Völund reves ollóját csattogtatva, eszelős tekintettel szaladt az uthgard teteméhez és le is vágta annak jobb kezének gyűrűsujját (a sígdrifák és a csapat pár tagjának megrökönyödésére), majd egy annak ruhájából tépett rongyba csavarta azt. Ez után elmondta Veslingurnak, hogy a Télúrnő (Kaileach) segíteni fog nekik kihajtani az uthgardokat a barlangból, ha a vezér kívánja. Veslingurnak tetszett az ötlet, de előtte gondosan U alakú pajzsfalba parancsolja az embereit (ez egész jól megy ahhoz képest, hogy nem gyakorolták).

A sígdrifa vezér, Thurid (akiről később kiderült, hogy Crom-Cruach godinája) türelmetlen volt (és tett némi becsmérlő megjegyzést a nyírfalábúak tökölésére), ezért Veslingur (mielőtt a harcosnők eltékozolnák az előnyös helyzetüket valami ostoba rohammal) megadja az engedélyt. Völünd megidézi az Ezer hulla bűzét, és a barlang bejáratához hajítja az ujjat. (A barlang szája nyugtalanítóan sötét, nem lehet belátni, de belülről röhögés és fájdalmas női kiáltozás hallatszik).

Hamarosan dühödt uthgard üvöltés harsan, és a barlang különösen sötét szájából tengerként áramlanak ki a tundrabarbárok...

A harc véres és kaotikus. A barbárok főleg a sígdriffákra vetik rá magukat (akik pajzs híjján, nehéz lándzsáikkal nem tudnak pajzsfalat alkotni), de azért jut néhány hőseinknek is. 

Sigurd nagy bajba kerül: az egyik vadember rettenetes csapása a biztos halálba küldené az Aranyszeműt, azonban mint ha maga a Sors szólna közbe: a lándzsájának nyele egy pillanatra megemelkedik, kicsit magasabbra, mint ahogy maga Sigurd emelte, mely elvezette a rettenetes csapást, mely Sigurd koponyája helyett a talajba csapódik. Többen is súlyosan megsérülnek a csapatból, a sigdíffák több mint a fele meghal a harcban, de végül győzedelmeskednek.

//Sigurd játékosának használnia kellett azt a mechanikát, hogy a Sorsponttal elkerüli a teljes sérülést. Ezt minden karakter egyszer alkalmazhatja élete során.//

Ketil és Veslingur sietve a barlangba rontanak, hogy megmentsék az elfogott harcosnőt (jó benyomást akarnak kelteni), de hamarosan fájdalmasan kiáltanak fel: a barlang száját valami nyálkás anyaggal vonták be, ami teljes vaksötétbe borította azt, mögé pedig kihegyezett karókat vertek a földbe. Ketilt csak megszúrták valamennyire, de Veslingur szinte felnyársalta magát az egyikükre. Dühe amiért így átejtették, erőt ad a szkaldnak, és szó szerint letépi magát a karóról, és kiszabadítja a megkötözött és összevert huskarlt. Majd elájul.

//A maradandó sebek táblázatán az jött ki, hogy kapott némi ideiglenes Ép-t, de a jelenet végén elájul :) //

Mivel a vezér kidőlt, Thurid Vigridhez fordul (ő tűnik a leginkább vezér alkatnak), és mint ha a fogát húznák, de elismerését fejezi ki a bátor helytartásukért, és meginvitálja őket Aelfskargdba, a falujukba, ahol a hírneves Edna Halladottir a jarl. Vigrid érezhetően élvezi, hogy kvázi ő a vezér, és elfogadja a meghívást. 

Amíg ezek zajalanak, Völund odakint azért tevékenykedik, hogy istennőjének kedvezzen. A legveszedelmesebben küzdő uthgard harcos lelkét Kaileachnak ajánlja, hogy sose jusson el a saját túlvilágába, a Fénytelen Birodalomba küldi. 

//Ez a Közbenjárás varázslat. A godi elvben nem tudja, mennyire sikerült a kívánt helyre küldenie az illetőt, de itt nem tudtam megállni, hogy elmeséljem: 25% esélye volt ellenállni a varázslatnak mivel nagy harcos volt (amúgy 10% esélye lett volna), és 26%-ot dobott... a Télúrnő örül, hogy egy ilyen dicső harcos került a karmai közé.//

Veslingur magához tér az út alatt, mire rögtön méhserrel és Sigurd vajákos szerével (egy nyúl szívével) kezelik. Ez utóbbiban egy parázs izzik. A vezér kinevezi Vigridet helyetteséül (ezzel ismét megerősíti annak hűségét az irányába), majd elfogadja a gyógyítása érdekében kapott javakat (be is rúg a sertől, és ki is okádja a nyúlszívet, de ez a körülmények figyelembevételével érthető...)

Az egyik túlélő Sígdrifa (Thule) lelkesen flörtölni kezd a kapatos Veslingurral, aki még lelkesebben visszaflörtöl. 

Aelfskargd különös hely. Szabad férfi alig van, azok borotválják az arcukat, a férfiak nagyja rabszolga. Edna jarl nagyon fiatal, talán húsz éves ha van, arca szép lenne, de rettenetes seb húzódik végig rajta. Meglepő módon hallott már Veslingurról, aki egy tündérmaszkot adott a jarlnak, és kifejezetten érdekli, hogy kerültek ide ennyire messziről (az öltözékük is elárulja, hogy ahonnan jöttek ott nem tél van). A szót főleg Vigrid viszi (mivel Veslingur még ittas), az éles szemű Völundnak feltűnik, hogy a tündérösvény felkelti Edna jarl figyelmét. 

Edna Halladotír jarl

A jarl üzen Björnnek (akiről hallott már és igen szimpatikusnak találja az igaz svenkar eszmékért folytatott harcát), hogy adott esetben hajlandó lenne férjül venni. A csapat megigéri, hogy átadja az üzenetet, és reméli, hogy Björn átköltözik majd (de azért nem ad rá túl sok esélyt). 

A beszélgetés alatt lehetetlen kihallgatni, mit beszél egymás közt Edna és Thurid (akik láthatóan szeretők), mert férfi thrallok (rabszolgák) dobot vernek.

A csapatot végül barátként kezelik, szállást adnak nekik és meghívják őket egy esti lakomára. Annyit kérnek, hogy ne viseljenek túl sok fegyvert, mert az itt nyílt provokáció (mármint a fegyveres férfi). Amint valamelyikük elhagyja a kijelölt házat, férfi rabszolga kíséri őket mindenhova. Így jár a herablista hozzávalók után kutató Sigurd és Ketil (összeszednek 2 adag füvet a részegség és másnaposság elleni szerhez), és a Thulét meglátogató Veslingur is (a rabszolga őt csak a házhoz kíséri, odabent megnézi Thule uthgard koponya gyüjteményét).

Völund miután összevarrta a csapatot, elmegy jelek után kutatni, Kaileach pedig rögtön válaszol: Völund szemei előtt megjelenik a lundborgi patak (melyben nemrég ő is megmártózott), és benne egy apró halacska, melyet egy vékony, csillogó tárggyal átszúrnak. Nem tudja egyelőre értelmezni a jóslatot. 

//Szoktam százalékos esélyt dobni, hogy kap-e látomást, de eddig mindig megdobtam.//

Vigrid a lakoma alatt ivóversenybe keveredik egy harcosnővel, akivel kicsit összekavartak. Aki állva marad, az rendelkezik azzal aki összeesett. Mindkét fél részegen terül el egymáson, őket gyorsan a falhoz húzzák, mielőtt túl sokan rájuk taposnak.

A sígdrifa lakoma jóval visszafogottabb, mint a lundborgi. Nem törnek csontok, nincs verekedés, ellenben igen sokat hánynak, mert az ital hevesen fogy, és többen üzekednek. Völund Thuriddal beszélgetett, mint godi a godival, megtudott pár dolgot Crom-Cruach hitéről és Thurid azon vágyáról, hogy széttépje egy troll (így akar meghalni). 

A sígdrifa világnézet egyértelműen Björnéhez áll közelebb, a számikat karibukkal üzekedő vadembereknek tekintik, és a nyírfalábúak felé komoly kritika, hogy velük keverednek. 

//Az mindenesetre kiderült, hogy mennyire máshogy látják egymást a svenkar klánszövetségek, főleg ilyen nagy távolságból. A karakterek pedig szintet léptek.//