügyelni a táborbontást. Freya sátra előtt Rolf és a jarl három embere (Vasszakállú Gunnar, Brea, és Vasfejű Ragnar) várja a szkaldot, aki felfogadja őket, kifizeti a járandóságukat és a táborába vezeti újdonsült csatlósait.
A táborba érkezik Folke a Dvergvérű is a rabszolgáival, akik segítenek csomagolni. Veslingur elküldi Ketilt diplomáciai küldetésre a svea táborba, Sólrun királylányhoz egy üzenettel, hogy a lány legyen olyan jó, és szolgáltassa vissza az emberét, Vigridet, mert indulnának. Ketil elmegy a svea táborba, de előbb a Gunnbjörn, a Trollvérű nem ereszti be a sátorba (mondjuk Ketil nem is erőlteti), majd elhajtja azzal az üzenettel, hogy Vigrid most „elfoglalt”, majd két nap késéssel jön utánunk, és Manu faluban csatlakozik hozzánk. Amikor Ketil átadja neki Sólrun üzenetét, Veslingur eléggé felhúzza magűt a kis szajha pimaszságán, de megtartja magának a bosszúságát, és mikor Sigurd felveti, hogy ezt nem kéne hagyni, akkor kifejezett parancsban adja, hogy senki ne háborgassa a svea tábort, hadd egye meg Vigrid, amit főzött. Sigurd megkérdezi, hogy Veslingur miért ad parancsokat – mert ő a vezér, mondják a többiek.
Amikor népes csapat (a lundborgi ötök, Freya, Ozrun, Folke és rabszolgái, valamint a csatlósok: Ube, Rolf, Gunnar, Brea, Ragnar) elindulunk, Ezüst Orm jarl még kijön elköszönni tőlünk: Veslingurral kezet fog, és megtarthatják az ezüst karszalagot is, amit kapunk tőle, hátha még jönnek erre. Búcsút veszünk tőle, és elindulunk Manu falva felé.
Pozitív útikép: Sigurd és Ketil élcelődik egymással, Ozrun párbajt javasol, Veslingur gyanúsan csillogó szemmel elfordul, Freya a szemét forgatja stb.
Fríge havának 17. napja
Manu falu irányából fekete füst száll fel. Fegyvert ragadnak, majd Sigurd előremegy felderíteni, a többiek lemaradva követik pajzsfalban. A falut felégették, az utcák tele vannak halottakkal. Sigurd megítélése szerint a házakat egy napja gyújtották fel. Hívójelet küld vadászkürtön. A vadászkürt jelére a falusiak keresni kezdik Sigurdot, de nem találják meg. Nagyjából tíz perc múlva ér oda a csapat, Veslingur összehívja a falusiakat. Egy nő elmondja, hogy félemberek (félvérek) hordája ütött rajta a falun, gyújtogattak, gyilkoltak és elhurcolták az embereket. Veslingur úgy dönt, itt az ideje annak, hogy megvédje a népet, és parancsokat oszt: Folke és a harcképtelenek a faluban maradnak, a többiek Ketil és Sigurd vezetésével elindulnak a törvényen kívüliek nyomában. Völund félrevonja Veslingurt, és szabadkozik, hogy csak harcosként tud részt venni az eljövendő csatába, mert az istene most neheztel rá. Veslingur biztosítja őt töretlen bizalmáról. Megindulnak.
A nyomok egy sűrű fenyves mélyén lévő mocsárba vezetnek. Ozrun felveti, hogy a mocsárból több út is vezethet ki, de némi megfontolás után Veslingur elfogadja Völund érveit, hogy ne osszák meg az erőiket a csata előtt, így együtt indulunk meg a mocsárban. A felderítők Ketil és Sigurd, utóbbi kiszúrja az ellenség őrszemeit: egy uthgardvérű és egy trollvérű (szarva van) guggol az út két oldalán. Sigurd kutyája (szerencsére) jólnevelten csendben marad. Sigurd megölné őket, Ketil jelentene róluk, de végül Sigurd rábeszéli Ketilt, hogy végezzenek velük. Ketil az uthgardvérű mögé oson és lesújt rá, Sigurd a másikra lő. A trollvérű felfordul, de az uthgardfattyú üvölt és megpróbál eliszkolni, de Ketil visszarántja, Sigurd meg lelövi. Sigurd halk (testetlen) suttogást hall: „Jó ötletnek tűnik felbosszantani a szellemeket, testvér?” Sigurd: „A szellemek nem véreznek.” A hulláknál nincs semmi, csak a fegyvereik és a páncéljuk, így a mocsárba lökik őket.
Befutnak a többiek, Sigurd beszámol róla, hogy a szél a fülébe súgott. Se Völund, se Ozrun nem tudja, mi lehet ez, mert nem értenek a szellemekhez, így Veslingur továbbhaladást vezényel. Egy hosszú egyenes szakaszon egy alak vár ránk: a neve Kopasz Vestar, a hatalmas Véres Ludin öccse. Véres Ludin egy indokolatlanul kegyetlen vezér, uthgard félvér, a Véres Kompánia nevű, félvérekből és törvényenkívüliekből álló csapat vezére. Kopasz Vestar tárgyalni akar: elengednék a folyok felét, ha elmegyünk. Veslingur királyhoz méltó nagylelkűséggel felajánlja neki, hogy ha elengedik a foglyokat és váltságot fizetnek a megöltekért és a felégetett házakért, akkor a szolgálatába fogadja őket, megvédi őket, és ha kiérdemlik, akkor karperecet is kaphatnak. Kopasz Vestar visszavonul tárgyalni a bátyjával. Sigurd kiszúr egy rejtőzködő íjászt. Veslingur megkérdezi, hogy megtudja-e ölni, mire Sigurd magabiztosan közli, hogy igen, így a vezér nem látja okát, hogy tegyen bármit az ügyben.
Völund látja Veslinguron, hogy nem hétköznapi ajánlatát a félvéreknek komolyan gondolta, ezért sietve hangot ad kételyeinek: ha a Véres Kompániát, ezt a becstelen, gyilkos, erőszaktevő és gyújtogató söpredéket a szolgálatába fogadja, az beszennyezi nem csak a vezér, de az emberei hírnevét is. Ozrun egyetért a másik godi felvetésével. Veslingur megnyugtatja őket: bár őszinte az ajánlata, de nem hiszi, hogy Véres Ludin elfogadná azt. Sigurd reméli, hogy Véres Ludin mégis elfogadja Veslingur ajánlatát, mert szeretné látni Björn arcát, amikor végig kell néznie, hogy a Veslingurra felesküdött Véres Kompánia bevonul Lundborba.
Kisvártatva Vestar visszatér a hírrel, hogy Ludin nem bízik Veslingur szavában, de hajlandó elengedni az összes foglyát, ha cserébe elmegyünk. Veslingur átgondolja, és elfogadj az ajánlatot, azzal a feltétellel, hogy Ludin megesküszik, hogy nem megy vissza többet Manu faluba. Sigur önként vállalja, hogy elmegy a foglyokért és fogadja Ludin esküjét. Völund ad neki egy kabala talizmánt. Kopasz Vestar elvezeti Sigurdot egy rejtett ösvényen egy táborhelyre, ahol csak négy félvér van, köztük egy óriásvérű, de a fák között még tucatnyian (többtucatnyian?) sunnyognak. Véres Ludin propagandabeszédet tart Sigurdnak: előbb megpróbálja átállítani a maga oldalára, majd rábeszélni arra, hogy ölje meg Björnt (amit Sigurd amúgy örömmel megtenne – és talán lesz is rá lehetősége). Sigurd többször elmondja, hogy Ludin meg fogja bánni, hogy nem fogadta el Veslingur ajánlatát, de neki se hisznek. Ludin ad egy nyílvesszőt Sigurdnak, hogy azzal ölje meg Björnt, amit Sigurd elfogad. Ludin megismétli ajánlatát, hogy Sigurd beállhatna közéjük. Sigurd elköszön és kitereli a megbéklyózott falusiakat a félvérek táborából, akik némák haladnak a mocsárba épített ösvényen.
Véres Ludin - ember, de nem normális svenkar
Amikor a foglyok odaérnek hozzá, Veslingur a Hasítóval elvágja a köteleiket (szimbolikus gesztusként és a haladásukat megkönnyítő praktikus megoldásként). Sigurd elmondja, hogy Ludin becstelen alak. Elindulunk kifelé a mocsárból. Sigurd látja, hogy egy tündérvérű íjásznő jön elő a bokorból (ő volt az, akit korábban már kiszúrt a sötétben). Visszavisszük a kiszabadított falusiakat Manuba, ahol kiderül, hogy azért némák, mert kivágták a nyelvüket.
A faluban haditanácsot tartunk, amibe Veslingur a Manuból származó Rolfot is bevonja. Abban nagyjából teljes az egyetértés, hogy Ludinnak (és lehetőleg minél több emberének) meg kell halnia, csak a módszert és az időzítést illetően van vita a csapaton belül. Végül abban maradunk (bár ezzel kapcsolatban még lehet, hogy lesz változás), hogy még ma éjjel útnak indul egy kis csapat a mocsárba: Rolf, aki ismeri a vidéket, Sigurd, aki lát a sötétben, és Ketil, a vadász. A feladatuk, hogy végezzenek Ludinnal. (Veslingur ki nem mondott terve az, hogy ezzel bosszúra sarkalja, és így kicsalja a mocsárból a Véres Kompániát, hogy nyílt terepen mészárolják le őket.)
Veslingur megvizsgálja a Sigurdnak adott fekete nyílvesszőt. A várakozásnak megfelelően bűbájos holmi: akinek ezzel oltják ki az életét, annak lelke a szellemvilág egyik poklába kerül – azaz a bűbája nem csak Björnre hat. Az általános vélekedés ennek kapcsán, hogy pont jó lesz Ludinnak.
