Völund (aki gondosan nem csapta szét magát) rájön, hogy jobb lenne mielőbb megosztania vezérével a tegnapi látomást, mert úgy érzi, veszély fenyegeti Lundborgot, de előtte szeretne néhány értékes komponenst összeszedni. Pár rozsdás szeget talál is, de amikor szöges nyakörvet keres, azt csak igen harapós kutyákon talál. Megkísérli a felügyeletével megbízott rabszolgával levetetni, de az nem hajlandó engedelmeskedni (nők uralkodhatnak felette, de férfi nem). Amikor Kaileach nevével fenyegeti meg, a rabszolga Crom-Cruach védelmével vág vissza. 

Vigrid, aki az előző éjjel bölcsen fogyasztott Sigurd másnaposság elleni szerétől, sokkal jobb állapotban ébredt a szkali oldalán, ölében a sígdriffa asszonnyal. Bár semmire sem emlékezett, és minden tagja fájt, férfiasan és délcegen lépett ki az ajtón, hogy a többiek keresésére induljon (és megmutassa a harcias asszonynépeknek, milyen egy igazi svenkar férfi). Út közben belefut Ketilbe, aki igazi bajnoknak kijáró módon üdvözöl (nem volt semmi az az ivászat amit leművelt),

Sigurd, akinek az emlékek nagyon fontosak, talál egy kis fából faragott istenség szobrot (nem ért annyira a valláshoz, hogy beazonsoítsa, kit ábrázol), melyet szívfájdalom nélkül magához vesz, 

Volund végül komponensek nélkül rúgja rá az ajtót vezérére. Veslingur álmos, de harcra kész, de semmi Thuléhoz képest, aki meztelenül, de lándzsával a kézbe fogadja az izgatott godit, akit annyira a jóslata hatása alá kerül, hogy se a meztelen nő, se annak fegyverének látványa sem kelti fel a figyelmét. Thule végül egy bundát magára kanyarítva, sértődötten elvonul. A jóslatot átbeszélve Veslingur tőrével üzenetet ró a falba („Sajnálom, hogy mennem kell, de az istenek újabb feladatot bíztak ránk.”), majd összehívja csapatát, és gyors szedelőzködést, majd távozást rendel el.

Csak Ketilnek kell visszamennie a cuccaiért, ő bele is szalad Edna Halladottír jarlba és két pajzshajadonjába, aki ragaszkodik hozzá, hogy megnézze az ösvényt. Sigurdban felhorgad a svenkar vírtus, és provokálja a jarlt, aki bár nem vesz rajta fizikális elégtételt (vendég és karperece van), de elég ellenségesen reagál. A csapat megigéri, hogy átadják az üzenetét Björnnek (ami voltaképpen egy házassági ajánlat) és távoznak.

Emlékeztető:  a látomásban a lundborgi patak (melyben nemrég ő is megmártózott) szerepelt, és benne egy apró halacska, melyet egy vékony, csillogó tárggyal átszúrnak. 

Az ösvényen Veslingur szól Sigurdnak, hogy olyan apróságok miatt, mint a származása miatti szidalmak, ne provokáljon a jövőben nagyhatalmú jarlokat. Sigurd megmutatja az isten szobrocskát Völundnak, aki csodálva álmélkodik azon, micsoda csodás véleménnyel lehetnek Sigurdról neme és származása ellenére a sígdriffák, mivel egy vérrel táplált Crom-Croach istenszobrot ajándékoztak neki //fel sem merült benne, hogy engedély nélkül vitte el//. Völund megosztja a csapattal a jóslatot, és erőltetett menetben mennek tovább... amíg a maszkot viselő Sigurd nem pillant meg két közeledő alakot. Az egyik egy apró, alig derékig éri vénember, hosszú szakállal, a másik egy hegyomlás méretű, csupasz képű svenkar. Egy idő után maszk nélkül is látja őket (hol leveszi, hol felveszi azt), elteszi az értékes tárgyat.

Amikor találkoznak (a csapat tagjai harcra készek, hiszen eddig nem találkoztak senkivel az ösvényen), a törpe vénség (női hangon!) Emblaként, az utak őreként mutatkozik be (az Embla egy ősrégi svenkar női név), a nagydarab (30 körüli) férfit Togoként, mint a bátyját mutatja be (a Togo biztos nem svenkar vagy számi név). Togo valóban hatalmas, még Björn is elbújhatna mögötte úgy, hogy ki se lógna.

Embla elmondja a társaságnak, hogy nem jó ha halandók tündérösvényeken mászkálnak, ezért próba alá vonja a csapatot, melyet ha teljesítenek nagy jutalom vár rájuk, ha nem, akkor viszont halál.

Ketil aggódik, hogy ezek akár trollok is lehetnek, Veslingurnak viszont eszébe jut egy régi dal egy Embla nevű trollról, aki az utakat járva próbára teszi az utazókat (és nem mellesleg, sosem találkozhat szerelmével, akitől elszakították az istenek. Ő a tündérösvényeket járja, a kedvese a halandók világát). Próbáira jellemző, hogy nem a legnyilvánvalóbb megoldás a helyes, és többet ér az ész, mint az erős kar (ezt halva Vigrid kicsit elszontyolodik).

Úgy határoznak, hogy elvállalják a próbákat, azonban a ravasz Veslingur igyekszik mindegyik előtt információt szerzeni, mivel aki már teljesített egy próbát, az nem vállalhat még egyet, ezért gondosan kell megvállogatni, ki mit vállal el. Embla amúgy a maga különös módján udvarias próbamester: nem hallgatózik, ha külön akarnak beszélni, arébb vonul, és kicsit mintha szurkolna is nekik (ettől még persze kész bármelyiküket megölni, efelől nincs kétségük, és a méretes Togoval az oldalán a tegnap még élethalál harcot folytató csapat inkább kerülte volna a harcot. 

A kőhordás próbája
Embla bevezeti őket a fák közé (eddig maszk nélkül senki nem is látott be a fák közé, most az út elötük "születik meg") míg egy tisztáshoz érnek, melyen kaotikus összevisszaságú halomban fekete, fehér, vörös, kék és zöld sziklák állnak halomban, láthatóan bármilyen rendszer nélkül.  Mellette egy fa kordé, benne négy darab, gyanúsan szikla méretű lyuk. Embla elmondja, hogy a sziklákat megadott sorrendben kell bepakolni a kordéba, majd arrébb szállítani azokat. Hogy mennyi idejük van rá, Embla szerint nyilvánvaló lesz. Völund kiszúrja, hogy Emblán és Togón kizárólag fehér, vörös és zöld ruhák vannak, így a próbát vállaló Vigrid ezeket kezdi hordani. Embla mindig elmondja, hány kő van jó helyen, és bár két lábának alsó része kővé válik (és Embla is bevallja némi kuncogással, hogy egyszer rossz választ adott, de az emiatti megkövsedést visszavonja), de teljesíti a feladatot, és a kővé vált testrészek visszaváltoznak.

//Mesélőként egyszer bakiztam, egyszerűen belevittem a történetbe.//

Átkelés a jeges folyón
Embla most egy igen gyors sodrású, jeges vízű folyóhoz vezeti őket, melynek szélessége megállapíthatatlan (mint ha változna, de átugrani esélytelen). Egykor híd vezetett át rajta, de beomlott. A folyóból nagy méretű, de jegesedő, lapos sziklák emelkednek ki.
A feladat egyszerű, csak át kell jutni egyiküknek a folyó túloldalára. Mivel gyanúsan nincs csapda, Sigurd felveszi a maszkot, és megpillantja Embla és Togó valódi alakját is. Embla valóban kis lény, de véletlen sem ember. Bőre vöröses-zöldes, szájában tűhegyes tépőfogak, és hátsójából a feje fölé skorpiófullánkként kunkorodó, tüskés farok áll ki, kezein rettenetes karmok. Togo egész teste mint ha egy kontár szobrász munkája lenne, aki embert még csak távolról látott (Ketil a leírásból később azonosítja, hogy ez egy dombi troll). Ezen kívül azt is észleli, hogy a kövek emberi szemmel nem látható módon, de lassan mozognak.

A kép nem kifejezetten pontos (mégis csak AI, vannak korlátai), de a hangulatot visszaadja. 

Embla kiszúrja a maszkot, és vigyorogva megjegyzi, hogy nem biztos, hogy jó ötlet ezt magukkal cipelni, de nem magyarázza szavait, hanem miután Sigurd magára vállalta, a többieket egy csettintéssel a tó túloldalára varázsolja. 
A félvér elsőre beleesik a patakba (rettenetes hideg, de tündér vére megóvja a szörnyű fagyástól), és ismét a tó partján találja magát. Másodjára pedig sikeresen átugrál, lándzsájával verve le a jeget a kövekről.

//Nagyon szerettem volna trollt szerepeltetni Heimurinnba, de elsősorban nem a D&D trollhoz hasonlót, hanem valami egyedibbet, ami megmutatja, hogy ez egy ősi, mágiától duzzadó vérű lény. Emblát teljes mértékben a könyv troll-generátorával készítettem, ajánlom hogy használjátok, mert nagyon jó! Togo azért kellett, hogy elvegye a játékosok kedvét a fegyveres erőszaktól (ezen funkcióját tökéletesen ellátta).//

 A versenyfutás
A trollok egy igen nehéz akadálypályához vezetik a csapatot. Több száz méter hosszú, kidőlt fenyők, jeges út, mocsár, és hasonlók nehezítik a közlekedést. Embla a távolban álló gigászi hófehér fenyőre mutat, és elmondja, hogy vele kell versenyt futni. Veslingur kérdésére tisztázzák, hogy aki előbb a fához ér, az nyer.
Ketil vállalja a megmérettetést, és bár remélik, hogy az ifjú, erdőben otthonosan mozgó vadász sarj jól elboldogul a nehéz terepen, biztos ami biztos, kiötlenek egy ravasz, bár kissé bonyolult tervet is. Abból kiindulva, hogy Embla láthatóan teret enged a leleménynek, kis körbenézés után Völünd kiszúr félúton egy letört faágat, ami éppen olyan fehér, mint a távolban a fenyő.
Nekiiramodnak, de Ketil bárhogy rohan, mint ha vízben mozogna. A vénséges törpe emberfeletti sebességgel száguld végig a pályán. Ekkor Ketil egy kődarabot (melyet megkent a nyálával) parittyával hajít el a faág felé (túl messze van a célnak kijelölt fától). Völud kedélyesen felajánlotta korábban, hogy levágja az ujjait, hogy azt dobhassa a faágnak (csak, hogy biztos érvényes legyen a próba), de Ketil inkább kockáztat. Elsőre úgy tűnik, nem találja el a faágat, messzire repül a kő, de a Sors közbelépett: a messzire szálló kő megpattan egy fa törzsén, és pont a faágra pottyan.
Embla már majdnem megérintette a fát, mikor csalódottan megperdül, majd két ugrással átszelve a távolságot, döbbenten vizsgálja a követ, felismerve hogy nyállal kenték be. De elfogadja a ravasz megoldást (még tán szórakoztatja is). 

//A játékos rettenetes dobása után Sorspont költéssel korrigált. Érdekesség, hogy bár távolsági támadás dobást kértem, ez nem támadás volt, különben nem működött volna, mivel dupla 1-et sikerült dobni... de így belefért.
A próba inspirációja az egyik északi mitológiából ismert történet, ahol magával az idővel futnak versenyt, de nyme lehet gyorsabban futni nála.//

A kőszív próbája
Embla lefekszik, Togo pedig egy hatalmas, szív alakú sziklát pakol a mellkasára. A kő nyom vagy 2-3 mázsát, de Emblát ez láthatóan nem zavarja. Azt mondja, ez a kő az ő szíve, és szeretné, ha megszakadna a szíve, ha összetörnék.
A csapat eddigre már ráérzett Embla logikájára. Völundban felmerül, hogy kőtörőfűvel próbálkozzanak, de  Veslingur felidézte, mit hallott az elválasztott szerelmesekről, melyek egyike Embla, majd fájdalmas balladát rögtönöz. Először bemutatja az utakat járó, feladatát lelkiismeretesen végző trollt, majd rátér annak gyönyörű szerlmére, és hírtelen átcsap a szomorú tetőpontba, hogy mennyire hiányoznak egymásnak. Embla zokog, a könnye folyik, a szikla pedig darabokra törik.

//Itt már nagyon érezték a srácok a feladatok mögötti logikát.//

A rejtett kincs talánya
Togó ládákat cipel eléjük, egy arany, egy ezüst és egy fa ládát. A ládák hírtelen dalra fakadnak:

„Három testvér áll előtted, egyik kincset rejt.
Az arany ezt mondja: A kincs nincs bennem.
Az ezüst ezt mondja: A faláda üres.
A faláda ezt mondja: Az arany hazudik.
Kettő mindig hazudik.
Egyikük mindig igazat szól.
Melyiket választod?”

Itt már csak Völund vállalhatta a próbát, de a csapatnak szabad együtt gondolkodnia (Embla lelkesen figyeli a gondolatmenetüket.
Ha az arany mond igazat, akkor nincs benne a kincs, az ezüst hazudik (tehát a fa láda nem üres valójában) és a fa is hazudik (tehát az eredeti felvetés szerint az arany igazat mond), akkor a fa ládában van a kincs.
Ha az ezüst mond igazat (akkor a fa láda nem üres), ez esetben a fa hazudik (tehát az arany igazat kéne szóljon ami nem lehet, hisz akkor már ketten is igazat mondtak).
Amennyiben a fa láda mond igazat, akkor az arany is igazat mond, és ez sem lehetséges.A megoldás, hogy az arany mond igazat 

Végül megfejtik a talányt, és a ládából 400 ezüst került elő!

Embla nagyon elégedettnek tűnik, és örömmel adja át a nyereményt. Ezen kívül Sigurdnak külön szól, hogy érdemes lenne nem viselnie ezt a maszkot a halandó világban, mert már keresik a norunsilek. Ez a név senkinek sem mond semmit, amin Embla nagyon meglepődik, mivel Sigurd maga is az (legalábbis olyasmi). Ebből kikövetkeztetik, hogy a tundraelfeket érti ez alatt a név alatt.
Végül megtudják, hogy a maszkot eredetileg egy Süvöltő nevű tundraelf viselte, aki nagyon is élt amikor megtalálták (gyakorlatilag élve elégették). A maszk nyomában pedig ott lohol Télróka (a norunsillek rettegett sámánja), és társa Faggyalölő. Embla nem részletezi a képességeiket, de Veslingur így is úgy érzi, jobb ha sietnek (balsejtelem? Megérzés? Völund jóslata? Ki tudja?). Az udvarias beszéde miatt Embla még megmondja neki, hogy a hírneve szépen szárba szökkent, és ezért Björn őt igencsak gyűlöli.

Mielőtt elválnak, Sigurd zálogot vált Emblával. Egyszer szólíthatják egymást, ha szükségük van a másik szolgálatára.

A csapat Enku rúnakövénél érkezik meg a valódi világba, és erőltetett tempóval menetelnek. Nem messze Lundborgtól, egy patakparton halott számi fiúba botlanak, aki nem más, mint Veslingur legjobb barátja, Lax. Szegény, együgyű Lax testéből darabok hiányoznak, gigászi álkapocs tépett bele. 
Veslingur lelke elborul, és már csak egy dologra vágyik: a bosszúra. Senki sem értette a faluban, miért pátyolgatja az egyik legmódosabb család ezt az árva számít, de mindnyájan (főleg Veslingur és a húga, Fionna) rajongva szerették.

Az általában mosolygós és mókás kedvű Veslingur most sosem látott szigorral adja ki a parancsait: találjanak nyomokat. Ketil megleli a nyomot (bár szinte semmi nincs ott, Ketil kiszúrja, hogy apró, hómarásra jellemző erek vannak a földben, pedig a tavasz miatt ez már nem indokolt. A ládát Vigrid elrejti, majd követik a nyomokat. Egy tisztáshoz vezeti a csapatot, melyet nem közelítenek meg azonnal. Veslingur pajzsfalat rendel el, és érezhetően készen áll harcba vezetni csapatát, és érezhetően nem érdekli, ki jut emiatt most Hönír csarnokába, ő a gyilkos(ok) vérét akarja.

Völünd papi hatalmát felhasználva próbálja áttőrni a gyász és a bosszúvágy falát a vezér elméjében, melyhez Sigurd is csatlakozik. Tartanak tőle, hogy a tundraelf sámán megölése háborúhoz vezethez, melyet nem nyerhet meg Lundborg. Völund vázolja, hogy ezek a lények évszázadokkal az ember előtt is itt voltak, vérszomjasak és nem tudni pontosan, mire képesek.

Veslingur magához veszi a maszkot, majd vakmerőn a tisztásra vezeti embereit, melynek közepén póni méretű farkas hever, mögötte törkülésben a tundraelf. A lény fegyvertelen, szemhéj nélküli szemében mint ha a csillagok fénye ragyogna ahogy rájuk tekint. Egész lényéből ősi, gonosz arrogancia sugárzik. Veslingur odahajítja a maszkot (közben gyűlölettel telve mered a párosra, megjegyezve minden rezdülésüket, mert egyszer még bosszút áll Laxért.

A tundraelf lassan veszi fel a maszkot, és az arcára veszi, majd a tekintete Sigurdon időzik el. Sigurd megszólítja, és bár a tundraelf nem válaszol szavakkal, Sigurd mégis úgy érzi, patak csobog elméjében, mely értelmes szavakká formálódik: "Kistestvérnek" nevezi Sigurdot, és óva inti, hogy túl sokat közösködjön a prédákkal (értsd, az emberekkel), mert "nagy tömegben elszemtelenednek".

A csapat gyászos hangulatban tér haza. Bár csodás kalandokat éltek át, hatalmas kincsre tettek szert, és a legtöbbjüknek Lax semmit sem jelentett, de látják Veslingur fájdalmát, mely rányomja a bélyegét a csapat hangulatára.

A faluba gyorsan terjed a hír. Veslingur családja zokogva gyászol, a számik ijedten pislognak egymásra, egy számi nő a lányáról (Shika) kérdezi őket, aki szintén eltűnt, mikor halászni ment. Hamarosan Acélszakáll Leif jarl is megjelenik, és szinte őrjöng. Hangoztatja, hogy ha mégsem farkas ölte meg Laxot, annak súlyos következménye lesz, majd a háttérben csendben kárörvendő Björnre tekint, aki inkább nem szólal meg. Majd közli Veslingurékkal, hogy a temetés után várja őket a csarnokában egy kis beszélgetésre.

Veslingur nem lát tisztán a gyásztól, de a többieknek feltűnik, hogy egy árva, félfogyatékos fiú halála miatt (amiről azt mondták, farkas ölte meg, a norunsilt nem említették) meglepően heves reakciók törtek ki. Bármilyen befogadó hely is Lundborg, a jarl viselkedése közel sem normális.

A dolgot Sigurd kedvese, Beril tisztázza le: mint kiderült, Lax a harmadik eltűnt számi. Többen Björnt gyanúsítják, aki nem nem vállalta magára a dolgot, de a jarl fél, hogy hamarosan kitör a polgárháború. 

Völund felkészül a temetési szertartásra, és megkísérti a gondolat, hogy esetleg Kaeilach Fénytelen Birodalmába küldje a fiú lelkét, azonban Sjón, a szellemsámán is felajánlja a segítségét, és így ettől a tervétől eláll. 

//Komor hangulatban telt a játék vége, viszont szépen kijött Veslingur határozott vezér énje, és bár nagy áldozat árán, de gyönyörű karakter elmélyülést élhettünk át az ő karaktere kapcsán.//