Miután megbeszélték, hogy napnyugtakor találkoznak Veslingurnál, Sigurd a Völunddal közös otthonukban elkezd bűbájos holmit készíteni, pontosabban az Éltető szív nevű varázslatos szert, melyhez a vadmacskák szívét tervezi felhasználni. Hazafele menet megkérdezi Ubét, Veslingur csatlósát, vannak-e skandavok a faluban, Ube úgy tudja, nincsenek (kifejezetten szeretne harcolni egy valódi skandavval).
Vigrid és Ketil körülnéznek a faluban, sert és potenciális gyanúsítottakat keresnek. Először sört találnak (melyeket tábortüzek mellett csapolnak, mivel Lundborgban nincs sörház), később Ketil kiszúr egy különleges csizmát viselő alakot: Jégvérű Haraldot (bár gyanús skandav tőr nincs az oldalán). Ez a fejlemény nem örömteli, Vigrid kifejezetten szimpatizál Haralddal, Ketil is a kisebb rossznak tartja. Nem tudják sokáig megvitatni a fejleményeket, mert egy rossz szkald vers hatására kitör a pofozkodás, és most nem terveznek lesérülni az utazás előtt (ennek lehetősége egy svenkar településen MINDIG benne van a pakliban).
Tesznek egy kis sétát Björn háza környékére (hátha találnak köztük gyanús alakokat), és két részeg huskarl valóban beléjük köt (először Veslingur, majd Sigurd miatt), de mivel Vigrid megrettenés helyett heves lelkesedéssel készül az összecsapásra, meghátrálnak. Azt még megállapítják, hogy Björn külvilági zsoldosai között éppen elég sokan viselnek különleges, nem lundborgi csizmát, hogy ez ne legyen erős nyom (ellenben kicsit eloszlatja Harald körül a gyanút).
Veslingur körbejárja Lundborg prominens alakjait. mindegyiktől megkérdezi, mit óhajtanak a kalsgardi vásárból (így lehetősége nyílik nyomozni kicsit). Acélszakáll jarl rábíz egy levelet, mely a kalsgardi jarlnak, Ezüst Orm Bölverksonnak szán. A Jégvérűnek elég, ha a nászajándékot beszerzik, amit felajánlhat a svea királylány kezéért (csizma van, tőr nincs), Björn nem kér a segítségéből, de megérdeklődi Veslingurtól, kit látna szívesen atyja halála után Lundborg magas székében. Veslingur kitérő választ ad, mire Björn a szemébe nézve azt feleli: előbb utóbb választanod kell. (Több gyanús csizma, és az egyik emberénél skandav tőr van az oldalán).
Völund a Sigurddal közös házban tevékenykedik (készül rá, hogy godiként áldozatot mutasson be az út előtt), mikor észreveszi, hogy valaki óvatosan kinyitja az ajtót. Az árnyak közé bújik, és kiszúrja, hogy egy fiatal, csinos lány, Beril Magnusdotír, a berzerker lánya az, Sigurd kedvese. Völund nem fedi fel magát, így kelletlen szemlője lesz, ahogy a leány először tévesek az ő lakrészébe oson, majd át Sigurdhoz, és ott lelkesen kifejezik egymás iránt szerelmüket (szex), majd szerelmes beszélgetésüket (Sigurd elmeséli, hogy Berill szobrocskája hogyan mentette meg az életét. „Téged csak ÉN menthetlek meg!” „Mit hozzak neked a karlsgardi vásárból?” „Lepj meg!”).
Beril távozta után megemlíti Sigurdnak, hogy aggódik érte, mert Beril hiába meseszép lány, okkal nem mer neki senki sem udvarolni, Magnus haragjától még Björn is tart. Sigurd elmondja a tervét, mivel tervezi lekenyerezni leendő apósát (harci fejsze, Crom-Cruach idol), és ezekről még Völund is elismeri, hogy dicső ajándékok.
Sigurd szeretné, ha Völund godiként biztosítaná a házukat bűbájjal, de ő emiatt nem szeretné felhasználni értékes papi hatalmát, inkább a Kaileach jelét vési az ajtófába, hiszen ki merne betörni egy godi otthonába?
Mivel Völundnak szüksége van hallucinogén gombára, Sigurd elkíséri az erődbe (a számis kaland után inkább nem menne egyedül). Találnak is megfelelő gombát, mikor Völund ómen-keresését (a felhőket nézi) torokköszörülés zavarja meg. Egy számi férfi az, kiben Völund felismeri egykori rabszolgáját, Sestot, akit ő engedett szabadon, mielőtt Lundborgba ment volna.
Sesto meg akarja fizetni életadóságát, ezért a szabadságáért cserébe (bár Völund nem kér semmit cserébe) figyelmezteti volt gazdáját, hogy a nagy nyílhegy alakú sziklánál hatan várnak majd rájuk, az egyikük íjász, a vezérük Kecskebaszó (Kecskeszakáll) Wigliff, aki Björn egyik embere //konkrétan az a huskarl, aki belekötött Sigurdba a férfivá avatásának napján//. Amikor Völund megköszöni, Sesto elmondja, hogy a különc sámánunk (Sjón) nyert egy kis időt a falunknak. Völund rájön, hogy Sesto is Skraeling. Sjón megígérte, hogy a gyilkosok megbűnhődnek. Végül Sesto elköszön, mikor Völund némi aggódással megkérdi, fognak-e a harcmezőn találkozni, Sesto azt feleli: "remélem nem, mert ha látsz minket, akkor már régen késő". Völunddal kezet fog, de Sigurd kinyújtott kezét figyelmen kívül hagyja (nem ellenséges, de távolságtartó).
Sesto
Veslingur hazafele még találkozik Sigurddal, aki lerajzoltatja vele (egész jól) Sóher Grim térképét, Sigurd elmondása alapján. Hazaérve Veslingur kisöccse, Eirik nyíltan megbámulja a félvért, és megkérdezi, tényleg aranyból van-e a szeme? Mikor Sigurd azt feleli: "nézd meg magad közelebbről", a kisfiú lelkesen kiált nővérénem, Fionnának, hogy "tényleg aranyból van!".
Alkonyatra mind összegyűlnek, Vigrid átviszi a pénzes ládikát Veslingurhoz, aki így, kifizeti az utazás előkészületeinek és az áldozatra szánt pénzt. Völund egy vaspénzbe rúnát vés, és felajánlja, hogy a Veslingur kistestvéreié lehet, ha hoznak neki egy kutya nyakörvet (már a Sigdrífa faluban is próbálkozott szerezni egyet), ezt meg is kapja.
Mindenki beszámol az élményeiről (Völund úgy adja elő a Sestotól megtudottakat, mint ha látomása támadt volna, nem akar beszélni régi barátjáról, ezt Veslingur megneszeli, de nem firtatja). Egy kiadós vacsora után (Veslingur családja kitett magáért) felkeresik a jarl, hogy áldását kérjék az útra (valójában szólni akarnak neki a történtekről).
Veslingur átveszi a jarltól a levelet, és tényszerűen ismerteti a nyomokat (közben Ketil és Vigrid észleli a jarl szolgálólányának, Gydának a szerelmes pillantását, amit Völundra vet, és amit a godi nem vesz észre).
Miután kiderült, hogy a családoknak még nem szóltak, a jarl meghagyja Völundnak, hogy mondja el nekik mi történt, ezen kívül még egy erős fogadalmat is tesz: Asator havának első napjáig (ez az ősz első napja) felkutatja a gyilkost, és a fejét veszi, akkor is, ha a saját sarja. Acélszakáll szavai azért különösen súlyosak, mert előtte felidézi, hogy Björn huskarlján kívül még egy embernek biztosan van skandav tőre: Jégvérű Haraldnak, az ő fiának. Ő vette neki, mikor Harald még kisfiú volt, a kalsgardi vásáron.
Völund és Sigurd vállalkoznak, hogy hírét viszik a családnak a halott gyerekekről. Útközben Sigurd megemlíti Völundnak, hogy úgy látja, különleges kapcsolat van közte és a jarl között, amit Völund nem tagad, de kéri, hogy senkinek se mondja el. Szeretné, ha erre Sigurd esküt is tenne, de a félvér ettől elzárkózik, viszont biztosítja Völundot, hogy bízhat benne.
A számik feszülten fogadják őket, többüknél fegyver is van (ez nem jellemző erre a békés népre). Völund godiként hívja magához Sika és Hok családját, rajtuk kívül még a számi közösség vezetője, Nilak van jelen. A családok gyásza mélységes, és bosszúra vágynak, de Völund (a kinyilatkoztatás varázslattal megtámogatva) sikeresen lehiggasztja őket, felemlegetve a jarl esküjét.
Végül Nilak szól (igen tekintélyes, amint megszólal, a többiek elhallgatnak), miszerint Acélszakállé a bizalmuk... Asator havának első napjáig. Ha addig nem kapnak elégtételt, az egész közösségük hűséget esküszik Jégvérű Haraldnak. Akkor is, ha ez halállal és vérontással jár. Ezt elfogadja Völund is, aki felajánlja hogy godiként eltemeti a gyerekeket, de a számik inkább megvárják Sjón visszatérését, hogy majd ő temesse el őket.
Távoztukba Sigurd még érdeklődik (nem a gyászolóktól) a különleges számi fegyver, a bola működéséről. Nilak felajálja, hogy ha hazaér a vásárból, megtanítja neki a használatát. Völund a Sestotól látott, ősi számi gesztus szerint búcsúzik el a közösségtől, amit értetlenkedés és bizonytalan viszonzás követ (lehet, hogy ez csak a skrealingek körében elterjedt? Mindenesetre Nilak elég gyanakvó volt.)
A csapat útra kell, és csapdát állít a nyíl alakú sziklánál nekik csapdát állító csapatnak. Véres harc bontakozik ki, de Völund már indulás előtt Kaileachnak ajánlotta Kecskebaszó lelkét (a számik gyászának vigasztalása is az úrnőnek kedves cselekedet). Bár Sigurd majdnem a meghal (egy íjász nő átlőtte a lábikráját, ezért lesántult és elájult), de veszteségek nélkül végeznek Björn embereivel.
//És a csapat most lép negyedik szintre!//