A különösen kemény és elhúzódó telet hírtelen követte a tavaszi felmelegedés, szó szerint egyik napról a másikra ébredt fel a férfias vágy Keruoszban  és repült a magasba Belenus: eljött a Summarblot ideje.

Acélszakáll Leif jarl összeült tanácsosaival Nils godival és Sjón szellemsámánnal, hogy kiválasszák, kik azok az ifjak (15-16 körüli fiúk), akik esélyt kaphatnak a férfivá válásra és a karperecre. Hosszan vitáztak, de végül kiválasztották az öt jelöltet, akik Lundborgot még erősebbé tehetik. A jarl kedvenc harcosa, a Koponyazúzónak nevezett Magnus Tistigsonnal üzent a kiválasztottaknak, hogy a Summarblot ünnepének delelőjére ott legyenek a jarl hosszúháza előtti téren...

Hófia Sigurd igencsak megrémült, mikor az alacsony, de annál izmosabb berzerker bezörgetett vadászkunyhójának ajtaján, és szűkszavúan közölte, hogy jelenjen meg a jarl előtt. Mióta atyja meghalt, nem sokan keresték fel. és azok is ritkán jószándékkal. Sárga színben pompázó szeme mindenkinek elárulta, hogy valami nem stimmel vele, páran egyenesen azt suttogták, nem is emberi lény... úgy tűnik, Acélszakáll nem adott a róla keringő pletykákra, mert esélyt akar adni, hogy karperecet kapjon. Ezzel teljes értékű tagja lenne a lundborgi közösségnek, ki szólhat akár a thingen is. Persze szíve mélyén Sigurd is sejtette, hogy ez nem lesz ennyire egyszerű. Ha sikerrel teljesíti is a próbát, és megkapja a karperecet, sokat kell még tenni azért, hogy igazán elfogadják.

A bundája alá tette hát szeretett kutyusát, Ulfot, ki igaz barátja az egyedüllétben, és elindult beteljesíteni végzetét. Talált pár nyulat a kihelyezett csapdáiba, ezeket magához vette, hogy leadja nevelőanyja és nővérei házánál. Sigurd sosem tekintette igazán anyjának az asszonyt, ő még kevésbé a fiának a korcsot. Rettegett, hogy rossz híre lesz a lányainak, akiket így nem tud majd férjhez adni, Igazság szerint ez nem volt teljesen alaptalan aggodalom, de testvérei így is kedvelték őt (főleg ha nem voltak túl sokan a közelében).

Már majdnem beért Lundborgba, amikor pisszegést hallott az egyik borokból. A gyönyörű Berill volt az, akinek láttán rögtön hevesen kezdett verni a szíve. A lány ajándékot hozott neki, egy nem túl ügyes kézzel, de tiszta szívvel faragott Killane figurát. "Szerencsét hoz!" mondta neki Berill, mielőtt elsietett volna. Sigurdnak sokat jelent Berill, azonban tudja, hogy két okból sem lehet nála esélye:
1. ő egy félember, míg Berill Lundborg (és az ismert világ) legszebb lánya.
2. Berill Magnus Tistigsonnak, a Koponyazúzónak volt a lánya, akire rápillantani is bátorságnak számított Lundborgban.

Boldogan, de átázva adta le a nyulakat a rokonainál, és nagyon szeretett volna inni egy jó méhsert a szkaliban, azonban egy huskarl (méghozzá Björn egyik csatlósa) nem engedte be. Megkísérelt a szolgák ajtaján át beosonni, de a tagbaszakadt huskarl (a nevét nem tudja) ismét az útját állta, és kipenderítette. Ez után jobbnak látta nem feszegetni a sors húrját, hiszen egy család nélküli, félvér kölyköt, akinek még karperece sincs, akár meg is ölhet egy huskarl... inkább elment a térre, ahol már gyülekeztek a népek.

//Sigurdnak volt egy hosszabb és egy rövidebb pillanata is, ezt egybevontam.//

Vigrid Sinricson izgatott volt. Eljött a nap, ami után neki is joga lesz dicső tettekre, részt venni portyákon, hírnevet szerezni, és végre elérni, hogy atyja ne csak Hamdir bátyját, de őt is elismerje. 

A nap még fel sem pirkadt, Belenus még el sem indult útjára, ő már a jeges patakban úszott. Éppencsak feltűntek az égen a nap sugarai, ő már keményen edzett. Elismételte a legfontosabb mozdulatokat a buzogánnyal. Nem, ő nem fog szégyenben maradni. Bebizonyítja Leif jarlnak, Jégvérű Harald uraságnak, egész Lundborgnak, de főleg az atyjának, hogy igazi férfi és nagy harcos!

A magasztos pillanatot atyja durva hangja tette tönkre. Megint. Mélyen fia szemébe nézett, és a Vigridnek és a tolvajoknak fenntartott hangján (tisztes vevőkkel szemben sosem használta ezt a hangot) annyit mondott: "Ne hozz rám szégyent." És meg is ismételte.

De Vigrid tudta, hogy atyja alábecsüli. Megint. Nem fog szégyent hozni se atyjára, se magára. 

Amikor a térre ért, némi éllel jegyezte meg a többi ott ácsorgó ifjúnak, hogy "a Sárgaszemű is megérkezett". Hiába no, nem is lesz olyan nehéz kitűnni, ha ilyen alakokkal kell közösködnie...

Ketil Olafson is korán kelt, hogy lehetőleg minél előbb letudja a kötelező feladatait, és edzhessen egy kicsit. Mire a szülei felkeltek, már be is gyűjtötte mindet, és így látott esélyt rá, hogy kicsit edzhet a nagy esemény előtt, de atyja fülön csípte, és magával hurcolta a távoli csapdákat ellenőrizni, minek hatására majdnem elkésett. 

Ketil nem igazán örült a dolgok alakulásának. Mióta Erik bátyját széttépte egy medve, atyja benne látta az örökösét, mint Lundborg jövőbeni nagy vadászát. Szó se róla, Ketilnek tehetsége volt vadászathoz, de nem erre vágyott. Ő harcolni akart, felfedezni új tájakat, és leginkább azt, hogy huskarlként élhessen. De egyelőre "a vadász kölyke" volt, és nem sokat tehetett ellene... amíg nem lesz meg a karkötője.

A térre érve örömmel vette észre Astridot a szolgák között. És a lundborgiak között kiszúrt egy érdekes alakot, akit félig-meddig ismert, Völundot. Nem tudta hogy ő is a lundborgi jarl fennhatósága alatt él, 

Veslingur már előző este felkészült a rá váró próbatételre. Ő nem kelt korán, csak mikor az édesanyja ébresztette a finom reggelivel. Atyja és bátyja már a városban tevékenykednek, így neki csak annyi dolga van, hogy alaposan megreggelizzen, majd elbúcsúzzon anyjától és kisebb testvéreitől.

Völund tudta, hogy egy óra lesz az út. Feltette az utolsó követ atyja sírjára, majd felgyújtotta a házat ahol élete nagy részét leélte. Az ómeneket fürkészve az istenektől látomást kapott: a házból felszálló koromfekete füstből kerék formálódik, amiből egy csúnyán összevert ember mered Völundra, valamit mond neki, amit nem ért, majd a jelenés eloszlik.
Völundnak ismerős volt a férfi, de nem tudta honnan. 

Amikor a nap delelőre hág, a hosszúházból kilép a hírneves jarl, Acélszakáll Leif, két oldalt a fiai (és azok huskarljai, jobbján Sjón szellemsámán, balján Nils godi. 

A pap torokéneklésbe kezd, a szellemsámán narancsszínű port hint a jelöltekre, a jarl pedig belekezd a szónoklatába (a keze mint ha remegne, de amint megemeli a hangját, ez elmúlik, és személyiségének ereje el is feledteti a résztvevők zömével, hogy ilyesmi gyengeséget vélt látni a hatalmas jarlban). A beszéd lényege, hogy Lundborg közössége erős kell legyen, így a próbatételnek amivel őket férfivá avatják (és amely után kijár nekik a karperec, ezzel a társadalom teljes jogú tagjává válhatnak) egyszerre kell nehéznek és hasznosnak lennie. ("Minden lánc olyan erős, mint a leggyengébb szeme, minden közösség olyan erős, mint a leggyengébb tagja, legyen szó farkasról vagy emberről, számiről vagy svenkarról.")

Lundborg, bár svenkar vezetésú hely (még a szellemsámán sem számi), de erősen támaszkodik a számi kultúrára, többek között ez a jelentős karibu (rénszarvas) tenyészetükben is megnyilvánul (mely nélkül nem húzták volna ki a kemény telet). A karibuk mestere, Balto, egy alacsony számi férfi számol be a fenevadról, és így derül ki a feladat: kutassák fel és végezzenek a bestiával, a bőrét pedig hozzák vissza Lundborgba. Bármennyi idejük van rá, de a summarblot ünnepe három napos, szóval ha részesülni akarnak férfi módra az ünneplésből, jobb ha sietnek.

A feladat ismertetését megzavarja Björn, a jarl fiatalabb fiának egyik huskarlja (aki Sigurdot egrecíroztatta), számi ellenes véleményét azonban egy rettenetes csapás fojtja belé: Magnus, a jarl berzerkere egy csapásból leüti, és mond valamit az addig kedélyesen vigyorgó Björnnek, akinek kiszalad a szín az arcából.

Ezt követően a férfiak visszavonulnak a jarl csarnokába mulatni (Jégvérű Harald kicsit hátramarad, jéghideg szemét rájuk szegezve figyeli őket), a fiatalok pedig vezért kell válasszanak.

Vigrid vezér akar lenni, hogy atyjának bizonyíthasson, a többiek inkább a náluk idpősebb és vélhetően tapasztaltabb, de szinte ismeretlen Völund és a megfontolt, Lundborg szerte elismert családból származó Vesligur között vacilálnak (Völund nem akarja viselni a vezérség terhét).

Vigrid úgy indul el Veslingur felé, mint egy dúvad, pajzsát és buzogányát felemelve, azonban Völund javaslatára végül birkózással döntik el, ki legyen a csapat vezetője. Kezüket összekötik, egy kört húznak fel köréjük, és megpróbálják egymást kilökni a körből. Nem jutnak dülőre, mindkettő kemény fickó, ezért a kötelet elvágják, és Veslingurnak sikerül földhöz vágnia Vigridet, aki kényszeredetten, de őszintén elfogadja a vereségét. Veslingur együgyü számi barátja, Lax lelkesen szurkolt a háttérből (és ment is utána segédkezni a csarnokba).

A csapat ez után a kis viadal után nyomokat keres. Veslingur megerősíti a státuszát azzal, hogy kikéri a társai véleményét, ami szokatlanul konstruktív a svenkarok között. Végül abba maradnak, hogy Völund az istenektől kér látomást (ehhez a jeges patakba kell egy órán át fagyoskodnia, és a fagyhalál széléig elmenni, hogy az istenek méltónak találják rá), Vigrid segít neki, hogy állhatatosan kitartson a vállalásába (azaz bent tartsa a patakba, ha ki akar szállni, de belefulladni azért ne engedje), Sigurd pedig a látomásokat elősegítő gombákat gyűjt neki (sokat tanult Sjóntól az ilyesmiről).
Ketil és Veslingur a karámokat és környékét veszik szemügyre. Semmi bíztatót nem találnak, a lény feltépte a karám tetejét (ez sokkal inkább akol, de mindenki karámnak nevezi), kirángatta a több száz kilós lényt a tetőn át, majd egy közeli fára felvonszolva fogyasztotta el. ("Nem csak erős, ravasz is a rohadék." - Veslingur) Egy nyomra is rábukkannak, ami alapján nagymacska. Meglelik a vizeletének nyomát is, aminek hatására Sigrid kutyája, Ulf tudja követni a nyomot. 

Veslingur elszalajtja Sigurdot Vigridért és Völundért, hogy induljanak mielőbb, amíg forró a nyom (szó szerint). Közben a patakban fagyoskodó Völundra és az őt őrző Vigridre ráköszön két huskarl (Jégvérű Harald emberei közül valók), és érdeklődnek, miért mászott be Völund a patakba. Némi párbeszéd után tolmácsolják Harald jarl jókívánságait (a szó megüti többük fülét), és a segítségét (ami egy zsák, benne öt adag ízletes karivbu hús, öt meleg kabát és öt ivószarúnyi méhser), amit vonakodnak elfogadni (Harald segítségének elfogadása sértés Björnre nézve, ellenben a visszautasítása sértés Harald felé). A zsákot a huskarlok biztos ami biztos, ott hagyják. 

Ilyen jellegű meleg kabátot kaptak 

Sigurd elmondja, hogy indulni kéne, minek hatására Völund némileg morcosan veszi fel a kellemesen meleg kabátot (feleslegesen fagyoskodott), és az istenek útmutatása nélkül , de új kabátban és egy baromi nagy zsákkal térnek vissza Veslingurhoz, ahol rövid tanácskozás után a vezér úgy dönt, hogy aki akarja, az tartsa meg az ajándékokat (ő egyelőre nem vesz magához semmit).

A kis csapat ezt követően indul el, hogy bizonyítsa, érdemes-e a karperecre. Különben Lundborg csak erősebb lesz nélkülük.