A csapat tagjai lelkesen, de eltérő vehemenciával vetették bele a sumarblot (tavaszünnep) megünneplésébe, amin immár férfiként, a közösség teljes jogú tagjaként tehettek meg. Veslingur annyit kért csapatának tagjaitól, hogy a három napos ünnep után, a délutáni órákban gyűljenek össze a falu szélén, mert nem szerette volna nyíltan megsérteni Jégvérű Harald urat, aki tudomására hozta, hogy mindnyájukat várja az otthonába az ünnepély után.

//Eddigre élesen kirajzolódott a különbség Acélszakál Leif jarl két fia között. Björn medvetermetű, karizmatikus, harsány, egyfajta svenkar eszménykép, aki ráadásul nyíltan hangoztatja a svenkar felsőbbrendűségről szóló elméleteit, mindezt jelentős számi és félvér ellenes csomagolásban tálalva.  Jégvérű Harald vele ellentétben alacsony, teljesen érzelemmentes, megfontolt férfi, akire leginkább a "semmilyen" szót használhatnánk, ha nem lenne az a jéghideg, halott szeme, mely inkább félelmetessé teszi, semmiképpen sem vonzóvá. A csapat tagjaiból Vigrid a családi szokásnak megfelelve, Sigurd pedig tündérvérűségéből fakadó kényszerből nyíltan elköteleződött a Jégvérű mellett, viselve a tőle kapott meleg, kék színekkel díszített kabátot. Völund a kabátot megtartotta, de az egyre melegedő időben nem érzi fontosnak viselni, Ketil egyik fiúval sem szimpatizál (ellentétben a jarl távoli vidéken kóborló szkald lányával, Frejával, míg Veslingur Björn alkalmatlanabb vezetőnek tartja, de nem köteleződött el Harald mellett.//

Az ünnepség második napjának reggelén a csapat a jarl parancsa szerint a színe elé járult, ahol választhattak a felkínált javakból, cserébe a tundraelf maszkért, mely fejedelmi ajándék.

Aranyszemű Sigurd egy díszes vadászkürtöt választott, Völund Haldison a szépen kidolgozott vassisakot kérte, Ketil Olafson egy harci fejszével gyarapodott, Vigrid Sinricson egy díszes ruhát ölthetett magára, míg Veslingur Rolfson mint a csapat vezére, egy díszes fegyverövet és egy kis hordo lundit (zöld színű lundborgi pálinka különlegesség) vett magához. Mivel Veslingur volt a vezér, mindenki az ő jóváhagyásával kapta meg ezen mesés kincseket. A jarl elégedetten bólintott, látva a szkald milyen tiszteletet vívott ki az emberei szemében.

A kis csapat úgy határozott Völund javaslatára, hogy akármennyire rövidnek tűnik ez a kaland, azért visznek tűzifát (ezt a bölcsességet atyjától tanulta). Ezt a karámok mellett felhalmozott készletből tervezték magukhoz venni, de az ott tevékenykedő számik nem voltak elragadtatva az ötlettől, hogy elviszik a készleteiket, azonban Vigrid határozott fellépéssel eléri, hogy nem csak vihetnek fát, de rögtön három adagnyit rájuk tukmálnak.

Sigurd és az ő kuyta/farkas/farkaskutya/kutyafarkas kölyke, Ulf könnyedén követték a nagymacska nyomait, és hamarosan ráleltek annak kaparó oszlopára (legalábbis erről árulkodott a másfél embernyi magasságig lekapart fakéreg), amely Ketil szerint a vacka környékén kell legyen. Úgy döntöttek, csapdába csalják a fenevadat, Vigrid vállalta magára a csali szerepét, Veslingur pedig a régi sagák hőseinek történetei alapján rendezte el embereit, szellősen, hogy egyszerre csak egyikükre jelenthessen veszélyt a lény, amely hamarosan meg is érkezett...

A különösen kemény és elhúzódó telet hírtelen követte a tavaszi felmelegedés, szó szerint egyik napról a másikra ébredt fel a férfias vágy Keruoszban  és repült a magasba Belenus: eljött a Summarblot ideje.

Acélszakáll Leif jarl összeült tanácsosaival Nils godival és Sjón szellemsámánnal, hogy kiválasszák, kik azok az ifjak (15-16 körüli fiúk), akik esélyt kaphatnak a férfivá válásra és a karperecre. Hosszan vitáztak, de végül kiválasztották az öt jelöltet, akik Lundborgot még erősebbé tehetik. A jarl kedvenc harcosa, a Koponyazúzónak nevezett Magnus Tistigsonnal üzent a kiválasztottaknak, hogy a Summarblot ünnepének delelőjére ott legyenek a jarl hosszúháza előtti téren...

A lundborgiak nagy része egy napnyira sem szívesen távolodik el szeretett otthonától, melynek legfőbb oka a település múltja. Lundborg ősi földre épült, melyet egykor trollok és óriások uraltak, és még pár évtizeddel korábban is történt összetűzés a helyiek és trollok között (Acélszakáll Leif jarl és Sjón szellemsámán végül egy rendkívül összetett haditerv keretében megtisztította a környéket a trolloktól, legalábbis évek óta egy sem tűnt fel).

Bár a legtöbben nem csatangolnak túl messzire, a település környéke és a Kalksgardba vívő út elég jól ismert, most a fontosabb helyszínekről ejtünk pár szót.