Kalksgard városától megközelítőleg két heti járóföldre található Lundborg faluja.

Ez egy főleg svenkarok (konkrétan a Nyírfalábúak nemzetségéhez tartozó svenkarok) által lakott település, azonban gyakran töltenek itt heteket is számi nomádok, sőt, sok család már le is telepedett. A két nép többé-kevésbé békében megfér egymás mellett, már amennyiben a baráti pofozkodást, a lányrablást és hasonló csalafintaságokat nem számoljuk.

Lundborg társadalma
A lakosság nagy része karl, azaz szabad ember, akik az év nagy részében keményen dolgoznak, a „főállású” fegyverforgatók nagyon ritkák voltak sokáig, de jelenleg a jarl két fia is fegyvereseket gyűjt maga köré. A rabszolgaság viszonylag ritka, de azért létezik. A thrallok általában adósság vagy büntetés eredményeképpen jutnak erre a sorsra.

Lundborg mellett terül el talán a legjobb föld egész Heimurinnon, a lundborgi rozs különösen kedvelt, a szikár kenyerük mellett a méregerős lundi nevezetű pálinkájuk is ismert. Ennek ellenére a svenkarok körében a vadászat kedveltebb időtöltés, a földművelést a számikra bízzák. Van egy nagyobb rén tenyészetük is, amelyből húst, tejet és irhát nyernek.

A mindennapok
A falu lakói nagyon szeretnek mulatni, így minden hónapra jut egy kisebb ünnepség. Ezek nem hivatalos alkalmak, de ha bárki megházasodik, vagy jól sikerült egy vadászat, esetleg enyhe volt a tél, szóval ha bármi kedvező dolog történt, azt rögtön közösségileg megünneplik. Az ünnepcsarnokuk ebből fakadóan lényegesen nagyobb annál amit a település mérete indokol. Ezeken az ünnepeken a halálozás igen ritka, de a törött orrok és bordák, csúnya zúzódások annál gyakoribbak.

A legtöbb lundborgi remekül korcsolyázik, a befagyott folyókon ez a leggyorsabb közlekedés.

Jelenleg feszültebb a helyzet a szokásosnál, mivel a jarl egymással rivalizáló fiai egyre közelebb sodorják Lundborgot egy polgárháborúhoz. A békét egyelőre a jarl tekintélye biztosítja, azonban öreg már, így sokan aggódnak, hogy hamarosan patakokban folyik majd a vér.

Vallásosság
Lundborg legfőbb patrónusa Belenus, a Fénylő Sólyom, így a házak és ruhákon is gyakori a sólyom motívum, de minden istent mélyen tisztelnek (és félnek, de ezt nem mondják ki). A sólyomisten mellett kiemelt tisztelettel kezelik Asatort, a Mennydörgőt, mivel a trollok ezen a vidéken egy időben különösen aktívak voltak.
Az ősi istenek mellett a szellemhit is teljesen elfogadott, nem egy szellemsámán tanítgatja az életre az erre fogékony számi és ritkábban svenkar fiatalokat.
A lundborgiak rendkívül pragmatikus emberek. Nem akarják sem az ősi isteneket, sem a szellemeket megharagítani, így nagy egyetértésben vesznek részt egymás rituáléin és ünnepein.

A lundborgiak nagyon babonásak, ezért a szakrális ünnepek sokkal visszafogottabbak és méltóságteljesebbek, mint a legtöbb helyen, viszont a hivatalos ceremónia után a szokásosnál is jobban el tudnak szabadulni az indulatok.

A thing
Lundborgban a thing intézménye a svenkar-számi keveredés eredményeképpen kicsit eltér a klasszikustól, pl. bevonásra kerültek a számik is, cserébe ők is készek alárendelni magukat a tanács döntésének. Ez a gyakorlatban egy számi delegáltat jelent (aki általában a leghatalmasabb szellemsámán). A svenkarok, ha tehetik, a számikat kihagyják ezekből a dolgokból és a számik is inkább kimaradnak belőle, de egyes konfliktusok esetében ez nem megoldható.

Megítélés a klánszövetségen belül
A lundborgiak szoros kapcsolata a számikkal igencsak szúrja a Nyírfalábúak szemét. Sokan aktívan hadakoznak a Nép tagjaival, míg a lundborgiak szinte már egyenlő félként bánnak velük. Ez heves vitákat szűl és néha vérontáshoz is vezet, de Lundborg erős.
 
Ami miatt Lundborgot nem vetette ki magából a klánszövetség, annak a legfőbb oka egy homályos jóslat, miszerint ha Lundborg elenyészik, a nemzetség is vele vész. Ennek ellenére Lundborg kicsit állam az államban szerepet tölt be a klánszövetségen belül.