Ez az a pillanat, amikortól kezdve számmal írom a játékalkalmak számait, mert kezd kényelmetlenné válni a leírásuk.
Délre el is készül a Völund vezetésével készített Kerunosz oltár. A godi elvégzi a szükséges szertartásokat, és kiokosítja a manuiakat, hogy milyen módon kell áldozni Kerunosznak.
A csapat még egy napot a faluban marad. Sigurd a kölyökfarkasát, Ulfot tanítja alapvető feladatokra, Vigrid részletesen beszámol róla, micsoda szkaldi sikereket ért el az "uthgardoknak kicsi a pöcse" dalával" (meglehetősen nagyokat), amivel Veslingur agyára megy, és szakmai büszkesége megköveteli, hogy adjon neki pár gyakorlati tanácsot a verselésről. Ketil Völunddal gyakorolják a gyógyítás nemes művészetét. Veslingur alkonyatkor még visszatér a kettérepedt rémfához, és nekikezd a sagája megírásának. Érzi, hogy igazi mestermű lesz //jól érzi, 28 lett a dobás eredménye//.
Másnap a csapat (kiegészülve Rolffal, annak mennyasszonyával és a szüleivel) elindul tovább Kalksgard felé, és ismét sikerül egy napot lerövidíteni (Veslingur döntése értelmében most nem mutatnak be áldozatot az isteneknek).
Utazásmontázs:
Találnak egy szorost, ami szinte csak egy barlang, amit eltorlaszolt a jég, de most, hogy olvad, a jégcsapok letörésével át tudjuk tolni a szánszekeret.
Bentről eddig téli álmot alvó denevérek repülnek ki, ami meglepi Vigridet.
A jegesmedvebocs lecsapja az egyik túl közel kerülő denevért.
A jégfalból kiomlik egy csontváz, Ube reflexből odaszúr. Rolfék csak nézik.
Veslingur felemelt pajzzsal tartja távol a denevéreket a szánszekeret húzó lovaktól.
Sigurd megijed az előbukkanó csontváztól és beesik a szekér alá.
Ketil a denevérekre rá se hederítve töri a jege.
Völund nem áldozhatott, és amikor kitörnek a denevérek, azt ordítja „Tudtam!”
Frige havának 6. napján érnek el Kaklsgardhoz, kora délelőtt. A vásárt nem a városban tartják (nem engednek be több mint száz vadidegent a városba), hanem kb. egy órányira a várostól, egy völgyben. Az őr, miután kifaggatja őket, kik ők, kürtjelekkel jelzi a völgyben lévőknek, hogy Nyírfalábúak, azon belül is lundborgiak érkeztek (Veslingur jól ismeri a svenkar kürtjeleket).
A völgy bejáratánál maga a kalksgardi jarl, Ezüst Orm Bölverkson fogadja őket. A jarl valaha izmos ember lehetett, de a jóléttől feljött rá némi súly, de nem tűnik szánalmas alaknak. Ruházatát (és haját, szakállát) ezüst szállak borítják, láthatóan vagyonos ember. Ha nem is ellentéte Acélszakáll jarlnak, de egészen másmilyen ember.
Orm jarl láthatóan jól informált, csak Vigridről és Völundról nem hallott még. Nagyon barátságos, kifejezetten szívélyes házigazda, Sigurddal is ugyanolyan kedves, mint bárki mással. Örömmel veszi át Acélszakáll üzenetét Veslingurtól, és kiutal a csapat számára egy rabszolgát (nyakán "Lundborg" felíratú nyakörv), hogy az árujuk őrzője és kísérőjük legyen (a neve Vémund, mint Veslingur kérdésére később kiderült) bár az árujuk nagy részét azonnal felvásárolja, élve jarli elővásárlási jogával. Mint kiderül, Orm jarl veszedelmes alkusz, könnyedén dominálja le Veslingurt az alkudozás során, de úgy, hogy a csapatunk vezére észre sem veszi.
Házigazdájuk elmond még pár fontos információt: Vigrid kérdésére azt, hogy fegyvereseket a sörházba érdemes felfogadni. Hogy a vásár 5 napon át fog tartani, és Veslingur érdeklődésére azt is, hogy szkaldverseny is szerepel a programok között. A vásár legalább annyira társasági mint gazdasági esemény, csak azért nem tekinthető thingnek, mert itt senki sem ítélkezik, ide mindenki különleges tárgyakért, huskarlokért, pletykákért, szövetségekért, barátságokért, vagyonszerzésért, szórakozásért, stb. érkezik.
A jarlra érezhetően jó benyomást tett a csapat, mert még azt is megsúgja bizalmasan, hogy egy svea királyi küldöttség is vendégeskedik a vásáron (Vigrid rögtön lehetőséget lát benne, hogy talán a bátyja, Hamdír is itt van). Sigurdot (tényleg jó szándékkal) figyelmezteti, hogy ő kifejezetten szereti a sokszínűséget (lásd a vásár), de inkább ne mászkáljon egyedül, mert nem mindenki van ezzel így (bár aki itt erőszakoskodni mer, esetleg fegyvert mer egy vendégre emelni, azt örökre kitiltják Kalksgardból).
A csapat elindul tábort verni a számukra kijelölt helyen, de Völund az istenek völgyébe megy szolgálni, mivel a jarl jelzi nekik, hogy minden goditól elvárnak néhány órányi szolgálatot (nincs tisztázva mennyit, de célszerű nem a minimumot belőni.
//Völund játékosa nem tudott részt venni a játékban, de neki is izgalmas napja volt, melyre a következő játékülésen derül fény.//
A kalksgardi vásár eddig felfedezett részei
A táborverés követően a csapat megismerkedik a keleti szomszédjukkal (a nyugati még nem érkezett meg), aki egy kifejezetten kis termetű ember, nagy, tömött szakállal, és rengeteg rabszolgával, a neve Folke, a Dvergvérű.
Folke kíválló kézműves és kovács áruval érkezett, de Sigurd hallott már a (nevelő)anyjától róla: Folke, a Dvergvérű pofátlanul drágán adja minden portékáját (legalább másfél-kétszeres áron, ráadásul a kalksgardi vásáron mindent alapból drágán adnak).
A kedélyes, udvarias beszélgetés után Veslingur odahívja Sigurdot és Vigridet (Sigurd a kedvesének és a lánytestvéreinek, Vigrid Völund nevében szeretne venni valami csecsebecsét). Azt el kell ismerni, hogy Folke áruja kiválló minőség, valódi mestermunka, és mivel komoly vevőknek tűnnek, a Dvergvérű előhozatja a "vörös ládát" (mely valóban egy vörösre festett láda), melyből elővesz egy emberméretű tükröt. //Ilyen tárgy nincs Heimurinn világán.// Megcsodálják a "fagyott vizet" (Folke szerint fagyott víz és dverg bűbáj), de egyelőre nem veszik meg (150 ezüstre kostálta az árát a ravasz kereskedő, baráti alapon). Sigurd díszes tőrt szeretne, erre egy díszes tőrt mutat neki, 30 ezüstös áron, de mivel Sigurdnak négy is kellene, ez sem cserél gazdát. Sigurd alaposan megvigygálja a tőrt, és szerinte nem bűbájos holmi, de a Dvergvérű ettől csak értékesebbnek tekinti (bűbáj nélkül ilyet kovácsolni, önmagában is kincs). Veslingurnak egy cifra tálat kínál 20 ezüstért (elmondása szerint Óriásölő Halbard király táljának pontos mását).
Folke látva, hogy sokalják az árait, alkut ajánl: van itt a vásárban egy Szerencsés Ragnar nevű borgbéli szkald, aki neki nem kedves. Azt ajánlja, ha megalázó vereséget szenved a szkald versenyen, jelentős engedményt tudna tenni feléjük. Mivel Veslingurnak tervben volt indulni a viadalon, lelkesen beleegyezik. (A Folke mellé beosztott rabszolga nyakörvén a Folke név szerepel, rejtély, hogy honnan származik.)
//Veslingurt és játékosát lenyűgözte Folke pofátlan alkudozása, illetve ami még szokatlan volt, hogy a kis fickó nem hogy nem szégyellte, de büszkén hirdette idegen vérét.//
Sigurd Vigriddel az oldalán elindul megvásárolni az ajándéknak szánt négy db díszes tőrt, de elcsábítja őket a vásár színes forgataga. Szinte lépésenként botlik az ember érdekességekbe. Fegyverek, ételek, rabszolgák, íjjászverseny (három vesszőből kell legalább egyszer eltaláld a pályán össze-vissza szaladgáló rabszolgák fejére erősített céltáblát, de ha lelősz egy rabszolgát, ki kell fuzetned (fixen 100 ezüst az ára) , kötélhúzás, szkanderversenyek...
Vigrid nagyon szeretné megmérettetni magát, és bár Sigurd próbálja visszafogni, de Vigridet hajtja a vére, így hamarosan az egyik kötélhúzó versenyen találják magukat (többi is van). Ennél egy verem két oldalán kell egy-egy embernek megragadnia egy erős kötelet, majd az nyer aki a másikat a verembe rántja... melyben egy kiéhezett medve toporog. Sigurd próbálja elérni, hogy Vigrid legalább ne az összes pénzért tegye fel, de ezzel csak azt éri el, hogy még tőle is kölcsönt kér. Az ellenfele egy drabális uthgard rabszolganő (kövér, kopasz, a neve Rafarta). Vigrid megkönnyebbül (a játékosan izgul), de végül sikerült a nőt a verembe rántani, ahol a medve azonnal széttépi. Vigrid a kölcsönpénz dupláját fizeti vissza Sigurdnak. A medve gazdája nagyon szeretne egy visszavágót (dupla vagy semmi alapon), de Vigrid felett győz az önmérséklet és a józan Sigurd érvei (eddig is az atyja ezüstjével hazárdírozott).
Ketil először atyja vágyainak megfelelően csapdakészítőt keres (Folke is árul csapdát, de Ketil irtózik a dvergektől). Csapda rengeteg van, de az atyja által említett önfelhúzó modellel nem találkozik. Egy myrelandi kereskedő nő (Freydis, a Vadász) egy nagyon érdekes csapdátáról, de Ketil sokalja a 10 ezüstös árat.
Ez után saját örömére kardot keres, és talál is egy olyan kereskedőt, aki kizárólag kardokat árul (nem túl sokat). Egy Tavaszhozó nevű kardot kínál Ketilnek (állítólag Tavaszhozó Sigfrid jarl kardja (bárki legyen is az), mely állítólag az általa kiontott trollvér miatt feljavította a Nyírfalábú földeket). A kereskedő szemrebbenés nélkül 150 ezüstre tartja és nem alkuszik, ezért Ketil egyelőre nem veszi meg a Tavaszhozót.
A lelkiismeretes Ketil ez után az Acélszakáll által rájuk mért feladattól hajtva egy törvénytudót keres fel, hogy találjon megfelelő párbajformát, amely elég férfias, hogy Björn elfogadja, de nem halálos- Tryggvi, a törvények őre egy ápolt szakálló, jobb orcáján míves tetoválást viselő, méltóságteljes férfi tud erre megfelelő megoldást, de 2 ezüstöt, vagy 2 napi huskarl szolgálatot kér az információért (Ketil egyelőre nem vállalja egyiket sem).
A visszafele tartó ifjút leszólítja egy alak, aki "tündérkenyeret" árul (bármi is az), 1 ezüst/db áron. Ezt sem fogadja el. Megnézi még a tűzköpőket, akik valami folyadékot isznak, majd tüzet fújnak, és aki akarja megpróbálhatja, 10 ezüstért, siker esetén a dupláját fizetik. Egy harsány svenkar belevág, de fájdalmas üvöltések közepette hal meg, a torkát belülről égette szét a folyadék. A tűzköpő magának követeli a holmiját, és nem meri senki elvitatni.
//Meglepően nagy a rend itt a vásáron, ennek a fő oka, hogy igen sok fegyveres őr van, akik Ezüst Orm jarl ezüsttel hímzett színeit viselik, és amint kicsit is ingerültebbé válik a hangulat, azonnal közbelépnek, nagyon határozottan.//
Veslingur egyenesen a sörházba megy. A bejáratnál le kell adnia a fegyvereit (kis ládákba zárják el őket, két marcona, igen méretes huskarl felügyeli ezt a műveletet). A sörház maga gigantikus méretű, meghaladja a lundborgi szkali méretét is, fel is merül Veslingurban, hogy ezt az épületet 7 évente használják 5 napig, és így tarthai fent a jarl, ez sokat elárul a vagyonáról. Belépve utánanéz a szkaldverseny szabályainak: minden alkonyatkor kezdődik a verseny, addig lehet nevezni. Aki nyer, az 10 ezüstöt kap, és aki zsinórban 5 este nyer, az elnyeri a "Kalksgard örökös bajnoka" címet, és jogot rá, hogy bármikor beléphessen Kaklsgardba, mint ha helyi volna. Lelkesen felíratkozik (előtte még Ragnar, a Szerencsés (borgi szkald) és Acélhangú Jón (myralandi szkald) jelentkezettl. Majd hamarosan újabb induló érkezik, akit Vesluingur jól ismert egykor: Freja Leifdottír (Freja, a Szépséges), Acélszakáll messze földre csatangolt lánya.
Freja érezhetően nem feszengő típus.
Freja öt éve járt utoljára Lundborgban, azóta szép arcát egy vágás jelölte meg, de még ez is jól áll neki. Roppant közvetlen, lelkesen köszönti Veslingurt, és rögtön rendel egy kört, amit sok követ. Igen jól érzik magukat egymással (Veslingur mellkasát ismeretlen, meleg érzés járja át, de Freja is jobban érzi magát, mint amennyire szeretné bevallani a nála jó tíz évvel fiatalabb férfival). Amellett, hogy leitatja Veslingurt, elmondja, hogy van a vásárban egy Saras Rune nevű rabszolga-kereskedő (és rabszolgavadász), aki kifejezetten egzotikus rabszolgákra specializálódott, szóval vigyázzanak a társaságukba utazó tündérfajzatra. Freja végül elhatározza, hogy a vásár végén velük együtt tér haza Lundborgba (tudja, hogy az atyja haldoklik, és találkozni szeretne vele még egyszer, mielőtt Hönír csarnokába tér).
//Sigurd kisebb híresség itt a vásárban, de meglepő módon pozitív előjellel. Többen "a tundraelfként" hivatkoznak rá. Ez nem Nyírfalábú jellegzetesség, inkább a vásár egzotikus hangulata az oka.//
Délután összegyűlnek (és közben befut Grimm, a Sóher, akitől a jarl nem vett árút, mert a lundborgi portékából már bevásárolt... megegyeznek Veslungurral, hogy ők nem szabotálják az üzletét, ő pedig nem szór férgeket az árujukba. Veslingur elhatározza, hogy ha mégis kártevőt talál a dolgaik környékén, Grimm nem ér haza Lundborgba).
Vigrid elmeséli, hogy 30 ezüstöt nyert kötélhúzással (Veslingur szeretne majd beszélni a kockázatvállalásról az embereinek), Sigurd részegség elleni füvet ad neki (hogy esélye legyen a versenyen). Ketil ismerteti, milyen információkra lelt (Veslingur odaadja a két ezüstöt, hogy szerezze meg az információt). Sigurd felveti, hogy ha az itteni két-háromszoros áron eladnák a jegesmedvebocsot, megvehetnék a tükröt, ami biztos menő nászajándék lenne a svea királylány kezéért, amit Veslingur lelkes elismeréssel fogad.
Végül mindenki kap 40 ezüst költőpénzt (Völundét félreteszik).
A szkald versenyre nagyszámú érdeklődő gyűlik össze. Kihúzzák a sorrendet: Freja, Ragnar, Jón és Veslingur.
Freya jót beszélget a lundborgiakkal, talán kicsit flörtölős is. Kedélyesen elmeséli, hogy Björn kisfiúként bepisilt egy nagy viharban, és megemlíti, hogy nem garantálja annak az életbenmaradását, aki ezt megemlíti a jelenlétében.
Freja Leifsdottír, a Szépséges kezdi a versenyt: pajzán, provokatív és kétértelmű balladát szaval el. Az előadás mesteri, brutális sikert arat. //25-ös Előadás próba...//
Ragnar a Szerencsés: elegáns öltözetű férfi, a fogát piszkálja egy pálcával, de a lány előadása hatására elveszíti önbizalmát erősen zavarban motyogva próbálkozik, de hamar kifújjolja az ittas közönség.
Acélhangú Jón a myrelandi szkald nem rossz, de nem is jó. Sablonos dalt ad elő közepes színvonalon. Nem szégyenül meg igazán, de nyilvánvalóan nem nyeri meg a ma estét.
Veslingur gondosan felméri a közönség hangulatát, ami teljesen ellaposodott a két előző produkciótól,, és a svenkar honfoglalás sagájával felrobbantja a sörházat //28-as Előadás próba!//: még Freja is elismerően éljenez, így Veslingur megnyeri a szkaldverseny első napját.
