Lax temetése méltóságteljes és gazdag pompával ékes. Björn látványosan elvonul a szertartás kezdetén, oldalán a huskarljaival. Völund még meghányja-veti magában, megpróbálja-e mégis a Fénytelen Birodalomba száműzni a számi fiú lelkét, de amikor átbeszélik a szertartás részleteit Sjón szellemsámánnal, be kell látnia, hogy a vénember a svenkar szertartásokat is legalább annyira (de inkább jobban) ismeri nála, így véglegesen elengedi a dolgot (és Lax lelkét). 

A temetésre megérkezik Rolf, Veslingur apja. A törött lábú kereskedőt két szolga cipeli, és haragja rettenetes. Megkérdezi fiától, ki a felelős Lax haláláért (ő nyíltan Björnre gyanakszik), de Veslingur biztosítja, hogy farkas volt.

Sigurd megmutatja Berilnek a Crom-Cruach idolt, mint hadizsákmányt, amivel mélységesen lenyűgözi a lányt (annak ellenére, hogy nem szépíti vagy egészíti ki megszerzésének körülményét, ugyanakkor kétkezes harci baltáját is megmutatja, amit valóban halott ellenségtől szerzett (Beril őszinte reményét fejezi ki, hogy Sigurd lesz az első fiú, akit az apja nem öl meg).

Vigrid díszruhába öltözik (Jégvérű Harald szineibe), és senkinem nem mesél konkrétumokat. Odacsapódik mellé atyja, Sinric, aki érdeklődik, hogy valóban csatába jártak-e. Úgy tűnik, atyja, aki általában csak Hamdir bátyja csalódást keltő árnyékaként kezeli Vigridet, most valóban büszke rá (még a vállát is megveregeti, mikor megtudja, hogy uthgardokkal harcoltak - úgy tűnik, Vigrid szerencsétlenkedése, és esés-kelésének híre nem jutott el Lundborgig.. Vigridnek szokatlan ez az elismerés. 

Ketil igyekszik Nils közelébe maradni (aki szerencsére nem ölti fel a godi gúnyát), de így se ússza meg az apjával, Olaffal a beszélgetést, akit kicsit sem érdekel a halott számi, de annál boldogabb a gondolattól, hogy a fia NYOMOLVASÁSSAL akadt a farkas nyomaira, tehát tényleg született és vérbeli vadász. Ketil, aki harcos akar lenni, ennek nem örül annyira.

A szertartás kezdetére Acélszakáll Leif jarl is megérkezik. A szertartás végén a végig rezzenéstelen arccal Jégvérű Harald odalép Veslingurhoz, és együttérzését fejezi ki, továbbá felajálja támogatását, ha Veslingur bosszúra vágyna. Távoztában még odalép Sinrichez, és Vigrid jól hallja, hogy jelentőségteljesen a szemébe nézve annyit mond neki a jarlfi, hogy "mindketten tudják, kinek áll érdekében számikat ölni". (Nyilván Björnre gondol.)

A szertartás után Veslingur összetereli embereit. Már elkezdte visszanyerni a lélekjelenlétét, bár még zaklatott. Megköszöni Völundnak a szép szertartást, majd megkérdezi Vigridet, megvan-e a láda a temérdek ezüsttel (igen, a házukban őrzi, majd a lelkükre köti, hogy mindenki azt mondja, farkas a felelős. Van némi vita, hogy mennyit mondjanak el a jarlnak, aki már várja őket.

Ube Meldunson, a síkvidéki ulvik diszkréten vár a háttérben, hogy szótválthasson Veslingurral. Amikor befejezték a megbeszélést, Veslingur vezéri módon odainti, és Ube (tekintettel a hasznos információkért amit Enku rúnakövénél kapott, továbbá Veslingur ragyogó hírnevére) felajánlja szolgálatait (heti 8 ezüstöt kér, ez egy jól felszerelt, veterán huskarl bére, de ahogy a vezér végigméri, megalapozottnak érzi a magas díjjat). Ube elmegy felkészülni a kalskgardi útra, a csapat pedig felkeresi a szkalit, ahol Acélszakáll várja őket. 

A jarl otthonánál Magnus, a berzerker fogadja őket. Beengedi őket, de Sigurdot úgy méregeti, mint veszett farkas a nyulat. 

Magnus, Sigurd reménybeli apósa.

Acélszakállt az asztala mögött ülve találják, mellette csak kedvenc szolgálója, Gyda van még ott, aki miután kitölt mindenkinek egy lundit (Lundborg jellegzetes zöld színű pálinkája), majd távozik, de közben még összenéz Völunddal, akinek melegség árad szét a mellkasában.

Acélszakáll nem kertel. Biztos akar lenni, hogy Lax haláláért nem Björn fia a felelős, és mivel tudja, hogy Velsingur barátja volt a száminak (és nem barátja Björnnek), elfogadja hogy nem felelős érte, azonban némi dühöngés keretében elmondja, hogy már három számi tűnt el (Holk, Shika és Lax), és sokan pletykálják, hogy Björn áll emögött. A jarl biztos benne, hogy nem konkrétan Björn tette, mert akkor dicsekedne vele, de azt nem zárja ki, hogy a szónoklata hullott túlságosan termékeny talajra. Ráadásul biztos abban is, hogy Harald fia terjeszti a pletykát. (Völundnak, bár nem mondja, de eszébe jut, hogy mi van ha a Jégvérű öli a számikat, hogy Björnre kenve embereket szerezzen a számik közül?) A jarl faggatózása miatt kiderül, hogy pár éve Lax mentette ki Veslingur kishúgát, Fionnát a patakból, ezért állt ennyire közel a családhoz.

Végül Acélszakáll a segítségüket kéri, ugyanis meg akarja leckéztetni mindkét fiát, akik túlságosan is elszemtelenedtek. Szeretné, ha valamelyik kemény harcos (tekintete Vigridet, Ketilt és Sigurdot pásztázza) nyíltan megvádolná a falu gyülésen Björnt, hogy a gyűlölködő beszédei miatt történtek a gyilkosságok. Mivel tudja, hogy Kalsgardba mennek, ezt a gyűlést a megérkezésük után tervezi összehívni (Braven havának első napján, ami még 37 nap - igen, van naptáram és vezetem is :D ). A kérés valójában nem is apróság: bár Björn nem lángész, de nem is idióta, ellenben nagyon impulzív ember: ha megkérdőjelezik a becsületét, azonnal elégtételt fog követelni, méghozzá párbajban, márpedig Lundborgban senki sem szívesen csapna össze a megtermett férfival (még az elismerésre görcsösen vágyó Vigrid és a hőssé válni vágyó Ketil sem). A megoldást abban látja a jarl, hogy  amikor Björn párbajt követel, a másik fél azonnal megnevez egy férfias és kemény párbajmódot, ami nem halállal végződik. Völund felveti, hogy a kalksgardi vásáron sok, távoli földről érkezett ember ott lesz, utána néz a hólmganga párbajoknak, amik nem halálig tartanak (Björn semmit nem fogadna el, ami nem harci megmérettetés. A Jégvérűvel nem kell foglalkozniuk, azt a jarl elintézi (tudja, hogy sokan szimpatizálnak vele).

Miután ezt megbeszélték, érdeklődtek a jarltól, mit tud a halott számikról. Annyi derült ki, hogy mind vadászok voltak, Hok egy fiatal fiú, aki kettő vagy három napja tűnt el, Sika pedig egy kislány tegnap tűnt el, mint Lax).

Vigrid szólni kíván, és elmondja, hogy furcsállja, hogy egy svenkar jarl ennyire szívén viseli számi alatvalóinak a sorsát. Tán volt köztük valami... kötelék? (Emlékezett a völva jóslatára, miszerint Acélszakáll Leifnek három fia van, és mivel mindenki kettőről tud, gyanúsnak érezte ezt az erős érzelmet.)
A jarl feláll, és magához hívja. Bár öreg ember, keze (most hogy nem az egész népéhez beszél, egyértelműen) remeg, de szava ellentmondást nem tűrő. Vigrid lehajtott fejjel lép oda hozzá, mire a jarl elővesz asztala alól egy kétkezes kardot, melyet csodás rúnák ékítenek. Felszólítja Vigridet, hogy fogja meg és tartsa... fél kézzel. Majd elkéri Sigurd csatabárdját (na jó, közli hogy adja oda neki) és azt Vigrid másik kezébe adja. Ez már-már emberfeletti teljesítmény, de Vigrid, bár izzad és mindkét keze remeg, férfiasan kitart...
Acélszakáll elmondja, hogy ez a két fegyver Lundborg békéje, a város egyensúlyát jelképezi ez a próbatétel... majd teljes erejéből rácsap a kardjának lapjára. Vigrid kibillen az egyensúlyból és elzuhan.
"ÉS EZ A CSAPÁS NEM MÁS, MINT A SZÁMI GYILKOSSÁGOK!" dörgi a jarl. A reszketeg vénembernek nyoma sincs, most ismét az a harcban edzett férfi áll elöttük, akivel nem mer sem az érzelmektől mentes Jégvérű Harald, sem az indulatos Björn szembeszálni.

Elmondja, hogy Lundborg, mint a svenkar-számi közös település gondolata a nagyapjának az ötlete volt, ezt őrizte az apja is, és most ő, és nem fogja hagyni, hogy tönkretegyék az örökségét. Szereti a fiait, de ha kockáztatják amit felépítettek, végez bármelyikükkel. Elmondja, hogy fiatalon sokat kalandozott, és látta Lax testét: ezzel a fiúval dérfarkas, vagy jegesmedve végzett. Björnt elküldi, hogy keresse meg a gigászi fenevadat (ezzel remélhetőleg leköti pár hétig, mire ilyesmi prédára lel), ők pedig térjenek vissza a vásárba és utána tegyék a kötelességüket.

A csapat kapva a lehetőségen, sietve távozik, de a jarl visszahívja Völundot egy szóra. Megkérdi, tudja-e mi történt az anyjával? Völund elmondja, hogy nem, mire Acélszakáll bólint, és közli, hogy távozhat. Az, hogy valóban egyetlen szóra hívta vissza, úgy meglepi az fijú godit, hogy a jarlnak még egyszer rá kell ripakodnia, mielőtt nyakába kapja a lábait.

Odakint Sigurd pénzt kér Veslingurtól, mert ki szeretné váltani apja vadászkürtjét, amit egy nagyon kedves és előzékeny fickó, egy bizonyos Grim, a Sóher vett megőrzésbe némi pénzkölcsön zálogául. Végül 14 ezüstöt kap Veslingur saját pénzéből, hogy tudjon venni mellé még némi komponenst a vajákos dolgaihoz. 
Sigurd el is megy kiváltani a kürtöt, Grim kedvesen fogadja. Svenkar létére kifejezetten háhas, kövér, puha ember, aki láthatóan kényelemhez szokott (egyébként igen rossz hírű kereskedő, Veslingur és Vigrid is jól ismerik, a ragadványneve igencsak megalapozott).
Grim a kiváltó áron felül egy ezüstöt számít fel, mert megőrizte, és még egyet, mert ki is tisztította a kürtöt, de felajánlja, hogy elengedi ezt a két ezüstöt, ha Sigurd eléri, hogy kis csapatuk tegyen egy kb. két-három napos kitérőt, a kalskgardi útról, amihez örömmel ad egy térképet. Már majdnem rááll a dologra, de mivel a kövér kereskedő az istenek előtti esküt is elvár, hogy feladatát elvégzi (elég szép istenszobor gyűjteménye van Grimnek), inkább kifizeti a két ezüstöt, de előtte alaposan áttanulmányozza a térképet, hogy emlékezetébe vésse. Grim nagyon csalődüttnak tűnik, amiért nem kutatják fel a sírboltot, de inkább elharapja a mondatot.  

Veslingur elmegy a nővéréhez és kovács sógorához. Ulf, aki nemrég még bele volt szerelmesedve a jegesmedve bocsba, szinte könyörög Veslingurnak, hogy szabadítsa meg tőle, mert bármilyen édes is, annyit zabál, amit nem tud már fizetni, ráadásul hülyének nézik, amiért ipari mennyiségű nyers húst vásárol. A szkald látványosan nagylelkűen beleegyezik. A Rolf által rendelt szekér egyébként príme minőségű, és még egy jegesmedve-szállító ketrecet is erősítettek rá.
Ezt követően Veslingur teljesíti a feladatot, amivel megbízta Aelfskgard jarlja, Edna Halladottír, és felkeresi Björnt átadni a házassági ajánlatot. Sikerül annyira vonzóan leírnia a távoli és titokzatos, de mellé gyönyörű és csodás harcos Ednát, hogy Björnnek átfut az agyán, hogy talán rábólint (legalábbis nem utasítja el csípőből), és még némi lundival is megkínálja Veslingurt, miközben megkísérli a maga oldalára állítani. Ezt követően hazamegy, hogy támasza legyen a gyászoló családnak (Ragnar bátyja már jó eséllyel félúton van Myraland földje felé, hogy megkérje a jarl lányának kezét).

Völund kikérdezi a számikat, főleg az eltűntek családjait. Leszűri, hogy többen menekülni akarnának innen, és elsősorban nem Acélszakáll Leif tartja itt őket (akit jó embernek és jarlnak tartanak, de erőtlennek, aki már nem tudja őket megvédeni, meg elfogult is a gyilkos Björn fia felé), hanem Jégvérű Harald, akiből kinézik, hogy képes szembeszállni a medvetermetű Björnnel.
Ez megerősíti Völund gyanúját, hogy a Jégvérű áll az eltűnések mögött, és most először merül fel komolyan a gyanú, hogy a csendes, szürke alak veszélyesebb lehet, mint a gigászi termetű, ordítozó Björn.
Mivel felajálja, hogy Kaileach godijaként fog utána járni az ügynek, a számik egy kavicsokból álló nyakláncot ajándékoznak neki.

Vigrid már az útra készül otthon, kerüli az atyját, de a vacsoránál ez lehetetlen. Megkérdi, mit jelentettek Jégvérű Harald temetésen elmondott szavai, mire Sinric elmondja, hogy Jégvérű szerint Björn számi ellenes szónoklatai ketté fogják szakítani Lundborgot. Vigrid egyetértően bólogat.
Az apja elmondja, hogy hallotta, hogy Harald nagyúr nevében jár majd küldetésben Kalsgardban, és az apja sose látott büszkeséggel néz kisebb fiára. Előveszi legjobb borát, koccint vele, és most először bánik vele fiaként, és nem csalódásként. Megbeszélik, hogy másnap reggel kap egy listát, mit kéne beszerezni Kalskgardból.

Sigurd megkeresi Ketilt, hogy tartson vele, mert szüksége lenne pár vadmacska szívre a bűbájaihoz, és mivel Ketil is szeretne távol kerülni boldog apjától, aki a vadászat szépségeivel traktálja, vele tart éjszakai vadászatra.
Találnak is vadmacska nyomot, és már majdnem elérik a fészkét (úgy tippelik, kölykei lehetnek), amikor a sötét erdőből recsegés-ropogást hallanak. Ketil vaddisznóra tippel, a jó és rossz hír is az, hogy igaza van, de az ifjú harcos nem rémül meg és szétcsapja ellenfele koponyáját (Sigurd lövése célt téveszt a sötétben, bár a félvért az pont kevésbé zavarja). Megállapítják, hogy ez az állat sebesült, egy durván, de hatásosra megmunkált nyílvessző áll ki belőle, ami nem svenkar (és végkép nem tundraelf) munka. Talán számi?
Ketil körbekémlel, de a sötétben semmit sem lát. Elkezdik feldolgozni a tetemet, ekkor két vessző csapódik be melléjük (ugyanaz a durva megmunkálás), és a sötétből testetlen hang szól hozzájuk (rettenetesen tört svenkár nyelven), mely kifejti, hogy minden halott számi egy-egy vércsepp Björn kezén. Lundborg eltűri Björnt, ezért Lundborg bűnös. És ha nem fejezik be sürgősen a számik gyilkolását, vérbe és tűzbe borítják Lundborgot. 

Nem derült ki, micsoda pontosan az a "Skreaeling", de valami nagyon titokzatos harcos-félék lehetnek.

Az alakok eltűnnek, Ketil durva írást vesz észre a veszőkön (nem tudja elolvasni). Sigurd ragaszkodik a vadmacska fiszek kifosztásához, gyorsan meglelik, és végeznek a nősténnyel és a kölykökkel (három van). Ez után felkeresik Sjónt, aki valóban el tudja olvasni a veszőre írt írást, annyit mond: "Skraeling...", többet nem, de mellé a maga cinikus stílusában felhívja az ifjak figyelmét, hogy nem szép dolog éjszaka felébreszteni idős szellemsámánokat, majd a lelkükre köti, hogy erről max. Veslingurnak beszéljenek (nem kell a pánik), ő beszél majd Leiffel, és prózai egyszerűséggel kidobja őket.

Ketil úgy dönt, a vadkan agyarából talizmánt készít.