Szóval, miért is éri meg nekünk a sok szenvedés, ami testünk átalakításával jár?

Biztos ismerős ez a kép: 
- Vettem egy aerobic bérletet. Ideje összeszednem magam!
Egy hét múlva.
- Voltam órán. Jaj, tiszta izomláz vagyok... De jó volt!
Egy hét múlva:
- Most sajnos nem tudtam lemenni.
Egy hónap múlva:
- Lejárt a hülye bérletem...

Amikor valamibe nagy lelkesedéssel belekezdünk, általában ott bukunk el, hogy nincs meg a megfelelő motiváció! Ilyen téren teljesen mindegy, hogy fogyni akarsz öt kilót, erősebb akarsz lenni, vagy le akarsz szokni a cigiről. Bármilyen változást is akarsz elérni, az bizony áldozatokkal fog járni, és ha nem vagy kellőképpen elkötelezett, nem fogod akarni megfizetni a változás árát. A legtöbb ember ezt nem vallja be. Valami közbejön, vagy túl nagy a stressz, vagy rég nem látott barát érkezik, és nem bánthatjuk meg azzal, hogy nem tartunk (vagy eszünk egyet) vele, stb.

A rossz motivációk hosszú listáját úgy tudnám tömören összefoglalni, hogy nem belülről fakadnak. Teljesen mindegy, hogy tetszeni akarsz a másik nemnek, a párodnak, vagy csak irigyen nézed a vékony (vagy izmos) osztálytársat, kollégát, stb. nem fogsz valódi sikert elérni. És nem azért, mert nem fontos neked a dolog, hanem mert valójában soha nem is akartad. Más akarta. Vagy akartad ugyan, de csak amennyire az ember egy családi házat, egy sportkocsit, és a lottó ötöst. Ugyan álmodozunk róla, de olyan igazán nem teszünk érte semmit, mert úgyis esélytelen. Esetleg veszünk egy szelvényt, vagy félreteszünk havonta pár ezer forintot. Most komolyan, ki hiszi el, hogy ezzel tényleg elérjük a kívánt kacsalábon forgó palotát?

Nyilván kitalálta már mindenki, hogy a jó motiváció az, ami belülről fakad.Figyelem, nem azt mondom, hogy külső tényező nélkül! Lehet nagyon is belső motiváció, hogy a párodnak tetszeni akarsz. Akkor mi a különbség?

A rossz esetben el akarsz kerülni valamit, konkrétan hogy ne tetsszél az embereknek. Szóval valami ellen akarsz tenni. Gyakorlatilag önmagad és a társadalom (vagy egyes személyek) által zsarolva vagy: tenned kell, különben valami rossz lesz.
A jó esetben valamiért akarsz tenni. A párodnak tetszeni, de nem azért, mert különben nem szeret, hanem mert te magad akarod őt "elkapatni". Nem érzel magadon nyomást. Azért teszed, mert élvezed a dolgot. Így az ezzel járó áldozatok sem elviselhetetlenek.

A különbség apróságnak tűnhet, de ég és föld. Gyakorlatilag akkor vagy jól motivált, ha TE akarod a változást. Ameddig nem változni akarsz, hanem pozitív visszajelzést a világtól, bele fogsz bukni a próbálkozásba, mert valójában nem akarod. Ez bizony kemény dolog.

Személyes példám: éveken át próbáltam letenni a cigarettát. Bizony, nyolc évet szívtam a bagót... és nem akart összejönni. De amikor már nem a családomért, nem az anyagi okok miatt, és nem a szigorodó dohányzás elleni törvények miatt akartam leszokni, hanem mert LE AKARTAM SZOKNI, azonnal össze is jött. 
És ugyanígy volt a fogyással. Le akartam fogyni, de nem azért, mert piszkáltak (piszkáltak egyébként), hanem mert jól akartam kinézni.

Azonban az igaz és kemény elhatározás még kevés. Kell hozzá pár motiváló tényező.
Mert bizony, a kezdeti lelkesedés gyorsan elfogy, amikor a kollégáid csokival kínálnak, megérzed a Meki kaja illatát, vagy egy új számítógépes játékot találsz. Valahonnan erőt kell nyerned, hogy ellent tudj állni a kísértésnek.
Ezt már nem tudom általánosságban megfogalmazni. Maradjunk a saját, konkrét, személyes történetemnél.
Talán soha az életben nem kezdtem volna bele az életmód váltásomba, ha nem látom meg ezt az embert:

Ő John Cena, a pankrátor.

Bátyám mutatta meg nekem ezt a műsort, én pedig elképedve néztem. Hatalmasnak tűnt, izmosnak, kockás hassal... emlékszem azt mondtam "na, ez már igen, ilyen egy testépítő..." mire a bátyám nevetett egyet, és megmutatta milyen is egy valódi testépítő:

A képen Kai Greene, a testépítő látható.

Én pedig álltam letaglózva, és tudtam, hogy én is izmos akarok lenni. Természetesen nem akartam úgy kinézni, mint ez az izomhegy, de vágyni kezdtem rá, hogy feszes legyen a testem, izmokat növesszek, és nagy legyek.
Nem kaptam bátorítást a környezetemből. A legtöbben csak annyit észleltek, hogy salátát eszem krumpli helyett, és megpróbáltak meggyőzni, hogy nem baj, ha eszem egy kis csokit vagy sütit. De motiváció gyanánt testépítő magazinokat, pankrációs videókat nézegettem, és ezt teszem a mai napig is.

Mivel a legtöbb embernek ez a két sporotló már bőven "túl sok", láthatja mindenki: nem vagyunk egyformák. Engem nem ugyanaz fog motiválni, mint téged. Így nem tudok konkrét tanácsot adni sem. Amit viszont mindenképpen javaslok: legyen egy célod!

Cél nélkül gyakorlatilag teljesen felesleges belekezdeni. Ez tudom, keményen hangzik, de tényleg így van. ÉS az nem cél, hogy "hát jobban akarok kinézni". Ez lehet a már fent tárgyalt motiváció, de nem a cél. Konkrét célt kell kitűzni, hogy konkrét célt érhess el. A célodnak nem szabad sem túl könnyen elérhetőnek lenni, sem elérhetetlennek. Nekem anno az volt a célom, hogy 90-ről 75 kiló alá fogyjak. Ha annyit mondtam volna, hogy "fogyni akarok", akkor egy ideig csinálom, majd abbahagyom. Mert nincs miért nyomjam. Mert már fogytam is (a 88 kiló is fogyás ám 90-ről...), vagy egyszerűen nem tudom elérni (a 65 kilós kockás hasú külső is fogyás...). 
Ehhez adtak inspirációt a fent vázolt újságok és felvételek. És amikor elértem a célom, rögtön újat tűztem ki. Mellé készítettem egy három éves tervet a jövőre.

Neked is ezt ajánlom, kedves olvasó! Legyen egy konkrét, rövid távú célod. Legyen egy hosszú távú célod. Tudd, miért akarod csinálni! 
Mérd fel, mennyit ér ez neked? A célodat a képességeidhez mérd. Nekem a fenti úriemberek külsőre nem (még a pankrátor sem) elérhetőek. De újabb és újabb lendületet adnak, míg egy átlagosnál kicsit jobb fizikumú példakép egyszerűen nem mozgatna meg. 

Valamit azonban sose felejts el, Kedves Olvasóm:
NEM kötelező "jól" kinézni. Ki mondhatja meg, mi a jó? Ne foglalkozz a többi emberrel, a legtöbbeknek nincs mire kritizálnia, akinek pedig lenne, az nem fog. Ha te jól érzed magad úgy, hogy van rajtad súlyfelesleg, hogy bizony gyorséttermi kaján élsz, stb. akkor tedd azt. Aki azzal van elfoglalva, hogy kritizáljon, az végtelenül szánalmas ember, akinek a saját életében sincs minden rendben.
De őszintén nézz magadba, és most nem másoknak kell mondani, hanem magadnak: tényleg tetszel így magadnak? Akár túlsúlyos vagy, akár túl vékony, azt mondod, jó ez így? Ha ezt eddig végigolvastad, jó eséllyel nem vagy teljesen elégedett. Akkor is döntened kell: mennyit ér neked a változás? Hangsúlyozom: minden változás, ami javít a testeden, hasznos. Csak rajtad áll, mit vállalsz be, mert minden áldozatokkal jár. Ha neked konkrétan semmiféle áldozatot nem ér, hogy jobban nézzél ki, inkább ne is kezdj bele. Emlékezz amit az elején írtam: a külső motiváció = rossz motiváció!

A következő bejegyzés a fogyásról fog szólni. Minden véleményt szívesen fogadok!