//Ezt a bejegyzés majdnem egy az egyben egyik kedves játékosom, Alister (karaktere Veslingur) játék közbeni jegyzeteiből áll, mert IRL okok miatt egyszerűen nincs időm komolyabban beszámolót írni, de így is elég olvasmányos lesz, részleteket korábban is vettem át egy az egyben. Alisternek köszönöm a hatalmas segítségét.//

Ketil arra eszmél részegségéből, hogy a jarl egyik ezüstsújtásos embere rázza és pofozza azzal, hogy tűz van, mire összekaparja magát. Kint látja, hogy az Istenek völgyétől délre lángolnak táborhelyek. Egy óra izomszakasztó munkával eloltják a tüzeket. Az oltók között van egy nagyon magas, erősen meggörbedt, fatörzsszerű karú alak. Ketil rajta tartja a szemét. A tűz eloltásával az emberek megnyugodnak – kivéve az időközben befutó Orm jarl, aki majd agyvérzést kap.

Veslingur köszönti a befutó Folkét (a Dvergvérű a csatazajt hallva érkezett meg öt méretes, bunkókkal felfegyverkezett rabszolgájával), majd elszalasztja Folke egyik szolgáját a jarlhoz azzal, hogy likvidálták a gyújtogatókat. Kihasználva az alkalmat, Veslingur megveszi Folkétól a vörös ládában tárolt csodatükröt (85 ezüstért), amit ki is fizet. Folke reggel szállítja majd le az árut (nehogy baja essen). Sigurd összeszedi a fosztogatók holmiját: 14 ezüstöt, fegyvereket stb.

Ketil szemtanúja lesz, ahogy Folke rabszolgája átadja Veslingurt üzenetét Ezüst Orm jarlnak, majd a lundborgiak táborába induló jarl nyomába szegődik. Veslingur röviden beszámol a jarlnak az összecsapásról. Völund kifejezi igényét Kalf lelkére, amit a jarl jóváhagy. Veslingur jutalomkérés helyet felveti, hogy eladja / elcseréli a jegesmedvét, amire a jarl rábólint, és még egy ajándékot ígér később, majd a jarl távozik.

Veslingur elküldi Ubét Völunddal és Kalf hullájával az Istenek völgyébe, Ketilt őrködni állítja, Sigurdnak megengedi, hogy eltegye a fosztogatók saksait, majd lefekszik aludni. Sigurd összeszed magának „pár” apróságot a hulláktól, majd megkeresi a kutyíáját, kicsit megdorgálja, majd megeteti a jegesmedvét és elbúcsúzik tőle.

Völund és Ube elviszik az Istenek völgyébe Kalf testét. Völund fennhangon szólongatja Kailleach kopóit //véráldozat, Felajánlás varázslat//. Kailleach oltára eljegesedik, Lazuu’l oltára megfeketedik – kitudja, ki nyert?

Hulmora oltárköve mellett bugyborékol a föld. A testet Ube mély gödörbe temeti és – Völund útmutatását követve – egy nagydarab követ tesz a mellkasára. Amikor megvizsgálja az oltárát, Hulmora oltárából felcsap a víz, mire Völund tiszteletteljesen visszavonul. //Gejzírként viselkedett, de ki tudja, mennyiben Hulmora rosszallásának, vagy pont hogy szimpátiájának a jele?//

Ennyire talán nem művészien kidolgozott a rúnaköve, de a hangulata ilyen lehetett.

Ketil nézi a hajnalt. Sigurd ébredés után megvizsgálja Hasító Kalf üvegcséjét – valamilyen növényi anyag van benne –, majd átmegy Folkéhez. Megmutatja a Dvergvérűnek a tundraelftől szerzett íjat, és el akarja cserélni egy hosszúíjra – a Dvergvérű inkább hatalommal dúsított rúnákkal látná el az íjat, és "csak" egy tálka vért kérne ehhez Sigurdtól. Sigurd ragaszkodik az íjhoz – a Dvergvérűnek van is egy bálnacsontból készült számi visszacsapó íja, de sajnos Sigurd nem tudja felajzani //nincs meg hozzá az ereje//.. Ennek ellenére Folke csak megpróbálja rátukmálni, aki ragaszkodna egy hosszúíjhoz ("egy ilyen fegyver értéke nem a használatában, hanem a birtoklásában van! Ezer évente születik, egy olyan számi íjkészítő, akit csecsemő korától kezdve erre az egy feladatra nevelnek, és utolsó leheletével fejezi be"). Illetve elmondja, hogy szeretne két egyforma ezüstkarperecet magának és a jegyesének. Folke rákérdez, hogy ez a jegyesség "hivatalos-e" (azaz, elfogadnak-e egy félvért férjnek?). Sigurd szerint nem kifejezetten az, de ezzel a karpereccel az lehetn. Folke azt mondja, van neki egy pár karperece, amit Vasharapó Halbard, jötün király és a felesége hordott, azt odaadja a tundraelf íjért. Meg is mutatja: két vajákosság nélküli rúnákkal díszített ezüst karperec. Sigurd kialkuszik még egy hosszúíjat is hozzáillő nyílvesszőkkel és tegezzel. Folke ezen kívül azt kéri még, hogy a csapattal jöhessen Lundborgba, ahol Sigurd megvédi őt, erre az esküjét kéri biztosítékul. Sigurd húzódzkodik, beszélne Veslingurra. Folke odaadná előre az árut, de Sigurd nem veszi el, megy Veslingurhoz.

Sigurd előadja Folke kérését. Völund felveti, hogy lehet, hogy Folke talán menekül, és új helyen akar tanyát verni, és jó lenne megtudni, hogy van-e rajta wergild //vérváltság, azaz vérdíj, valami megtorolatlan bűn miatt//. Veslingur elmegy Sigurddal Folkéhez, és elküldi Ketilt a törvénytudóhoz, hogy kérdezzen utána a nem halálos párbajoknak – és a halálosaknak is, ha már ott járt: lehet, hogy jobb lenne végleg lezárni ezt a problémát, és nem ide-oda pakolgatni. Völund elkíséri Ketilt.

Veslingur megkérdezi Folkét, hogy van-e rajta wergild, amit a Dvergvérű határozottan tagad (a jog szerint ezt kötelessége lenne bevallani). Állítása szerint tett ugyan olyat, ami miatt kijárt volna, de sose derült ki, hogy ő volt az. A szkald arra is rákérdez, hogy miért akar a kereskedő Lundborba jönni: azért, mert Lundborgnak hamarosan új jarlja lesz, és ő (Folke) szeretne egy baráti jarl településén élni. Veslingur, úgy véli, jól megértik egymást a Dvergvérűvel, és üdvözli őt a Lundborgba visszatérő csapatban. Sigurd így megköti az üzletét Folkéval (és bizonyos feltételekkel, de az ígéretét is megkapja, hogy megóvja őt).

Ketil és Völund átvágnak a vásáron Tryggvihez, a törvények őréhez. Ketil kifizetni neki a két ezüstöt és felteszik a kérdéseket. Első javaslat: Jütföldi pajzstöréses párbaj fegyver nélkül (pajzstörés pajzzsal). Két pajzsot szíjaznak mindkét kézre és egy harmadikat a hátra. Mindhárom pajzsot szét kell verni a győzelemhez. Az, hogy eközben valaki meghal, az természetesen benne van a pakliban. A pajzs összetörése után halált okozni szégyent jelent! Második javaslat: fejeléses párbaj: addig fejelik egymást, amíg valaki el nem ájul. Harmadik javaslat: fojtogatásos párbaj: fojtogatják egymást, ájulásig (a halál esélye viszonylag magas).

Visszatérnek a csapathoz és megvitatják, mi legyen a párbaj. Veslingurnak testszik a pajzsos párbaj, úgyhogy oszoljt vezényel: ő és Ube elviszik a jegesmedvebocsot Ezüst Orm jarlnak, míg a többiek elmennek megkeresni Vigridet (aki Ketillel ellentétben még mindig nem került elő), továbbá vasfapajzsokat a párbajhoz és farkasfojtó lápi gombát, amit az öreg Boldvar rendelt tőle. Mielőtt elindulnának, megérkezik a jarl három rabszolgája, akik ezüstsujtásos karszalagot hoznak nekünk: amíg ezt viseljük, a jarl védelme alatt állunk (ez és a 3 rabszolga használati joga volt a megígért ajándék). A három rabszolga a táborunkban marad, őrizni és árulni az árunkat.

Sigurd talál és vesz is farkasfojtó lápi gombát (2 ezüst per adag). Megkérdezi, mire jó: állítólag megszünteti (vagy legalábbis kontrollálja) az átkokat, ezen túl bűbájok alapanyaga és állítólag mérgező a bestiákra.

Ketil elsősorban vasfaj pajzsot keres. Útközben lát egy embert, aki egy szépséges rabnőt árul. Talál egy egzotikus fegyverekkel seftelő fickót (Erik, a Portyázó), akinek van vasfa pajzsa, amit 50 ezüstért árul. Más nem árul vasfa pajzsot. Keres csapdászt is, talál is egy másikat (az előzőt drágának ítélte), és vesz nála egy csapdakészletet 10 ezüstért.

Veslingur Ubével elviszi a jegesmedvebocsot Ezüst Orm jarlnak. A jarl felajánlj egy csomó ékszert, három emberét (huskarlok) és 30 ezüstöt. Velsingur az üzlet megkötése után hosszasan smúzol a jarllal (derekasan isznak, de nem rúgnak be).

A legfrissebb térkép, a gyújtogatásokkal és a jarl sátrával kiegészülve.

Völund felkeresi az Istenek völgyét és megkeresi Hulmora godiját, Njalt, aki nyakig be van ásva a földbe a rúnakő előtt, mindkét szeme ki van vájva, a szemgödreiben egy-egy cápafog, az ajkai le vannak vágva.
„Hónak a szagát érzem! Kailleachgodija végre meglátogatott! Húzz ki! „Te vagy az én istenem utolsó küldetése, amit rám bízott. Nem tudom, miről van szó, de tudom, hogy eljössz hozzám, segítek, és utána elásol élve, hogy a Hínárpalotába jussak.”
Völund sörrel kínálja, majd beszámol Njalnak a hármas látomásáról. Njal vadászkutyaként kapja a fejét a pogány kántálásra: kettős élőáldozatot kell bemutatniuk, rabszolgát vagy szabadembert – a szabadember jobb volna. Völund elmondja a teljes látomást: a kerékbetört ember akaratlan arcrángást okoz Njalnak.
Völundnak eszébe jut (potenciális élő áldozat gyanánt), hogy Ragnar a Szerencsés állítólag csal a szerencsejátékokban, de nem akar gyilkosságba keveredni. Eszébe jut, hogy látott egy rabszolgaárust, aki egy szépséges lányt árult, ezért megkéri Njalt, várja meg Hulmora sziklájánál, ő meg éjfélkor hozza az áldozatot. Völund elmegy a rabszolga-kereskedőhöz. „Mennyi a lány?” „Száz ezüst – de kétszázat ér!” Völund alkuszik, az árus kezd berágni, de végül kilencven ezüstért eladja. Völund otthagy tíz ezüstöt foglalóban és elsiet Veslingurhoz – de Veslingur a jarlnál van. Völund úgy dönt, megvárja a vezérét, és kér tőle pénzt az áldozatra.

Sigurd le akarja cserélni a Haraldtól kapott meleg bundát egy nem Haraldtól kapottra. ezt öt ezüst ráfizetéssel el is intézi. Ezután visszatér és átadja a lápi gombát Veslingurnak.

Völund elmondja, hogy tudja, mit kell tennie: Veslingur némileg kelletlenül, de ad negyven ezüstöt a szépséges leány megvásárlására. Völund lemossa magáról a godi díszeket, és úgy meg el a leányért. Azt tervezi, hogy előbb Veslingurhoz viszi a lányt, majd elkábítja, és úgy viszi el feláldozni. A nőnek nagyon mély, bársonyos hangja van.

Veslingur megvizsgálja a karpántját, és bűbájt nem érzékel rajta, de azt kihüvelyezi, hogy egy Sigum nevű fagyóriás királynő balladája van ráírva rúnákkal. A nő Veslingur kérdésre azt mondja, hogy Hilda a neve és húsz esztendős. Veslingur megkéri, hogy vegye le a ruháit, de Hilda a karperecekkel nem boldogul és segítséget kér Veslingurtól, aki //miután nem dobja meg az Intelligenciapróbát// segít neki. A karperec alatt a nő bőre kisebesedett, ami őszinte bánattal tölti meg Veslingur szívét, akiről lehullik a rezzenéstelen svenkar vezér álarca – ám meglehet, hogy utoljára, mert amikor a második karperec is lekerül róla, „Hilda” hirtelen el kezd nőni…és nőni... és nőni...

Hilda, a jégóriás