Völund izzadtan és zihálva tért magához a delíriumos látomásából az Istenek Völgyében, ahol a kalksgardi jarl akarata szerint godiként szolgálta az ide látogatókat. A levegőt súlyosan lengte be a vér szaga (Ezüst Orm Bölverkson jarl igen tekintélyes kecskenyájat tart fent, hogy mindenki vehessen a hétévente rendezett vásárán áldozati állatot). A sötét éjszaka láttán elhatározta, hogy mielőbb felkeresi Veslingurt, és beszámol neki a látomásáról. Előtte váltott pár szót Melorkával, Frige godinájával és Signével, Branven godinájával. Érdeklődött, hogy szolgál-e a vásáron Hulmorának, a jóslatok istennőjének godija, és megtudta, hogy igen, Njal a neve, és "ha meglátja, rögtön rá fog ismerni".
Sietve elindult a táboruk felé, ahol Ube fogadja, aki kifizeti a Velsingur által számára kijelölt pénzt, majd megtudja, hogy vezére a sörházba ment, így ő is oda siett. Út közben találkozik Folkéval, a dvergvérűvel, és a kis ember rögtön tájékoztatja, hogy mivel Veslingur elvégzett neki egy kis feladatot (lealázta Szerencsés Ragnart a dalversenyen, de ezt Völund ekkor még nem tudta), ezért jelentős árengedmény jár a csapatnak, így a sátrába kalauzolja a godit. Folkénak sok a rabszolgája, de őre nincs, avagy a rabszolgák maguk őrzik az értékes dolgokat.
Nem tudnak megállapodni, bár Folke többek között koronát, Astridnak, a jarlok gyilkosának baltáját, és egy holdborjú bőréből készített mentét is felajánl. De oda is adná bármelyiket, ha valaki végeznek Ragnarral... de Völund egyelőre nem fogadja el az ajánlatot.
Egyelőre nem fedeztek fel több részt a táborból.
A sörházban kiváló a hangulat. Veslingurtól több ismétlést kérnek, és még a jarl is megdicséri remek előadását. Sigurdot is körülrajongják, kérdezgetik, hogy tundraelf-e, illetve tud-e járni a havon, indul-e az íjászversenyen (indul), ismeri-e a dverget („Azt az alacsonyat?” „Azt!”), és így tovább. Sigurd kezd felengedni, de aztán eszébe jut, hogy lehetnek itt olyanok, akik el akarják őt kapni. Körbetekintve kiszúr néhány egyértelműen őt figyelő, zavaróan józan alakot., mint kiderül azok Saras Rune emberei. Saras nem iszik és az embereinek se engedi, ellenben híres rabszolgavadász.
Freya Leifsdottír, a Szépséges Veslingur ölébe ül, nyíltan évődik vele és fürdőzik a szkald dicsőségében – ami egyáltalán nincsen Veslingur ellenére. Völund odalép hozzá, ami határozottan tönkreteszi a hangulatot és Veslingur kedvét. Freya hallott a godiról, sőt, emlékszik is rá, még gyerekkorából (Völund őt nem ismeri fel). Tudja, azt is hogy látja a jövőt. Völund elmondja, hogy újra szóltak hozzá az istenek, mire Veslingur kelletlenül bár, de a godival tart – pontosabban kivonszolja Völundot a sörházból, és elmondja neki, hogy nagyon reméli, hogy fontos a dolog (Frejah elbúcsúzik a társaságtól, Veslingur legőszintébb bánatára). Völund elmondja a látomását:
„Egy vadkan család.
Két csíkos kismalac van, egy fiú és egy lány. Játszanak, szeretik egymást, jó testvérek.
Egy gigászi hajó közeledik a tengeren.
A hajó árbócához oda szegeztek egy kereket, és abba szó szerint beletörve egy összevert férfi lóg ki. Rettenetesen megverték. Vér csöpög. (A férfi Völund első látomásából.)
Egy másik hajó. Svenkar férfiak osonnak egy völgy felé. A hajóról jöttek. A vezetőjük mellkasán holdsarló, hátán görbe tőr.
A két vadkanból a fiú elmegy és beáll egy medve falkájába. A medvének is vannak gyerekei: egy dérvipera fiú, egy medvebocs fiú és egy hermelin lány.
Az összevert férfi a hajóról rád néz. Mélyen a szemedbe. Felrepedt ajkaiból ez hangzik el: "ANKUMEN!"
A holdsarlós-tőrös svenkarok tüzet gyújtanak, és sátrakat égetnek fel. Egy medvebocsot keresnek.
A lány vadkan is összebarátkozik az öreg medvével.
A fiú vadkan felnő, és szerelmes lesz egy másik vadkanlányba, lesz két csíkos kismalacuk, de aztán meghal.
A lány vadkan odabújik az öreg medvéhez, és lesz egy pici, csíkos medvécske. A csíkos medvécske sokat játszik a medve barlangjában, a két csíkos kismalac is.
Az összevert férfi a hajón, nagyon szenved, fájdalmai vannak, vért könnyezik, de közben a hajón lévő emberek olyanok, mint ha őt követnék, és nem megkínzott fogoly lenne. Mind egyszerre üvöltenek:
KHBUD TSU DIR, AUNDZER GOT, KHBUD TSU DIR!
A tőrös-holdsarlós svenkar és pár harcosa küzd veled, és a társaiddal. Sigurd nagy veszélyben van.
A dérvipera odakúszik a lány vadkanhoz, és megmarja. A fiú vadkan megtámadja, de a viperának vannak társai, kettő meghal, mert a vadkan nagyon veszélyes. A vadkan elszalad, elviszi a két kis csíkoshátú malackát és a csíkos medvebocsot is, messzire.
A tőrös holdsarlós svenkar és a társai már közel vannak a ti táborotokhoz a völgyön belül. Fuss!”
A baljós jövendölés után visszasietnek a fegyvereikért, majd irány a táboruk. Veslingur átveszi az őrséget (Ube végre lefekhet aludni).
A fekhelyükre heveredve Sigurd megkérdi Völundot, tud-e sípot faragni, mert szeretne a vérfa ágából készíteni egyet (elméletben a vérvarjak szólíthatóak vele). Megbeszélik, hogy ez Sjón szellemsámánnak sokkal jobb ajándék lenne, mint Magnusnak, ezért inkább mégse ezzel próbálják meg megnyerni a berzerker jóindulatát (ki tudja, a babonás fickó hogy reagálna)?
Veslingur magához inti Völundot, hogy megvitassák a jóslat értelmezését, ugyanis számtalan, korábban érhetetlen vagy lényegtelennek tűnő részlet kezd a helyére kattanni a szkald fejében, és ezek jó része Völunddal kapcsolatos. A látomás értelmezését nem segíti, hogy a hajós és vadkanos szál összekeveredik benne, de nem is teszi lehetetlenné. Veslingur elmélete, hogy a két vadkantestvér nem más, mint Völund nevelőapja, Arne és az ő leánytestvére, az öreg medve Acélszakáll Leif, a dérvipera Jégvérű Harald, a medvebocs Björn, a hermelin Freya, a két csíkos kismalac Völund féltestvérei, a csíkos medvebocs pedig maga Völund. Bár Veslingur titkon azt reméli, hogy a godi rácáfol az elméletére, de az sajnos túl nyugtalanítóan illeszkedik az eseményekhez…
Völund láthatóan nem szeretné a vélt származásával maga ellen fordítani a szkaldot, nem törekszik elmozdítani a vezér posztjáról, inkább kínosan feszeng az okfejtést hallgatva, mint lelkesen belecsimpaszkodna. A két férfi feszülten gondolkodik (Veslingur levéste a jóslatot), és a kinti kiabálás sem annyira zökkenti ki őket (akármi az oka, nem érnek rá foglalkozni vele).
Az üvöltözés viszont ráébreszti Veslingurt, hogy két embere, Ketil és Vigrid sehol sincs (utoljára a sörházba látták őket lelkesen ünnepelni), ezért lelkiismeretes vezér módjára el akar menni előkeríteni őket, amikor egy ismeretlen huskarl lép a táboruk területére... lopakodva, övében kellemetlenül ismerős formájú tőrrel... egy skandav!
Sigurd rálő, de nem találja el, mire a fickó kiált a társainak és ráront Sigurdra. Újabb igen alacsony férfi jön, a kezében kard, a foga hegyesre csiszolva. Völund felismeri: Hasító Kalf az, a legendás skandav haramia, nem mellesleg, Lazuu'lnak, az éj leple alatti becstelen tettek istenének bajnoka az.
Hasító Kalf
A jegesmedvebocsot akarja (a skandavok szemében a legértékesebb kincs), és van még egy embere, aki pajzzsal védi a vezérét. Sigurd riadót kürtöl, az első haramia ráveti magát és dulakodni kezdenek a kürtért. Öldöklő küzdelem. Ube felnyársalja az egyik pajzsost, Kalf megvágja Ubét, Sigurd elereszi a kürtöt, de elgáncsolják, Völund bűbája elkezdi lefagyasztani Kalf karját, mire ő Veslingurhoz vágja a kardját és saksot ránt. Veslingur ráront Kalfra és Ubéval ketten, összeszokott csapatként küzdenek vele, de a skandav állja a sarat. Völund megrohamozza a sötétből lövöldöző íjászt és egyetlen határozott baltacsapással kettéhasítja. Sigurd nem tudja lelőni az ellenfelét, akit megpróbálja kibelezni őt. Tovább folyik a harc. Kalf Lazuu'lhoz fohászkodva kivédi Veslingur csapását, de erre Ube a száján keresztül átdöfi a fejét és kiloccsantja az agyvelejét.
Az utolsó haramia Veslingur felszólítására megadja magát. Elmondja, hogy jarlválasztás lesz náluk, és Kalf jarl akart lenni, ezért akarta elrabolni a jegesmedvebocsot (náluk az lesz jarl, aki a legkülönlegesebb) zsákmány mutatja be. Veslingur eljátszik a gondolattal, hogy betoborozza a fickót, de tudja, hogy sosem bízna meg benne, így egyszerűen futni hagyja, mert arra számít, hogy Sigurd majd hátba lövi a menekülőt – és pontosan így is történik.
Utólag kiderül, hogy a skandavok felgyújtották a vásár több pontját, és abban reménykedtek, hogy a lundborgiak is elsietnek a tüzet oltani, de ez nem vált be.
Völund átadja Kalf kardját Veslingurnak, amit Hasítónak neveznek, majd megkéri a vezért, hogy Ube segítsen neki elvinni Kalf testét az Istenek Völgyébe, hogy a Fénytelen Birodalomba küldje a lelkét.
//Két játékosom is hiányzott, de a csapat jól állta a sarat egy kemény küzdelemben :) //
