Sigurd és Vigrid az íjászverseny előtt elugranak az Istenek völgyébe. Az árusok zaklatják őket, inkább nem is néznek rájuk, hogy ne bátorítsák őket. Egy fickó rájuk pisszeg, Vigrid odalép hozzá. Valami különleges dolgot akar eladni: tündérkenyeret. Nem érheti napfény, ezért egy pincében készítik. Sigurd élcelődik kicsit az áruson ("Tündérkenyér? Igazi tündérből készült?"), majd otthagyják a szerencsétlent.

Az Istenek völgyében Sigurd elmondja, hogy Killane godiját keresi. Kettéválnak, egy keresztútnál ismerős jelek és két szarkafészek által díszített rúnakő. A szomszéd rúnakőnél egy kiláncolt rémfarkas és egy agyarakkal preparált famaszkos godi ücsörög. Sigurd közelebb megy. A rémfarkas nekiugrik, de a lánc visszatartja. Sigurd elmondja, hogy Killane godiját keresi, de a famaszkos godi ragaszkodik, hogy Sigurd áldozzon Gram-Gorak oltárán – vagy harcoljon. A godi szerint a Bestiák Ura véráldozatot kíván, de vadászni vágyik, nem önkéntes áldozatra. Vigrid beleáll, ő megverekedne – mire a godi elereszti a farkasát. Sigurd előrelendűl és visszaakasztja a farkas láncát. Vigrid megláncolt kutyával nem akar harcolni, így a dolog elülni látszik. Sigurd rövid szóváltás után orrba vágja a godit, mire ő is beszáll a harcba. Igazából Sigurd küzd a godival, mert a farkas nem tud elszabadulni, Vigridet pedig Sigurd a szeme villanásával visszaparancsolja. Sigurd a saksáról a vért az oltárra rázza, ezt a godi elfogadja véráldozatként. Sigurd megkérdezi, mi a király és a nyírfalábúaknak miért nincs. A godi szerint a király olyan jarl, aki hatalmat nyer más jarlok felett, és a nyírfalábúaknak azért nincs, mert ők nem hülyék.

Befut a jarl négy embere, hogy leállítsák a rendbontást, ami már véget is ért. Némi szóváltás után az őrök távoznak, Sigurd pedig az istenekről kérdezgeti a godit, mire a godi kezére keni az oltárról a vérét és lenyalatja onnan a fiúkkal, majd hallucinogén gombát is ad nekik. Nyalnak és rágnak. Sigurd azt akarja tudni, ki Killane, miért mentette meg őt és hogyan lehet neki áldozni. A Bestiák Urának godija nem nyitott rá, hogy felvilágosítást adjon.

Veslingur visszamegy a táborba, rendbe szedni azt, hogy felkészüljön Solrún látogatására. Közben felidézi, hogy miket tud a sveákról. A sveák földje a költészet földje. Kifinomult népek. Puhányoknak tartják őket, de nagy svenkar hadvezérek és hősök 90% svea. a fővárosuk Kullen, ahol nagy szkaldverseny van nyáron vagy ősszel.

Ketil beszél Veslingurral, aki nagy lelki tipródás után ad Ketilnek 10 ezüstöt, hogy megvegye a vasfa pajzsot 50 ezüstért. Ketil megveszi, hogy a pajzstöréses párbajnál ezt szíjazza a hátára. Pletyka: az ullvíkok a vasfapajzsokon hágják az asszonyaikat. Ketil visszamegy a táborba.

Völund arra ébred, hogy rettenetesen fáj a váll. A saját sátrában van, a táborban. Ellenőrzi, de nem rabolták ki. Ellátja a saját vállsebét, majd az egyik rabszolgát elszalasztja ételért. Veslingur elküldi fürdeni, mert jön a svea király leánya, Ketilt pedig elszalasztja Sigurdért és Ketilért. Völund rákérdez, hogy Veslingur számít-e a jelenlétére, de nyilván igen. Völund rákérdez, mi történt vele, Veslingur elmondja, mire Völundnak eszébe jut a jóslat, és a svea király leányának látogatása után akarja elmondani, de Veslingur azonnal hallani akarja. Kiküldik a rabszolgákat, Ube őrködik. Völund elmondja jövendölést. A svenkar legendák beszélnek a tengeren túli földeken élő népekről. Völund elmondja, hogy „Hatalmas hajókkal jönnek, nagyokkal. Ezek nem a mi hajóink.” Elhangzik az Összetört Király név, bár senkinek nem mond semmit. Veslingur meggörnyed a teher alatt, de tartja magát. Megkérdezi, Völundot, hogy feltenné-e az életét a jóslat igazságára? Völund átgondolja, és igennel felel. Veslingur elmondja, hogy ez mindent megváltoztat, mindent átértékel. Völunddal egyetértenek, hogy Jégvérű Haraldnak meg kell halnia, viszont lehet, hogy Björn élve hasznosabb lenne, mint holtan. Veslingur megmondja Völundnak, hogy gondolkodnia kell, senki ne zavarja, de Völund szóljon, mielőtt megjönne Sólrún.

Ketil az íjászversenynél keresi Sigurdot és Vigridet, de fertályóra alatt csak annyit tud meg, hogy az Istennek völgyénél látták őket. Visszamegy a táborba, hogy jelentsen de Ube nem engedi be Veslingurhoz, mivel az szigorúan megparancsolta neki, hogy senkit se eresszen be hozzá.

Sigurd látomása: a vadonban találja magát, ahol a falkatársaival nyargal az erdőben. Vadászik, nem tudja, mire, de vadászik. Egyszer csak egy leküzdhetetlen erő magához szólítja őt és falkatársait. Egy ismerős erdőben fut. Farkas. Egy iszonyú domináns alfa hívja magához. Egy istent lát (egy tundraelfet). Az istenség int, Sigurd kirepül a farkasból. Ragyogó napfény, amit elvisz egy sólyom, majd Sigurdot elönti az eufória. Egy villámok elől kitérő vörösbegy. Őrjöngő svenká próbálja agyonvberni a vörösbegyet. Hasát simogató nő, anyai ölelés. Hirtelen hideg lesz és sötét. Majd megjelenik egy félszemű svenkar: „Nem való ez halandóknak, fiú!”, és ráfúj, mire Sigurd felébred.

Vigrid látomása 1: folyamatos mennydörgést hall, amit mintha folyamatos üllőcsapások lennének. Folyamatosan sose volt szörnyek rontanak rá, amiket eszelős küzdelemben levág. Látja, hogy a szörnyeket egy férfi gyúrja agyagból. //Egy órával később tér majd magához.//

Sigurd ott fekszik a sárban, mellette Vigrid reszked a sárban, a maszkos godi és a farkasa eltűnt. Sigurd nyílvesszőt tesz Vigrid szájába és lefogja. Rettenetesen fáj a feje, émelyeg, hányingere van. Látja a rabszolgavadászokat (ott köröznek körülötte), de látja a jarl embereit is (ami miatt nem kötekszenek a rabszolgavadászok). Észrevesz egy Belenus-godit, odahúzza Vigridet. Sigurd válaszokat akar, a godi áldozatot. Belenus tűzáldozatot vár el, a godi öt ezüstért megcsinálná. Sigurd elsírja, hogy ő csak egy Killane-godit keres, de nincs. A godi kérdésére Sigurd elmondja, hogy látomása volt, amit godi elmeséltet vele, de az előadás nem túl összefüggő, így a godi mégis csak rábeszéli Sigurdot az öt ezüstös áldozatra. A látomás valódi volt, a vörösbegy Asator gyűlölt madara, halandóknak nem jó az istenek világára tekinteni, a Sigurdot elfújó alak nevét viszont a godi se meri hangosan kimondani.

Veslingur felkészül vendége fogadására. Völundot és Ketilt ott tartja, egy szolgát elszalaszt üzenettel Sigurdékhoz: „Ha fertályórán belül makulátlanul meg tudtok jelenni, akkor gyertek, de ha nem, akkor napnyugtáig húzzátok meg magatokat – és imádkozzatok, hogy minden rendben menjen!” A szolga némi kérdezősködés után megtalálja Sigurdékat és átadja Veslingur üzenetét. mire Sigurd megüzeni, hogy ezt ők most kihagyják. A szolga megviszi a hírt a táborba,

Vigrid látomása 2: egy trónon ülő, hatalmas alak, egy tetovált arcú óriás mellett látja a bátyját, Hamdírt.

Solrún (amúgy albínó, de a haját feketére festi) megérkezik, a hangja mély és dallamos, és Vigridet keresi. Veslingur udvarias házigazdaként cseveg vele, de nem tudja kiszedni belőle, hogy tényleg barátok-e Vigriddel, mert a nő nagyon profi a szavak csűrésében-csavarásában. Ez tulajdonképpen logikus (egy királyi udvar még Heimurinnon is egy bottal felzavart viperafészekre hasonlít), de azért kellően lenyűgözi Veslingurt.

A hangulatot kb. visszaadja a kép. :)

Vigrid magához tér, inni kér. Egy fura kis godi megkínálja valami méregerős alkohollal, de Vigrid nem iszik. Sigurd elmondja, hogy mit üzent Veslingur, amire ő azt üzeni, hogy akkor inkább nem mennek. Vigrid: „Ezt én nem hagyhatom ki! Ha kell, meg kockáztatom az istenek, sőt, még Veslingur haragját is!” Vigrid ámokfutva megfürdik, ruhát vált és új díszes ruhát vásárol magának, majd a tábor felé siet.

Solrún mindenkit alaposan kivallat. Először Veslingurt kérdezgeti, hogy milyen ember Harald. „Veszélyes. Kegyetlen. Hideg.” A királylány megkérdi, hogy ez esetben az ifjabb testvért válassza-e? Erre Veslingur bedobja, hogy legyen az ő felesége: ha Leif egyik fiához megy hozzá, a férje csak Lundborg jarlja lesz, de ha Veslingur felesége lesz, akkor belőle a nyírfalábúak első királyának királynéja lesz. Solrún meghökken, de tetszik neki, hogy Veslingurnak van ambíciója. Aztán Ketilt veszi elő, és arról kérdezgeti, milyen ember Veslingur. Ketil beszámol a publikusabb kalandjaikról – amikor Ketil a tündérösvényről beszél, Veslingur kapzsiságot lát Solrún szemében. Völund következik, akit Veslingur az anyai (és főleg az apai) neve nélkül mutatott be. Solrún farkasszemet néz godival, de nem Völund kapja el a tekintetét.

Befut Vigrid és Sigurd, Ube nem ereszti be őket a sátorba, Ketil pedig kimegy hozzájuk, és annyira rendbe szedi őket, hogy Solrún elé mehessenek. A királyi sarj őket is kikérdezi. Teljesen meglepi, hogy Sigurd szabad ember és a csapat teljes jogú tagja – az ő féltroll testőre csak annyi, mint egy kutya, és ezt tudja is magáról. Vigrid némi tétovázás után elmondja, hogy szívesen bizonyítaná valami nagy tettel, hogy méltó Solrún kezére, a jarlságra, stb. Solrún azt mondja, holnapra kitalál valami hőstettet, amivel bizonyíthat. Továbbá lenyűgözőnek találja, hogy Lundborgban ennyi vakmerő férfi él, akiktől ennyi házassági ajánlatot kap, és azt mondja, hogy miután letudtuk a kalksgardi vásárhoz köthető kötelességeinket, feltétlenül keressük fel a svea földeken az apját (Fehér Finn Finnborgison svea királyt), hogy hivatalosan is megkérjük a kezét.

Kötetelenebb csevegés következik, amely során Veslingur arra koncentrál, hogy Sólrún jól érezze magát. Sigurd megkérdezi Völundtól, hogy elmondja-e, hogy megvertek egy godit, de végül inkább csak a hópárduc vadászatot meséli el.