A lundborgiak nagy része egy napnyira sem szívesen távolodik el szeretett otthonától, melynek legfőbb oka a település múltja. Lundborg ősi földre épült, melyet egykor trollok és óriások uraltak, és még pár évtizeddel korábban is történt összetűzés a helyiek és trollok között (Acélszakáll Leif jarl és Sjón szellemsámán végül egy rendkívül összetett haditerv keretében megtisztította a környéket a trolloktól, legalábbis évek óta egy sem tűnt fel).

Bár a legtöbben nem csatangolnak túl messzire, a település környéke és a Kalksgardba vívő út elég jól ismert, most a fontosabb helyszínekről ejtünk pár szót.

Enku kunyhója és rúnaköve
Enku Lundborg egyik legendás alakja, akinek szelleme állítólag még a mai napig is óvja a lundborgi vadászokat. Temérdek történet, legenda és csodás ének szól az emberről, ki egyedül élt, mégis minden helyzetből kivágta magát. A sagája szerint lóvá tette Wurirt, legyőzte a trollok királyát, erőpróbában diadalmaskodott egy óriás felett, és hasonló képtelenebbnél képtelenebb történet övezi személyét. Egy kisebb kultusz is kialakult már körülötte, amit mind a helyi godik, mind a helyi szellemsámánok szemöldök ráncolva figyelnek, de egyelőre nem léptek fel ellene. 

Közkedvelt mondás vadászat előtt, hogy "Enku legyen veled", a különösen szerencsés vadászra mondják, hogy "Enku megáldotta", stb, Sok vadász  zarándokol el rúnakövéhez, mert állítólag segíti a sikeres vadászatot. Irónikus, hogy maga Enku a legkevésbé sem örülne, annak, hogy rendszeresen felkeresik egykori otthonát, ugyanis kifejezetten kerülte a tömeget, ha tehette, egyedül töltötte a napjait. Pont ez az őt övező titokzatosság ("mégis hogy maradhat ilyen sokáig életben egyedül a vadonban?") vezetett hozzá, hogy már életében is valamiféle szent szellemnek tartsák egyesek (az őt jól ismerő Sjón szellemsámán ezeken az elméleteken mindig jókat kacagott). 

Rúnaköve nagyjából hat órányira található a városkától, annak a (jelenleg elhagyatott) kunyhónak az ajtajába, ahol élete utolsó éveit élte. Hogy ki faragta ki és helyezte el a kunyhó bejáratához, azt senki sem tudja, és ez tovább színesíti Enku amúgy sem szürke legendáit. 

Enku rúnaköve ezer kérdést vet fel.

Az öreg Boldvar tanyája
Ez az erődszerűen megerősített, nagy kiterjedésű ház áll a legközelebb ahhoz, amit a fantasykban fogadónak neveznek. Lundborgtól három napnyi járásra, a vadonban helyezkedik el a tanya, melynek ura egy Boldvar nevű vénség. 

Boldvar szívesen, de sosem szívélyesen fogadja a vándorokat, tűz, tető, némi étel és ital mindig akad nála, de semmi sincs ingyen. Boldvar mindennek megkéri az árát, de sosem pénzben. Irhát, fegyvert, különleges ételt vagy jóféle italt vár a vendéglátásért cserébe, és persze munkát. A tanya körül rengeteg a tennivaló: fát kell vágni, állatokat kell ellátni, le kell szedni a termést, be kell gyűjteni a csapdákkal elejtett zsákmányt... a munka sosem fogy el, és Boldvar fantáziája sem merül ki.

Bár modora érdes, de ha megfizeted, nála biztonságban átvészelheted a leghidegebb napokat. Ez a menedék nem kellemes, de biztonságos. 

Boldvarnak vannak lányai, de idegeneknek rájuk pillantani sem szabad. A lányairól való faggatózás és az utánuk kémkedés a halál egyik biztos módja. 

Rebesgetik, hogy Boldvar egy száműzött uthgard. Hogy mit keres itt, ennyire messze az otthonától, nem tudni, már ha egyáltalán igaz a szóbeszéd.

Senki sem tudja, hogy csinálta, de Boldvar tanyája nagyobb mint a legtöbb hosszú ház. 

 A Jóegészség patak
Ez a kis patak alig pár méter erejéig bújik ki a föld alól, de apró kis mérete ellenére nagyon fontos a lundborgiak életében, ugyanis vize bármilyen betegségből kigyógyítja ki iszik belőle. E csodás hatás ellenére ritkán kutatják fel a helyiek, ennek pedig három oka van:
1. A Jóegészség patak szó szerint búvó patak: mindig máshol bújik elő a föld mélyéből, pár napig csordogál, majd eltűnik és máshol jelenik meg. A tapasztalt vadonjárók felismerik a nyomokat, ami alapján felkutatható, merre fele fog legközelebb felbukkanni.
2. A patak mágikus kisugárzása vonzza a vadállatokat és a még rosszabb lényeket. 
3. Minden halandó csak egyszer ihat büntetlenül a patak vizéből. Aki visszaél a jóindulatával, az rettenetes halált hal.
Legalábbis így tartják, igazából csak az első pont bizonyított.
Sokan úgy vélik, a Jóegészség patak egy segítő szándékú szellem, bár Sjón szellemsámán ezt ostobaságnak nevezte, ez a szóbeszéd nem kopik ki a köztudatból. 

A patak hol megjelenik, hol eltűnik. Állítólag egy óriás sebéből kifolyt vérből keletkezett.  

Az átkozott erdő
A legbátrabb svenkarok sem szívesen lépnek be az átkozott erdőbe. Persze nem félnek ők... csak... inkább az ifjúságnak adnak teret, hogy bizonyíthassa a a bátorságát. 

Valójában senki sem tudja, mitől átkozott az erdő, de a lakosság tényként kezeli. Annyi biztos, hogy igen baljós hangulata van a sűrűn nőtt fák és a mindent belepő, természetellenes köd miatt, illetve hogy a régmúltba főleg innen jöttek elő a trollok. Akármi is az igazság, a lundborgiak mindennél jobban rettegnek az erdőtől, ami kellemetlenül közel található a falujoktól. De mindig van pár bátor (vagy botor?) ember, aki bemerészkedik. Ezek egy része nem tér vissza, más részük tébolyultan, meztelenül, négykézláb futva érkezett vissza, megint mások pedig semmi érdekessel nem találkoztak. 

Az erdő félelmetes és nem természetes. Biztosan átkozott!

Természetesen ennél jóval több dolog van Lundborg környékén, de ezek azok a helyek, amikről minden lundborgi kisgyerek tud. 

Bár már nem a környékhez tartozik, de fontos megemlíteni Belenus oszlopát, amelyet minden valamire való lundborgi godi meglátogat életében egyszer, általában néhány lelkes önkéntes kíséretében, akik áldozatot kívánnak bemutatni a Sólyomistennek.