Veslingur összeszámolja a halott  pribékek értékeit, összesen 34 ezüstöt, 119 vas érmét, 5 pajzsot, 5 bőrvértet, 6 fejszét, 1 íjat és egy tegez nyílvesszőt szednek össze. 
Völund ellátja Sigurd sebeit (elég súlyosak, az íjjász átlőtte a lábikráját, valószínűleg egy életre lesántult, de él), majd emlékezteti Veslingurt, hogy ha öltek, azt a legközelebbi háznál be kell jelenteni, hogy ne számítson a kifinomult svenkar jogrendszerben gyilkosságnak. Az egész csapat egyetért, hogy nem akarnak visszafordulni Lundborgba emiatt, de innen két napnyira fekszik az öreg Boldvar tanyája, ami bár szigorúan nézve nincs közelebb és nem is igazán tartozik Lundborghoz, de a kötelességüket teljesíteni tudják. Völund még száműzi Kecskebaszó lelkét a Fénytelen Birodalomba (erről kivételesen bizonyságot szerez, mert istennője látomást küld róla), majd felkeresik a remetét. 

A tanya felé tartva Vigrid felhívja Völund figyelmét arra, hogy Gyda szerelmes pillantásokat vetett a godira. Völund gyanakszik, hogy Vigrid a bolondját akarja járatni vele, de Vigrid őszintének tűnik. Völund elmondja, hogy ő nem tud mit kezdeni a helyzettel. Vigrid győzködi, hogy van ott valami több is. Völund elmondja, hogy felszabadultabb, amikor nem godi, de ha a vezér azt várja el tőle, hogy godi legyen…

Sigurd magához tér, de a lába nagyon rosszul néz ki: ínszakadás. Völund nekiadja a sebéből kiszedett vas nyílhegyet. Sigurd megeszi az egyik éltető szívet, és nem hányja ki. Völund nagy izgatottságában elkotyogja, hogy Sigurdnak is van egy kedvese, mire Vigrid (aki a női szív nagy ismerőjének tekinti magát) felajánlja, hogy segít neki ajándékot választani Gydának.

Ketil is elcsípi Völundot: érdekli őt a sebgyógyítás, a godi pedig lelkes, hogy taníthatja.

Maga Boldvar egy hatalmas tanyán él (részleteket lásd itt), és nagyon védi is a birtokát, ezzel Ketil szembesül, mikor minden óvatossága ellenére rettenetes zenebonát csap pár bádogedény, amit a fákra erősítettek. A csapat nem akar osonkodni, így Boldvar csak kiront, de nem támad rájuk. A vénember mogorva, de nem ellenséges, tudomásul veszi, hogy végeztek pár haramiával, nem csinál belőle ügyet. Sigurd (aki időközben magához tért) tisztelettel beszélgetni próbál vele, de nem ér el túl sokat //de az egyértelmű, hogy Boldvar azon kevesek közé tartozik, akit kicsit sem érdekel a származása, ő kb. mindenkit utál :D //. Veslingur érdeklődik, hozzon-e valamit a vásárból, Boldvar farkasfojtó lápi gombát kér (se Ketilnek, se Sigurdnak nem ugrik be, mire jó ez, és ez eléggé idegesíti is őket). Sigurd nagyon szeretne tanulni a vénségtől, aki viszont cserébe munkát vár el, amire most nincs idejük. Veslingur úgy ítéli meg, jobban kedveli a marcona Boldvart, mint a legtöbb lundborgit, mert egyenes. 

Ez után elindulnak hosszú útjukra, első állomás a félúton elterülő Manu faluja. Ez egy kis porfészek, svenkar mércével is babonás, de vendégszerető emberekkel. A Kalsgardba igyekvő utazók kedvelt megálló helye ez.

Az utazás meglepően jól alakul, sikerül egy egész napot megspórolniuk azzal, hogy ahelyett, hogy a tájat átszelő folyót a közismert gázlón át tennék meg, ráakadnak egy félbevágott fatörzsből készült hídra (svenkar magas építészet!!!!), és azon kelnek át...

... és itt próbáltuk ki az utazás narratív modulját: Ebben a hatalmas tájban maguk az istenek lakoznak. Ennek keretében egy pilanatnyi képet "festettünk meg" együtt, aminek játéktechnikai hatása nincs, de gyönyörűen mutatja be az utazás hangulatát, és így nem csak egy unalmas dobás egy táblázatból.

Egy félbefűrészelt fatörzsekből álló híd, amit a megáradt folyó alulról korbácsol, mintha tutaj lenne.

Vigrid a jegesmedve megbillenő ketrece után kap.

Ube belecsúszna a vízbe, de a szekér oldalába vágott lándzsájába kapaszkodva megússza.

A napsütés szikrázik a tajtékon.

Ketil visszafordul, és megdöbbent arccal nézi mi történt.

Sigurd a ketrec alá tette a lábát, de a rossz lábát és most üvölt.

Vigrid neki feszül a ketrecnek

A jegesmedve ordít félelmében.

Veslingur egyik kezével a jegesmedvét csitítja, közben Ubét biztatja és lelkesíti.

Völund az eget nézve női nemi szerveket lát a felhők között.

Egy pisztráng éppen átugrik a szekér fölött.

Ahogy a szél végigfúj az erdőn, mintha egy szivárványlepedőt ráznának

Egy karmait meresztő halászsas célba veszi a felugró pisztrángot.

A híd alatt egy hódcsalád csócsálja a híd lábát.

Ulf. a kiskutya pockokra vadászik a maradék hóban.

Ebben a hatalmas tájban az istenek lakoznak!

Kora délután érik el Manu falvát, amelyet meglepően üresnek találnak. Veslingur és Völund, akik jártak már a hét évvel ezelőtti vásáron (mindig hétévente rendezik meg) csodálkoznak, mivel a falusi gyerekek és a kutyák mindig kiszaladnak az érkezők elé, de most semmi. Távolról füst száll fel. 

Hőseink fegyverrel a kézben sietnek tovább, és hamarosan megtalálják a falu lakóit, akik egy nagy máglya körül gyűltek össze (nedves fából rakva, ezért volt a nagy füst), és egy nagydarab, fegyveres férfival vitatkoznak, aki egy fiatal, éppen csak felnőtt leányzót védelmez veszedelmes baltájával. Látható a falusiak számbeli fölénye, de azok fegyvertelenek (vagy csak tessék lássék felfegyverzettek), és nem akaródzik összeütközniük a magányos, de páncélt és pajzsot viselő, láthatóan harcedzett férfival.

Veslingur kiereszti szkald-hangját és követeli, hogy mondják el, mi történik itt?
Skeggi, a közösség vezetője elmondja, hogy fel kívánják áldozni Kerunosz isten tiszteletére ezt a lányt (Asdís a neve), de a "bolond vőlegénye), Rolf (a fegyveres férfi) meg akarja akadályozni, ezzel kockáztatva a falu jólétét és Kerunosz haragját. A dolog úgy történne, hogy megkötöznék Asdíst, hogy el ne gyengüljön az elköteleződése, majd odalökik az Ősök fájához, amely majd elemészti őt, mivel a fa jelet adott.

Veslingur szemrevételezni kívánja az Ősök fáját, így tíz percnyi gyaloglás után (Rolf hallott Veslingurról, és mivel a szkald megígéri, hogy segít nekik, hajlandó a karperecére esküdni, hogy nem szökik el a mennyasszonyával, hanem megvárja őket a faluban) megpillantják az óriási , fűzfaszerű fát, melynek ágairól vérszínű, húsos kocsányok lógnak, törzsén egy arc szerű göcsörtös vésett látható, melynek szemeiből "vérkönnyek" hullanak (ezt tekintik jelnek).

Sigurdnak rémlik valami a Sjón szellemsámántól tanultakból: egykor létezett egy vérfa nevű növény, melyből faragott síppal magunkhoz tudjuk hívni a vérvarjakat... de elméletileg ezek a fák már (sajnos?) kihaltak. 

Manu népe láthatóan őszintén hiszi, hogy a fán keresztül Kerunosznak áldoznak, és ezen az sem segít, hogy a fa törzsébe, magasan egy méretes szarvas agancs áll ki, mint ha a fából nőtt volna ki. Völund godiként vizsgálja meg, és biztos benne, hogy ezt nem ápolta godi, sokkal jobban hasonlít az uthgard barbárok szellemkultuszára, mint a svenkar vallásosságra. Ezt gondosan nem közli a helyiekkel. A fa törzsébe vésett arc pedig követi Völundot, mikor az körbesétálja a fát, hideg borzongást váltva ki mindenkiben, aki látja a kísérteties jelenséget. 

A csapat abban egyetért, hogy nem szeretnék hagyni, hogy Astrídot feláldozzák a rémfának. Völund úgy véli, a fában lévő aggncs a probléma. A terv az, hogy hivatalosan a godi éjszaka kifürkészi az Agancsos úr (Kerunosz) akaratát, közben a csapattal eltávolítják azt a fáról, majd reggel közlik Manu népével, hogy Kerunosz eltávozott a fából, így nem szükséges továbbiakban embert áldozni neki, ellenben készítenek együtt egy új oltárt (valódit), és a pap kitanítja őket az alapvető (nem emberáldozó) rítusokra. Külön ízt az eseményeknek, hogy Kerunosz havának utolsó napjaiban járnak.

Seslingur a sörházba tereli a népeket és ünneplésre bíztatja őket, amelyben Ketil és Vigrid is nagy segítséget nyújt. Ketil kicsit kevésbé, Vigrid nagyon berúg (és megtanítja a helyieknek a kedvelt lundborgi nótát: "az uthgardoknak kicsi a pöcse, egye meg a fészkes fekete fene..."

 A duhajkodásból Völund (aki hallucinogén gombát eszik, hogy látomáshoz juthasson) és Sigurd (aki figyel rá, hogy a godi életben maradjon) kimarad. Veslingur Rolffal beszélget, akiről kiderül, hogy bár Manuból származik, de Kalsgardba ment, és ma már a helyi jarl, Ezüst Orm Bölverkson huskarlja. Veslungur felkínálja védelmét, nem csak Rolfnak és Astrídnak, de a lány szüleinek is (akiket az első pillanatban leütöttek és bezártak, mert hevesen tiltakoztak volna).

Völund szemei előtt képek száguldanak arról, hogy az agancsra törnek, de minden látomás ugyanúgy végződik: a fa sípolva rengeteg madarat hív a segítségére. Sigurd közelebb húzza a tűzhöz a furán motyogó godit. Mikor magához tér, Völund sört akar, ezért elindulnak a sörházhoz (mely nyomorúságos talán, de legalább van, ellentétben Lundborggal), Sigurd elkíséri őket (ő is sort akar). Veslingur meghallgatja a látomást és tervet sző: a zsákmányolt pajzsokból fedezéket építenek a fa körül (ha jönnek a madarak), nagy máglyát raknak (hátha nem jönnek a madarak), majd Ketil parittyával leszedi az agancsot. Ezt hallva Ketil a jószágitatóban kijózanítja magát (részegen nem olyan jó lövöldözni), Eredetileg Vigrid is ajánlkozott, hogy segít felmászni a fára leszedni az agancsot, de ő ekkorra már a helyiekkel táncol részegen (a fent részletezett dalocskára)  Sigurd megeteti a jegesmedvét és magához veszi az összes nyílvesszőt.

Valami ilyesmi volt a fa hangulata.

A tervet végrehajtják, és az első lövésre a fa elkezd megélénkülni, de Veslingur üvöltve szavalni kezd egy szakldi dalt, így a fa sípolása nem jut át a zajon, csak a legvégén, és akkor is csak egy raj vérvarjú érkezik. Végül Sigurd íjja repeszti meg a fa agancsát, majd az egész fát, mely kettéválik, Völund fákylát lobálva veszi el a kedvüket a harctól (és Sigurd lövése szétrebbenti a rajt). A kettérepedt fából egy agancsos koponya (melynek tépőfogak állnak ki az álkapcsából) és egy éjfekete gerincoszlop hullik ki. Ketil, aki nagyon szeretne bestiákra vadászni (így válva legeándás hőssé) felismeri, hogy ez bizony egy leshi, egy erdőszellem maradványa, mely humanoid szarvastetemként vándorol, képes megszállni fákat, így alakítva vérfává őket. (Nem tudják, hogy a leshi valójában Kerunosz egyik avatárja, vagy Grom Goraknak, a bestiák urának torz gyermeke, de nem is lényeges, vélhetően felbosszantottak egy isteni hatalmasságot.) A csontokat nem lehet elégetni, de gondosan szétverni igen (ezt meg is teszik). Eltakarítják a nyomokat, és visszatérve a már elcsendesült sörházba, Sigurd is kap végre egy rendes adag méhsert (aki előtte gondosan eltett egy ágat a vérfából).

Másnap kora reggel Veslingur előrángatja a kómásan ébredő Skeggit, és személyiségének erejéből nyomva el minden ellenállást, tájéjoztatja, hogy Völund godi tanácskozott Kerunosszal, aki innentől már nem ember, hanem vadászzsákmány áldozatot kíván, és ezt igazolva maga az Agancsos úr hasította ketté az Ősök fáját. A döbbent Skeggi próbál erőltenül értetlenkedni, de nem kap rá túl sok esélyt, ráadásul Völund közli vele, hogy most új szentélyt kell építsenek, az egész közösség együtt, az ő vezetése alatt. Skeggit megnyugtatja, hogy Völund segít ebben (mert neki fogalma sincs, hogy kell szentélyt emelni). 

Rolf, Asdís és a lány szülei csatlakoznak Veslingurékhoz, hogy Karlsgardban kezdjenek új életet.

//Igen, a leshi ötlete a Witcher 3-ból jött, bár a valódi szláv folklórnak is részre. Ezért csavartam is egyet rajta, hogy legyen egy kicsit egyedi íze. //