Némi udvarias csevegés után Sólrún elköszön és távozik. „Holnapra majd kitalálok valami szórakoztatót.” mondja még távoztában. Sigurd megszaglássza a mellette elhaladó Trollvérű Gunnbjörnt: a testőrnek olyan a szaga, mint a nedves fakéreg állott vérrel meghintve.

Veslingur kiküldi a szolgákat és Ubét, majd megesketi a többieket, hogy hallgassanak arról, amit hallani fognak (hacsak nem kapnak tőle egyenes és kifejezett parancsot, hogy beszéljenek róla), majd elmondja nekik, hogy miféle jóslatot kapott Völund az istenektől, és milyen feladat következik ebből. Némi tanakodás után Veslingur elmondja, hogy kell egy saját sereg, és ehhez az kell, hogy a nyírfalábúak királya legyen. Vigrid elmondja az ambícióit, mire Veslingur javasolja, hogy vívjanak meg életre-halálra. A többiek mérsékelten lelkesednek a halálos párbajért, bár Veslingur szerint ez lenne a legtisztább, Völund felveti, hogy inkább csak esküdjenek meg, hogy a vesztes nem hívja ki többet a győztest.

Veslingur és Vigrid. 
Veslingur egyszer már legyőzte kihívóját, és most ismét szembe kell néznia annak ambíciójával. Valódi dráma, mert mindkettő szereti a másikat, de mindkettő hiszi, hogy neki kell a Nyírfalábúakat az Összetört Király népe ellen vezetnie.

Sigurd nem érti, miért akarják a vezérség roppant felelősségét. Veslingur szerint ez a kötelessége és a lehetősége, hogy megvédje a szeretteit. (Vigrid nem nyilatkozik.) Sigurd elmeséli a látomását. Vigrid is az övét, amit Völund megszakért. Völund felveti, hogy Hamdír talán más urat szolgál már, nem Jégvérű Haraldot.

Veslingur elmondja, hogy miután visszatértek Lundborba, Jégvérű Haraldnak meg kell halnia, amihez Völund hozzáteszi, hogy azért, mert megölte az anyját. Veslingur elmondja a tervét, hogyan akarja tőrbe csalni Haraldot, és hogy mit tervez Björn betoborzására. Sigurd biztosítja a támogatásáról Völundot, mire mind összeérintik öklüket, biztosítva egymást szeretetükről és tiszteletükről. Egy pillanatra eloszlik a sötétség (de sajnos hamar visszatér).

Sigurd javasolja, hogy növelnünk kellene a hírnevüket és a vagyonunkat. Vigrid megemlíti, hogy elkísérné Sigurdot az íjászversenyre, míg Völund felveti, hogy felelősségre vonná a „Hildát” eladó kereskedőt, Veslingur és Ketil pedig vele tartana. Ketil ad 3, Veslingur 10 ezüstöt Vigridnek, hogy feltegye Sigurd győzelmére. Sigurd Killane istennőről kérdezgeti Völundot, aki szerint Killane neme nem ismert, de a keresztutakon lehet neki áldozni, mert folyton az utakat járja. Sigurd úgy gondolja, pont Killane segítségére van szüksége. Völund: „A vért nem különösebben kedveli, bár meg nem veti. A szerencsejátékon elnyert dolgokat kedveli: a keresztútnál ásd el a nyereményed, az a Killane-nek kedves áldozat.”

//Illetve később fontos szerepet nyer ez a mondat: „Az egyik kezével ad, a másikkal elvesz.” - Xinaf//

Völund godiként (csigaház nyaklánc, reves rúnaolló, faragott bot csontokkal és tollakkal, arcfestés), Ketil és Veslingur a legjobb ruhájukban és a jarltól kapott szalagot felkötve a rabszolga-kereskedő keresésére indulnak. Nincs a helyén, a szomszéd árusok szerint a sörházba ment, így mi is odamegyünk. Veslingur feliratkozik a szkaldversenyre (más még nem jelentkezett). Kiszúrják az emberüket és odaülnek mellé. Völund lassan kortyolgatva a sörét kiteszi elé „Hilda” vasbilincsét. Veslingur kérdőrevonja, mire a férfi megmutatja, hogy a felkarján a négy égtáj felé mutató nyilak vannak tetoválva, mire Völund elsápad és káromkodik: „Te mocskos kutyabaszó Wurir fattya!”
Ebből a reakcióból Veslingur rájön, hogy nem fogják a fickót kivinni a sörház mögé, majd ott kimiskárolni és /vagy kibelezni. Szóba kerül a kártérítés, amitől a Wurir-godi húzódzkodik, mert az semmissé tenné az áldozatát. Völund felveti, hogy vegye meg tőle 50 ezüstért „Hilda” bilincsét. Késhegyre menő alkudozás után végül 45 ezüstben maradunk, amiből 15 kerül Veslingurhoz, 30 pedig Völundhoz.

Úton az íjászversenyre Vigrid el akarja adni a vadonatúj díszes ruháját. Talál egy jól öltözött, ezüstkarpántos embert, akit Erik Greilsonnak hívnak, egy viszonylag ismert szkald Borg városából, és éppen egy jó ruhát keres, hogy kihívhassa a feltörekvő bajnokot. Vigrid 55 ezüstért kínálja, de végül 30 ezüstért és egy a tiszteletére írt költeményért adja el: ezzel a költeménnyel fog elindulni Erik a szkaldversenyen. (Ez alaposan felturbózott változata Vigrid tetteinek.)

Az íjászversenyen három vesszővel a számi rabszolgák fejére erősített célokat kell ellőni, ha sikerül, megduplázzák a feltett pénzt, de ha lelövik a rabszolgát, akkor ki kell fizetni 100 ezüstöt. A versenyszervező Eirik az Íjász: szenvedélyes íjász, nem nyerészkedni akar, inkább elve az, hogy aki béna, az fizessen érte.
Vigrid feltesz 43 ezüstöt Sigurdra. Eirik elmeséli, hogy az idei vásáron eddig két rabszolgát veszített és egy ember nyerte meg a tétet. Sigurd mind a 26 ezüstjét felteszi saját magára, amihez Vigrid még 1 ezüstöt ad (így összesen 70 ezüst a tét). Elkezdődik a verseny, Sigurd az első lövésből telibe lövi a célt. Eirik fizetne, de Sigurd felveti, hogy „dupla vagy semmi?”, mire indul a második kör, amit Sigurd elbukik, amivel elveszíti az összes pénzt. Vigridnek eszébejutnak Völund szavai arról, hogy Killane az egyik kezével ad, de a másikkal elvesz //a játékosok között általános derültség, a karakterek kevéssé vidámak//.
Eirik bezárja a boltot és megy áldozni Killane-nek. Sigurd áldozatként fogja fel a vereséget. Vigrid vigasztalja Sigurdot. Feltűnik nekik, hogy Saras Rune emberei nem koslatnak a nyomukban. Sigurd felveti, hogy menjenek az Istenek völgyébe, Vigrid nem akar, de Sigurd még mindig egy Killane-godival akar beszélni. Elindulnak.

A vásárban lévő tömeg már csökkent. Az Istenek völgyéhez mennek Killane-godit keresni. Szerencséjükre ott van, így odamennek hozzá. A godi arcára több arc van felfestve és szemek vannak ráragasztva az arcára és a ruhájára is. Sigurd csak beszélgetni szeretne Killane-ről, és elmeséli, hogyan veszített el 140 ezüstöt, melyet Vigrid tanúsít. A godi szerint Killane elfogadja az áldozatotm így Sigurd elmeséli, hogyan mentette meg Killane a lavinából, és megkérdezi, hogyan járhatna Killane kedvében. A godi  azt tanáncsolja, hogy vállalkozzon egy nagyon-nagyon hosszú útra, és ajánlja Killane-nek az utazást. Erre Sigurd azt mondja, ő már volt olyanon. Erre a godi a karperecére esketi Vigridet, hogy nem mondja el, ami elhangzik, amit Vigrid megtesz, mire a godi elmondja, hogy Sigurdnak könnyelműen kockára kell tennie a társai életét. Erre Sigurd szó nélkül meghajol és távozik. Vigrid nem akar bajba keveredni, ezért ő is meghajol és távozik.

Veslingur félrevonja Völundot, és megkérdezi, hogy szerinte előbb a lundborgi helyzetet rendezzék előbb, vagy beszéljenek Ezüst Orm jarllal – Völund azt tanácsolja, hogy a jarlok csak az erőből értenek, és csak a többi jarlt veszik komolyan, ezért előbb a lundborgi szálakat kelle elvarrniuk. Veslingur egyetért vele ebben. Völund megkérdezi segítsen-e a párbajban, de Veslingur ezt elutasítja, mert tisztán szeretne nyerni, hogy az eredményt soha senki ne kérdőjelezhesse meg. Völund nem mondja el a vezérének, hogy ez a kérdés részéről egy próba volt, sem azt, hogy Veslingur átment-e rajta vagy sem.

A visszatérő Vigrid elmeséli Veslingurnak az Erik Greilsonnal való találkozását, és hogy a szalkd milyen énekkel fog benevezni a versenyre. Veslingur megköszöni ezt az információt, és indulna felkészülni a szkaldversenyre, de előtte még Sigurd elmeséli, hogyan veszítette el az íjászversenyen a pénzt. Veslingur majdnem agyvérzést kap (de csak majdnem).

Völund felkeres egy bizonyos illetőt titokban még szkaldverseny előtt. (Freya az.) Arról kérdezi a nőt, ami Acélszakáll Leif házában történt (Völund ott nőtt fel, még kisgyerekként). Freya szívesen mesél, ha Völund mesél arról, mi történt az után, hogy elmenekültek. Völund rébuszokban beszél arról, hogy mi történt vele, Freya pedig figyelmesen hallgatja. Kiderül, hogy Haldír, Völund anyja Freya szoptatós dajkája volt.
Völund: „Miért kellett meghalnia az anyámnak?”
Freya: „Nem derült ki, ki a tettes, de méreg végzett vele. Ha a részletek érdekelnek, beszélj azzal a godival, Nilsszel! A méreg mérgezett pengével került a testébe. Hátbaszúrták egy mérgezett pengével.”
Völund tudni akarja, hogy az anyja a jarlnak csak az egyik alattvalója volt-e. Freya megsajnálja Völundot, és elmeséli, hogy kislányként látta az apját egy nővel, aki nem az anyja volt – de nem tudja biztosan, hogy Völund anyja volt-e az a nő. Freya figyelmezeteti Völundot: Harlad nem az istenek útját járja, nem tisztel semmilyen tekintélyt. Aztán elindulnak a szkaldversenyre. Útközben Völund elmeséli, hogy nyomorban éltek, az egyik bátyja nyugatra, a másik keletre ment, de még biztos életben vannak, mert elég nagy gazemberek hozzá.

A sörházban Ketil rákérdez, hogy tényleg elvesztettek száznegyven(!) ezüstöt. Tényleg.. Ketil ezt igen sokszor felemlegeti még nekik.

Erik Greilson kezet nyújt Veslingurnak, majd a sorolás őt hozza ki kezdőnek. Erik előadja a „Vigrid feljavított hőstettei” tárgyú költeményét. Veslingur rákontráz egy ironikus, vaskos tréfákban bővelkedő, gondosan kicifrázott költeménnyel. Az előadás nem indul jól, de aztán //Sorspontból újradobja// Veslingur egy pillanatra a félszemére megvakul, és onnantól elképesztően belelendül (30-as vers-ének előadás). Maga Erik Greilson kiáltja ki győztesnek Veslingurt, és neki ígéri a díszes saksát.

Vigrid a belelkesített tömegből toboroz csatlósokat. Egy csuklyás, alacsony alak – Sólrún álöltözetben – megkopogtatja Vigrid vállát. „Hamdír sosem mesélte, hogy te ekkora hős vagy! Most kísérj vissza a sátramba!” Erre Vigrid megkérdezi, hogy „Már egy sört se akar meginni?” De azt igen, így még maradnak.

Sigurd vidámra issza magát. Ketil nem iszik, Sigurd közelében marad. Freya hamar megjelenik Veslingur mellett, és megérdeklődi, hogy Veslingur tényleg meg akarja kettyinteni a királylányt is – illetve hogy vajon Sólrún benne lenne-e egy édeshármasban? Veslingur biztosban benne, hogy utóbbit Freya komolyan gondolja…